Focistafeleség | N. Schlotterbeck | M. Reus

5. Szerintem tetszel Schlotti-nak

Carolina Witte

Elégedett mosollyal állítom le az autóm motorját, miután művi pontossággal sikerült a garázsban parkolni. Vetek egy érdeklődő pillantást Marco-ra, aki rajtam tartja a szemeit, s amint észreveszi, hogy nézem, rögtön kedves mosolyt villant rám.

- A játéktól függetlenül ez egy jó este volt. - jelenti ki.

- Szerintem is. - nyúlok a táskámért a hátsó ülésre, majd ezek után szinte egyszerre szállunk ki a járműből.

Az autót megkerülve sétálok Marco mellé aki derekamat átkarolva húz magához és puszilja meg a hajamat. A garázsajtó lassan elindul lefelé, mi pedig a garázst elhagyva sétálunk fel a lakásba. Nem igazán beszélünk, de amíg a hálószobáig jutunk szinte egész végig egymáshoz érünk.

- Akarsz valami furát hallani? - kérdezi a férjem suttogva, miközben a hálószobánkban óvatosan szembefordít magával és derekamat átkarolva közelebb húz magához.

Cinkos mosoly kúszik az ajkaimra.

- Mindennél jobban. - suttogom az ajkaira.

- Szerintem tetszel Schlotti-nak.

Félig lecsukódott szemeim kipattannak, amint felfogom a szavait és szemöldökömet ráncolva kezdem méregetni a vonásait, amiket nehéz kivenni az egyetlen éjjeli lámpa gyér fényében.

- Ezt mégis miből gondolod? - kérdezem végül halkan.

- Nem tudom. - von vállat. - Talán abból, ahogyan rád néz.

- Ugyan már, Marco. - nevetek fel. - Ez hülyeség. Pár hét és elég komfortosan fogja magát érezni, hogy elkezdjen ismerkedni. Nem mellesleg lesz egy rohadt menő lakása, ahova szégyentelenül majd fel is viheti ezeket a lányokat, ők pedig boldogan részesítik majd őt orális szexben. Én pedig... - sóhajtok fel jóleső mosollyal. - Veled vagyok és... téged akarlak orális szexben részesíteni, most azonnal. - halkul el a hangom.

Szerencsére úgy tűnik, hogy ezzel az utolsó mondattal sikerül kitörölnöm Nico-t Marco gondolatai közül és a hálószobánkból is. Az én elmém pedig annyira sokrétű, hogy az egyik hátsó szegletében elraktározom Schlotti-t egyelőre és elhatározom, hogy másnap majd alaposan megfigyelem, hogy mégis hogyan néz rám.

Boldogan viszonzom Marco csókját, miközben lassan elkezdem a franciaágy felé tolni, ő pedig engedelmesen teszi meg ezt a pár lépést hátrafelé, egy pillanatra sem elszakadva tőlem. Kezeimet a vállaira csúsztatom és finom mozdulattal nyomom ülőhelyzetbe, ő pedig ámulattal szemeiben pillant fel rám, amin muszáj vagyok pimaszul, féloldalasan elmosolyodni.

- Mondd csak Marco... - kérdezem elgondolkodva, hajamat ráérősen dobom a vállam mögé. - Neked tetszettem ma este?

Ő mély sóhajjal hunyja le a szemeit és nedvesíti meg az ajkait.

- Kibaszottul. Most is tetszel, mindig is tetszettél, Lina... teljesen mindegy, hogy mit viselsz. - feleli fojtott hangon.

Elégedetten mosolygok a szavain. A szemkontaktust egy pillanatra sem megtörve lépek ki a cipőimből. A lábaim végre megkönnyebbülnek, én pedig teljes biztonsággal vágom el a köztünk lévő távolságot. Úgy terveztem, hogy rögtön a tárgyra térek és szándékoztam volna letérdelni Marco előtt a szőnyegre, ő azonban határozottan kapja el a derekamat, és mielőtt visszavehetném a helyzet irányítását, az ölébe húz, térdeim a csípője két oldalán, a matracon landolnak. Sietve kap ismét az ajkaim után, csókjai követelőzőek, de ugyanakkor nagyon édesek és boldogan viszonzom.

Az összes porcikám bizseregni kezd Marco közelségétől, csípőmet engedem az övének feszülni, aminek következtében jóleső nyögés hagyja el az ajkait miközben elszakad tőlem.