Ritter és az ezüsterdő kutyái

Győztes a Mennyek szirtjén

A Fekete Villám falka szinte minden tagja jelen volt az utolsó megmérettetésen. A Mennyek szirtje hihetetlenül szép hely volt. Mintha az egész világ alatta terült volna el. Rittert lenyűgözte ez a látvány. Ő nem volt annyira ideges, mint társai. A vizsgabizottság tagjai figyelmet kértek. Ritter az idős kutyák arckifejezésén látta, hogy valami nincs rendben.
- A bizottság egy névtelen bejelentés alapján úgy határozott, hogy Sebes nem vehet részt a harc további részében, ugyanis ő egy szuka. –mondta a bizottság legöregebb tagja.
- Ez igazságtalanság. Csak azért, mert lány vagyok. –csattant fel Sebes.
-A fekete villám falka jó hírnevén esne csorba, ha később egy nő vezetése alá kerülne. A soron következő harcodat véghezviheted, de az új kiválasztottak csatájában nem vehet részt.
- Ez nem lehet igaz. Hogy gondolják ezt, tisztelt uraim?
- Vitának itt helye nincs. Eleve jogtalanul indultál a válogatón. Tudom, kinek a protekciójából jutottál be mégis. –válaszolt az idős kutya, közben a tömegben álló szukákra vetette jeges tekintetét. Sebes rokonai lesütötték a fejüket. Ritter előrelépett, de tekintete találkozott Bátorral, aki megrázta a fejét, hogy most ne tegyen semmit. Ritter habozott egy pillanatra, majd ő is úgy döntött, nem mond semmit.

- Rendben. Megküzdök a falkában betöltött pozíciómért, de a döntés akkor sem tartom igazságosnak velem szemben. –méltatlankodott Sebes, majd mintha szólították volna, kiállt a sík területre, amit a küzdőtérnek vélt. Vele szemben Pufi helyezkedett el és remegett, mint a nyárfalevél.
A vizsgabizottság újabb kupaktanácsot hívott össze, majd két perc elteltével jelezték Bátornak, a kuvasznak, hogy kezdődhet az összecsapás.
- Első mérkőzés. Sebes Pufi ellen. –jelentette ki. –A harmadik helyért. –tette hozzá nem kis undorral a bizottság ítélete miatt.

Sebes szemügyre vette a kövér kis bernáthegyit.
„- Nah, belőled sem lesz alfahím." –gondolta magában, majd hirtelen nekiiramodott.
- Égi üstökös! –kiáltotta, és teljes erővel nekirontott a meglepett pufinak. Hatalmasat csattant, ahogy a két ifjonc teste összetalálkozott. Pufi hanyatt vágódott és többször megpördült a tengelye körül. Elterült a földön és nem mozdult többé. A közönség és mindenki más is elcsendesült. Bátor odalépett Pufihoz. Látta, hogy az ifjonc bernáthegyi elvesztette az eszméletét.
- Elvesztette az eszméletét. A nyertes Sebes, a golden retriever.
A közönség hangos ugatással és ugrándozással fogadta az eredményt. Sebes hátranézett és meglátta, hogy Ritter ugrándozva, neki csaholva ünnepel.
- Szép volt, Sebes! –kiáltotta Ritter.

A vizsgabizottság tagjai közül mindenki csendben maradt. Az öreg kuvasz bár magában tartotta, de örült, hogy Sebes győzött. Pufi felébredt és látta, hogy többen az ellenfelét ünneplik, de csak ennyit szólt.
- Gratulálok! Mikor lesz ebéd?
Bátor nevetett. Ritter és Sebes körbe-körbe táncolva örült egymásnak. Hirtelen észrevették, hogy valakinek fellobbant a dühös aurája. Maguk mellé néztek, ahol Donner, a németjuhász fiú állt.
- Második, vagyis a végső összecsapás következik. Kérem Rittert és Donnert a küzdőtérre. –jelentette be Bátor.
- Sok sikert, Ritter! –mondta vidáman Sebes és nyalt egy puszit az arcára. Ettől Ritter elpirult.

A küzdőtérre érve komollyá vált a helyzet. Donner dühös volt. Nem tudni miért is pontosan, de Ritter hatalmas erőt érzett a fajtatárs teste körül lebegni.

- Hogy vagy? Szeretsz harcolni? Mutatsz nekem valami újat? –kérdezte tőle Ritter, de Donner csak vicsorgott. - Hát jó, akkor készülj fel! –hagyta abba Ritter végül.
- Ritter Donner ellen, Kezdjétek! –mondta Bátor és félreállt a két fiatal útjából.

Ritter felhasználta, amit Sammytől, Pearl úrtól és Bátortól tanult. Koncentrált, és fellobbant a citromsárga lélekenergia a teste körül. Nagy levegőt vett, de mire észbekapott volna Donner nekirontott, és hatalmas erővel felöklelte. Ritter bukdácsolt párat, majd a földre került. Ellenfele már fölé ugrott. Ritter feleszmélt és gyorsan félreugrott ellenfele lecsapó mancsai elöl, amik a földet érve, feltörték a kemény kőszirtet.
- Tyűha! Te aztán nagyon mérges vagy. –szólt Ritter és próbált rámosolyogni koránt sem boldog ellenfelére.

- Add fel, takonygombóc! Én leszek az új kiválasztott. –válaszolt végre Donner.

