𝔸𝕕𝕧𝕖𝕟𝕥𝕚 𝕂𝕒𝕝𝕖𝕟𝕕𝕒́𝕣𝕚𝕦𝕞 2022 {ℙ.𝕌.𝔽.}

December 1.

Boka János gondolataiba merülve ült szobája egyik sarkában. Szinte pislogás nélkül bámult a semmibe, fejben nagyon messze járt. Gyakran csinálta ezt. Az emberek a buszon vagy a kávézóban csak egy 17 éves fiút láttak, aki a fél életét azzal tölti, hogy csak néz ki a fejéből. De közeli barátai jól tudták, hogy mennyi stressz, agyalás, probléma és szorongás van a szelíden csillogó, fekete szemek mögött.
- János!- lépett be óvatosan a szobába édesanyja. Kopogott, de a fiú ezt nyilván nem hallotta.- Nóci van itt!
- Máris?- döbbent le teljesen. Nem is vette észre, hogy így elrepült a délután.
Boka azonnal felpattant a földről és úgy, ahogy volt (kibolyhosodott melegítő nadrágban és egy elnyúlt, valamikor még mustár sárga felsőben) kirohant a nappali- konyhába. A helyiség másik végében ott állt egy alacsony, szőke lány. Hullámos fürtjei és piros- zöld sálja szinte teljesen eltakarta szeplős arcát. Csak a hidegtől vörös orra és zölden csillogó szemei látszottak. Épp próbált megszabadulni meleg, ám kényelmetlen téli csizmájától, amiről már leolvadt a hó.
- Nóri!- kiáltott boldogan Boka s nagy léptekkel átszelte a szobát, hogy szorosan a karjaiba zárhassa régi barátját.
- Boka, megfolytasz!- nevetett a lány, de azért visszaölelte.- Vagyis bocsánat, tábornok úr.- javította ki magát.
- Az már régen volt.- legyintett mosolyogva, de akaratlanul is megjelent lelki szemei előtt az a maréknyi 12 éves, akik egy régi, elhagyatott játszótérért küzdöttek és az életüket is odaadták volna érte. Utóbbi majdnem be is következett.
- Milyen sexi valaki.- ironizált a lány végigmérve Bokát.
- Bocs, elrepült az idő és...
- Észre sem vetted. Gondoltam.- nevetett Nóri.
- Adj egy percet és elkészülök. Addig egyél süteményt. Ott van az asztalon, szolgáld ki magad. Sietek!
Ekkor érkezett vissza Boka édesanyja s mosolyogva csóválta fejét rohanó fia láttán.
- Milyen szétszórt.- jegyezte meg Nóra, cinkosan pillantva a kissé idős nőre, aki most helyet foglalt vele szemben az ebédlő asztalnál.
- Mindig ilyen volt a közeledben: szétszórt, esetlen, kicsit szerencsétlen. Fontos vagy neki.
- Ő is nekem... Tudom, hogy soha nem tekintene rám úgy, mint egy potenciális barátnő jelöltre, de tisztel engem, mint nőt.
- Hogy van az öreg Áts nagybátyád? Jobban? És Feri? Mostanában nem látom gyakran.
- A nagybátyám lába sosem lesz olyan, mint a törés előtt, de legalább felépült. Ferenc pedig szorgosan tanul, hogy szakács lehessen.
- Erről mesélt János is. Mostanában sokat beszél rólatok.
- Lehet, hogy az ünnep teszi.
Végszóra megjelent az emlegetett, szépen felöltözve, megfésűlve.
- Mehetünk?- kissé lihegett.
- Igen!- pattant fel boldogan Nóri.
- Majd jövök anya!
- Jó mulatást! Nézz még be hozzánk Nóci az ünnepek alatt!
- Úgy lesz!
A fiatalok elbúcsúztak s elkezdtek lefele száguldani az ötödik emeletről. Az utolsó lépcsősornál Nóri felpattant a korlátra és lecsúszott rajta, de csak a feléig. Kicsit arrébb egy szög állt ki a korlát fa részéből, ami öt évvel ezelőtt kiszakította a lány kedvenc szoknyáját.
