Egy embert szerettem egész életemben nem volt mindig kedves és azt sem biztos,hogy ő valaha szeretett,de örökké boldog lesz a szívem, amiért én ismertem ebben az életben.
Végül megmutattad,lelked s a szíved és azt is,hogy megéri szeretni téged,végre...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
A buli közepében táncoltam, egyedül. A csípőm ringattam az ütemre,nevettem és énekeltem,jól szórakoztam mondjuk lehet ez a pár tömény szesznek köszönhetem,de nem bántam,de majd holnap fogom.
Csak én voltam és a zene,a többi embert kizártam teljesen végre felszabadultam a gondolataim börtönéből is és mennyire jó érzés volt. Egészen addig míg valaki oldalról megnem lökött én felkészülve az esésre becsuktam a szemeim és a kezeim védekezően magam elé húztam,de nem történt semmi.
Ismét egy kezet éreztem a derakamon,de most nem kapott el a jó eső bizsegerő érzés mint amikor az ő kezei érintenek. Kinyitva a szemem szembe találtam magam egy kék szempárral ami figyelmesen vizslatott és még mindig tartott,hogy el ne dőljek. Hajába egy napszemüveg díszelgett,enyhe borosta az arcán férfiasabbá tette míg a fehér ing a szemét emelte mégjobban ki. Hosszasan bámulhattam,mert a következő pillanatban feltörekvő nevetés szakadt fel belőle és akkor észre vettem a mosolyát.
Ó,istenem, tökéletes fogsora volt. Reklámba illet egész lénye valahonnan ismerős volt,de nem hiszem,hogy találkoztam volna vele korábban. -Remélem jól vagy,mert kezdek aggódni érted. Szórakozás csillant meg a szemében,de az arca már komolyra változott. -Amugy is jobban vigyázhatnál idegeneknek szándékosan neki mész, talán így szerzed meg magadnak mások figyelmét aztán meg beadod ezt a semmit mondó tekintett?
Ez az alak skrizofén lehet még az előbb nevetett most meg az állkapcsa megfeszülve, a szemöldökét összehuzva nézett rám mint aki már teljesen át lát rajtam pedig ez nem így van,mert nem az van amit ő gondol. Az előbbi jött jól kedve már messze tájakon utazott ahogy a belém vetett szimpátia is,de ez kölcsönös volt,hogy mer engem gyanúsitgatni ez a bunkó szar?
Én is megváltoztattam pozíciómat és felvettem a "neked most annyi, hülye gyerek"arcomat ami abból állt,hogy csípőre tett kezekkel,szúrós szemekkel néztem rá mint ahogy anyám is szokott rám, dehát kell tanulni valakitől nem?
- Milyen csajok közé jártál te,mert ez a legbénább mód arra,hogy felkeltsd valaki figyelmét,de kezdjük is ott hogy ha így is tennék nem a te figyelmedre lennék kíváncsi, te egocentrikus barom!
A végét már ordibáltam és mikor be fejeztem mondani valómat már nem vártam meg,hogy ő is vissza vágjon valamivel,mert féltem,hogy én ütöm le valamivel a végén és egyikünk se jár jól. Fogtam magam és kifelé tartottam, hogy végre kedvemre cigizzhesek.
Mondanom sem kell,hogy kint is mindenki csoportokban volt leülve a lépcsőn,a tornáncon sőt még páran a fűbe kifeküdve voltak el. Én is elhelyezkedtem a lépcsőre,mert semmi kedvem nem volt egyedül máshová menni,jobb is,hogy voltak körülöttem páran,mert most kivételesen jól esset,nem egyedül voltam.
Cigim volt,de tüzem sehol. Hangos sóhajás után kerestem az áldozatom aki a mellettem lévő csoportból a legközelebbikre eső csaj volt. -Héj. Böktem meg a vállát majd amikor rám figyelt egy képzeletbeli gyújtott meggyújtva közel a számhoz adtam tudtára,hogy mire is van szükségem.
