𝔸𝕕𝕧𝕖𝕟𝕥𝕚 𝕂𝕒𝕝𝕖𝕟𝕕𝕒́𝕣𝕚𝕦𝕞 2022 {ℙ.𝕌.𝔽.}

December 9.

Boka/ Áts Feri

Nagy volt a tömeg, a zaj és mindennél hangosabb a zene, az éves céges bulin.
Boka sose értette, hogy minek kell ez az egész cécó. A bár fizetős volt, szóval szinte mindenki józan volt és feszült, mikor a főnök vagy valamelyik osztály vezetője beszállt a csevegésbe.
Boka amúgy sem kimondottan szerette az ekkora tömegeket. És kedve sem nagyon volt itt lenni. Inkább otthon szeretett volna ülni, belebújni a kék, hóemberes pizsójába, becsomagolni magát az egyik pihe- puha takaróba egy bögre forró teával és századjára is megnézni a Reszkessetek betörőket.
Tett még néhány kört a teremben, ahol a kajákat helyezték el. Kedvesen elbeszélgetett néhány ismerőssel, majd leült az egyik sarokba s várta az éjfélt, hogy elmenekülhessen innen, mint Hamupipőke.
De idén sajnos valahogy minden ellene volt, a buszsofőr, a sütő, a kóbor macskák és úgy tűnt, hogy ebbe a sorba most a főnöke is beállt.
- Nem néznéd meg Áts Ferit? Rosszul volt és nem jött vissza a mosdóból.
Nem értette, hogy a főnöke mióta vigyáz ilyen lelkiismeretesen a dolgozók egészségére, valószínűbbnek tartotta, hogy inkább a berendezést félti, nem pedig Ferit.
Boka a mosdók felé vette az irányt, de nem talált ott senkit. Mégegyszer leellenőrizte, hogy biztos a férfi mellékhelyiségbe ment e be, aztán körülnézett mégegyszer. Nem hallott semmit, az összes fülke ajtaja be volt csukva. Már épp indult, hogy egyesével benyisson mindegyikbe, mikor észrevette, hogy az első fülkéből füst száll ki. Kopogás, minden nélkül tépte fel a fehér ajtót.
- Héj!- méltatlankodott Feri, próbálta elrejteni a cigit.- M-mit kell így r-rárontani az emberre...- kérdezte, enyhén botladozó nyelvvel.
- Emeld fel azt a cigit, mert felgyújtod a nadrágod.- szólt rá Boka, mire Feri térdein támaszkodva újra beleszívott.
- Mit csinálsz itt? Keresel valakit? Amúgy meg, ki vagy? Nem látok valami jól.- Feri hunyorítva méregette Bokát. De nem tudta azonosítani a vele szemben álló, fekete inget és szövetkabátot viselő egyént.
- Boka vagyok! Nem ismersz meg? Te jó ég mennyit ihattál.
- Boka... Hm, ismerek egy Boka Ja- Jan- Jánost... Van egy cuki kis anyajegy az arcán, a szeme alatt... Meg egy heg a kulcs- kulcscsontján, ott, ott nagyon érzékeny a bőre...- Feri leejtette fejét, mintha túl nehéz lenne.
- Ebből elég. Gyere, felhívom Pásztor Ádámot, ő majd hazavisz téged.
- De én nem akarok!
- Hánytál már?
- Ja, háromszor.
- Pazar! Nálad van minden? Telefon, tárca, kulcs?
- Itt van a kabátomban...- nyúlt oldalra Feri, de nem találta kabátja zsebét. Egyáltalán nem volt rajta a kabát.- Ellopták a kabátom.- állapította meg.
- Édes jó istenem! Milyen színű volt?
- Piros... Nem! Barna! Vagy fekete?
- Na jó! Gyere, megnézzük a bár résznél.
Boka karon ragadta, s megpróbálta talpra állítani.
- Addig iszok még egyet.
- Én a helyedben nem innék többet és tűz közelébe sem mennék.
Átvetette Áts egyik kezét a nyakán, s lassan elindultak a hosszú, kissé sötét folyosón.
- Milyen tűz? Mi ég?
- A nagyi odaégette a tojást! És felgyúlt a háza!- forgatta szemét Boka.
- Szegény tojás...- szipogott egyet Feri, úgy tűnt, nagyon szívén viseli a tojások sorsát. Ha már megeszik őket, akkor azt csinálják gyorsan és fájdalommentesen, nem?
Boka átvágott a zsúfolt termen, közben szorosan fogta Áts kezét, nehogy elvesszen a tömegben. A pulthoz érve megtalálta Feri bőr dzsekijét, leellenőrizte, hogy benne van e minden, majd feladta rá.
- Mennyivel tartozik?- fordult Boka a pultoshoz.
- 5 800-zal.
- Tessék! Tartsd meg az aprót.
- Mit csináltál?- kérdezte Feri kíváncsian, miközben Boka kifelé rángatta őt az épületből.
- Kifizettem, amit megittál.
- Miért?
- Mert nem fogok a tárcádban turkálni. Holnap kinyírnál miatta. Szállj be!- nyitotta ki a vadi új Mercedes ajtaját Boka.
- De nem ismerlek! Hová akarsz vinni?
- Könyörgöm Feri szállj be, csak haza akarlak vinni.
Boka végül csak belökte Ferit az első ülésre és rácsapta az ajtót.
- Nem is tudod, hol lakom!
Ebben igaza is volt. Boka is beült a volán mögé s gyorsan tárcsázta Csónakost.
- Szia Andris! Véletlenül nincs meg Pásztor Ádám telefonszáma?
- Minek az neked Boka? És pont most? Tudod te, mennyi az idő?
- Tudom, sajnálom! De haza kell vinnem Ferit, csakhogy a jó ég sem tudja, hol lakik!
- Kérdezd meg tőle.
- Nem hiszem, hogy ki tudom belőle szedni. Úgy be van állva, hogy még csak fel sem ismert.
- Nekem nincs meg a szám, de ha körbe telefonálok meglesz.
- Ha nincs, akkor nincs. Majd megoldom valahogy.
Nagy nehezen Boka elindult, bár még mindig nem tudta, hová menjen. Miközben gondolkodott, feltűnt a nagy csönd. Feri az ablaknak dőlve aludt. Arca kisimult volt, békésnek tűnt.
Végül Boka a saját lakása felé vette az irányt, s közben azon gondolkodott, hogy mi lesz reggel, mikor Feri felébred az ő lakásán és már józan lesz.

Utolérem magam, ha belepusztulok, akkor is😆