- Azt már nem. Sosem hátrálok ki a harcból. Megígértem anyámnak és Rose-nak. –mondta Ritter, de a következő pillanatban ismét hatalmas fájdalmat érzett az oldalán. Donner ismét földre küldte, és megint és megint. Ritter tele volt zúzódásos sérülésekkel, de mindig felállt. Ezzel egyre jobban felidegesítette Donnert. Közben a vizsgabizottság feszülten nézte, mi lesz az eredmény. Jäger büszkén nézte a két németjuhász kölyök csatáját. Tekintetéből az szűrődött ki, hogy bízik fia sikerében. Ritter ismét felállt egy csapás után és vigyorogva nézett Donnerre.
- Úgy látom, be kell vetnem egy technikát, hogy kiüsselek. Gratulálok. Még egy kölyök sem tudott ennyi ideig harcban maradni ellenem. –ismerte el Donner.
- Készen állok én is egy támadásra. –jelentette ki Ritter büszkén, mint aki tudja, mit akar és koncentrálni kezdte az energiáit. Donnernek is hatalmas lánggal égett az aurája. Hirtelen felugrott jó magasra a földtől és elkezdett pörögve gurulni Ritter felé.
- Ez ugyanaz a technika...- mondta Ritter, de nem tudta befejezni a mondatot. Egyik pillanatról a másikra a saját szívdobogását hallotta meg, érezte a tömeg, a kutyalány, Bátor, édesapja és a többi kutya auráját. A teste elkezdett magától mozogni, mint amikor Szimattal harcolt. Teste nekiállt a földön nagy sebességgel pörögni, mancsai szanaszét álltak.
- Fantomhurrikán! –kiáltotta, de ő maga sem tudta mit beszél és cselekszik.
- Fantomhurrikán? –csodálkozott el mindenki.
- Jäger technikája... - lepődött meg Bátor.
A pörgő kutyakölyök teste forgószelet kavart, amiben az erős szélbordák vágott sérülést okoztak, amihez hozzáértek. A Ritter felett ugró Donnert telibe kapta a borotvaéles szélforgatag. Fájdalmasan felnyüszített és odébb repült a hurrikántól. A négy lábán ért földet, akár egy macska, de alig tudott a talpán maradni. Ritter magához tért az önkívületi állapotából. Nem értette mi történt. Mindenki őt bámulta, Donner remegve állt a lábain tele sebekkel.
- Hát ezt nem értem, de most én támadok. –mondta Ritter, majd egyetlen gyors nekifutással felöklelte Donnert, aki azonnal összeesett.
- Donner? Mi a bajod? –kérdezte tőle Ritter, de ő nem válaszolt, mert elvesztette az eszméletét.

Bátor odalépett hozzájuk.
- Donner harcképtelen. Ritter a nyertes.
- Éljen! –robbant ki a tömeg örömében.

Sebes és Pufi is odafutott a két kutyakölyökhöz, de Ritter Donner sérüléseivel volt elfoglalva.
- Valaki segítsen Donnernek! Nem tudom mitől, de csúnyán megsérült. –aggódott.
- Hát nem is emlékszel? –kérdezte tőle Sebes.
- Mire?
- Megcsináltad a fantomhurrikán technikát. A Fekete Villám falka legerősebb támadótechnikáját.
- Nem. Én tudok ilyesmit? –hüledezett Ritter.
- A benned szunnyadó harcos isten ébredezik. –magyarázta Bátor.
A vizsgabizottság magához szólította a győztest. Megdicsérték és kinevezték Rittert parancsnoknak. Apja büszkén nézte őt. Ritter odasétált hozzá és megkérdezte, mint fiú az apjától:
- Milyen voltam Apa?
- Anyád a vadászmezőkön és én is nagyon büszkék vagyunk rád. Kiérdemelted a helyed a falkában.
- Köszönöm. Most megyek a barátaimhoz.
- Rendben. Menj csak!
Ritter mosolyogva ment oda Bátorhoz, Sebeshez és Pufihoz. Sebessel és Pufival barátságot kötött. A távolból, a szirtről levezető útról kiáltások hallatszottak.
- Ritter!
- Fiatalúr!
Sammy és Pearl úr igyekezett oda hozzájuk. Azt hitték, most kezdődik csak a harci próba. Ritter mondta nekik, hogy már vége van és ő nyert.
- Mondtam, hogy járjunk utána a dolgoknak, buta macska? –morgott a dalmata.
- Én...én nem akartam megnézni Rittert. Csak egy halat akartam enni ebédre. –nyavalygott a cicus.

- Szóval meg akartál nézni, Pearl úr? –kérdezte nevetve Ritter a zavarba esett macskától.
- Bevallom...igen. –válaszolt elpirulva.
Mindenki nevetett. Ebben a pillanatban mintha a boldogságot és örömöt semmi rossz nem ronthatná el. Ritter bemutatta Sebest és Pufit Sammynek és Pearlnek, majd ezután tanakodtak, mit tegyenek a macskák ügyében.
- Elpusztul a macskák országa, ha nem indulunk minél hamarabb. –szomorkodott Pearl úr.
- Kiválasztom a csapatot, alkonyatkor indulunk is, hogy segítsünk önöknek. –lépett oda Jäger.
- Igazán köszönöm.
- Apám, ugye én is mehetek. Tudod, parancsnok vagyok. –büszkélkedett Ritter.
- Azért ne szálljon a fejedbe a dicsőség! –javasolta a vezér.
- Kész az ünnepi ebéd.
Mindenki a lejárat felé fordult. Bátor felesége állt ott, aki ugyanúgy kuvasz, mint ő maga. Ritter és az összeverődött kis csapat elmentek egy jót enni, hogy visszanyerjék az elvesztett energiát. Donnert levitte egyik parancsnoka a gyengélkedőbe, ahol szukák foglalkoztak vele a harc után. Ritter két falat között már gondolatban az új kaland kellős-közepén járt. Pearl, Sammy, Sebes és Bátor vele voltak. Együtt evett azokkal, akiket szeret. Nagyon örült a jelenlegi helyzetének és nem is sejtette, milyen hatalmas erők fognak összecsapni hamarosan.