- Annyira gyerek vagy még!- érte utol a fiú is.
- Te is! Hisz még azok vagyunk Boka! Ha még csak egy évig is, de azok vagyunk.
- Igazad van. Élvezzük ki.
- Irány a kávézó?
- Igen!
Beszélgetve várták a 12-es buszt, amivel könnyen eljuthatnak a Szent Imre utcai kávézóhoz. Sokat tanultak ott délutánonként régebben. Azóta is csak úgy emlegetik, hogy "A kávézó". Ott aztán beültek a sarokba és rendeltek egy- egy forró kakaót és folytatták az elkezdett beszélgetést.
A lány közelében Boka mindig szokatlanul beszédes volt, de most csak hallgatta Nórit és a millió egy történetét.
Sok közös volt bennük. A fiúk sokszor mondták nekik, hogy olyanok, mint két bölcs kis öreg, akiknek naphosszat be nem áll a szájuk. Mindketten okosak, megfontoltak és komolyak voltak. Szerettek tanulni és olvasni, de játszani és szórakozni is egyaránt.
E mellett az is közös volt bennük, hogy a lány szülei évekkel ezelőtt meghaltak. Így került unokatestvéréhez, Áts Férihez és családjához. És így ismerte meg a Vörös ingeseket és a Pál utcai fiúkat. Bokának ugyan nem haltak meg a szülei, de apjáról ő sem hallott már egy ideje. Nem is akart. Anyja négy éve vált el tőle. Szerencsejáték függő, agresszív ember volt. Rendszeresen verte a feleségét és Bokát is. Rögtön a költözés után egy "csatában" ismerte meg Nórit, aki a Vörös ingesek oldalán harcolt természetesen. A fegyverletétel következtében elkezdtek ismerkedni és elválaszthatatlan barátok lettek.
Az utóbbi időben ugyan nem találkoztak nagyon gyakran. Nóra már nem a fővárosban tanult és nem tudott mindig hazautazni. De most nem csak két napra ugrott át Pestre. Itt volt a téli vakáció és a Karácsony.
- Tényleg! Majd elfelejtettem.- kapott észbe Boka, miután elhagyták a kávézót.- Itt a meghívód! Csele tudta, hogy én fogok találkozni veled leghamarabb.- magyarázta, közben előkapart egy gyűrött kis képeslapot szövetkabátja belső zsebéből.
- Mi ez?
- Tudod, az éves házi buli Cselénél és Csónakosnál.
- 27-én?
- Igen. A két ünnep közé tették, hogy mindenkinek jó legyen.
- Aha...- Nóri az ajkait tépve olvasta el újra és újra a rövid szöveget.- Ott lesz mindkét banda?
- Igen... Miért? Mi a baj? Apáca lettél és soha többé nem érinthetsz férfit?- viccelődött Boka. Nóri volt az egyetlen lány a 15 fiú között.
- Nem, dehogy! Csak... Nem tudok elmenni.
- Nem is kell. Kolnay és Barabás tutira betörnek hozzád Szent este és egy zsákba dugva elrabolnak.
- Nem, Boka. Én tényleg nem tudok elmenni. Vidékre kell utaznom a nagymamám miatt. Egyedül van és nincs jól. Talán ez az utolsó Karácsonya. Annyira sajnálom!
- Semmi baj, de a fiúk meg fognak sértődni.
- Tudom. Tényleg sajnálom.
- Ne aggódj, meg fogják érteni. Majd lenyugtatom őket.
A kávézás után eltelt két hét s 27-én délután Csele épp idegbeteg módjára rendezgette a szendvicses tálakat, amiket fél óra múlva amúgy is szétszednek a fiúk. Közben még volt ideje arra is figyelni, hogy a buli kezdete előtt Csónakos még véletlenül se kerüljön a Sopronis láda közelébe.
- Biztos minden megvan? Nem felejtettünk el semmit? Hol van az a csokis süti?
- Ott van az első asztalon.- válaszolt higgattan Boka.
- Nyugodj már meg szép fiú, minden évben ezt csinálod. Tökéletes lesz a buli, mint mindig.- ölelte magához óvatosan a vékony fiút Csónakos s egy apró csókot nyomott Csele homlokára. Nem volt szégyenlős, de nem akart Boka előtt nyalakodni. Az említett amúgy is el volt kicsit kenődve.
- Mi bajod papuskám?
- Mi lenne? Semmi, csak gondolkodtam. Kíváncsi vagyok, hogy idén mit teszünk tönkre és Csele meddig fog velünk ordítani holnap.
- Nem lesz ilyen!- jelentette ki határozottan a házigazda.
- Minden évben megígéred, aztán sose tartod be.
Mielőtt még Csónakos kapott volna egy fülest Cselétől az előbbi felszólalása miatt, kopogtak. Megérkezett az első négy vendég: Barabás, aki most is Kolnayval veszekedett, Pásztor Ádám és az öccse, Dávid. Boka kissé csalódottan üdvözölte őket. Ádám rögtön észrevette és elmosolyodott.
- Mindjárt jön ő is.- célzott Áts Ferire, mire Boka kissé szégyenlősen bólintott. Ádám volt Feri legjobb barátja, s ő volt az egyetlen, aki észrevette, hogy a két volt vezér kerülgeti egymást.
Alig fél óra alatt mindenki megérkezett s belevetették magukat a buliba. Éjfél előtt még nagyjából mindenki állt a lábán, táncolt, evett, ivott. Boka jól tudta, hogy később válik problémássá a helyzet.
A zene olyan hangos volt, hogy semmit nem lehetett hallani, de Csele boldog sikolya tíz ablak üveget is megrepesztett volna. A zene leállt pár percre S Csele vígan ugrándozva tért vissza.
- Sok volt a kokó szépfiú?- nevetett Csónakos.
- Nem! Fogtam egy Molnárt.
- Milyen molnárt?
- Egy olyan Nóra féle Molnárt.- jelent meg Csele mögött a szőke lány.
- Nóra! Nóci! Nórika!- támadták le mind egyszerre.
- Sziasztok! Boldog Karácsonyt!
Beletelt egy kis időbe, míg mindenki megölelgette és köszöntötte az új vendéget, de végül sikerült eljutnia Bokához is.
- Nem úgy volt, hogy nem jössz?
- Meglepetés!- vont vállat nevetve a lány s megölelte a fiút.- Mellesleg nem úgy volt, hogy még Karácsony előtt bevallod Ferinek?- súgta fülébe, mielőtt elengedte volna.
- Hát...
- Ha már így kiegészült a társaság.- ragadta meg a szót Ádám, ezzel megmentve Bokát.- Szeretnénk valamit bejelenteni Ernővel.
- Ne is folytasd papuskám! Már mindenki tudja!- piszkálódott Csónakos.
- Micsodát?- értetlenkedett Nóra.
- Hát tudod kicsi Nóci van olyan, hogy a fiúk néha fiúkba szeretnek bele és...
- Héj! Itt már mindenki meleg?- méltatlankodott Nóra, kicsit túljátszva szerepét.
- Nem mindenki!- jelentette ki Barabás.
- Te csak hallgass! Kolnayval lassan rosszabbak vagytok, mint egy öreg házaspár!
- Akkor hiába vettem fel a legszebb szoknyámat, lassan nem lesz kit elcsábítanom!
- Dávidnál még próbálkozhatsz!- mutatott testvérére Ádám.
- Holnap ráérünk pletykálni. Most igyunk!- szólt nagy bölcsen Csónakos s egy üveget nyomott Nóri kezébe, hogy koccinthassanak végre.

Heló!

Itt is az első rész, amit tegnap írtam meg, csak akkor még nem voltam benne biztos, hogy szeretném e megosztani.

Én sem hiszem el, hogy belekezdtem, de esküszöm, hogy az utolsó percig küzdöttem a kísértés ellen.

Ma még jövök egy résszel, addig is sziasztok!

H

ibákért elnézést, nincs átolvasva.