𝔸𝕕𝕧𝕖𝕟𝕥𝕚 𝕂𝕒𝕝𝕖𝕟𝕕𝕒́𝕣𝕚𝕦𝕞 2022 {ℙ.𝕌.𝔽.}

December 15.

Csele/ Csónakos

A fehér téren rengeteg ember nyüzsgött, volt aki a standok miatt rohangált, nem volt kalapács, mások a karácsonyfával foglalkoztak, volt, aki csak bámészkodni jött, mások a díszeket hozták, pakolták.
Csónakos a többiekkel együtt várt. Túl hamar kihívták őket, a fa még nem volt felállítva és addig nem lehetett feltenni a díszeket. Mert amilyen szerencsétlenek az innen- onnan jött munkások, a fa beleakadna a fényfűzérekbe, amik (a tervező idei elképzelései szerint) keresztül- kasul átszelik majd a főteret.
Ezeket feltenni és beüzemelni Csónakosék feladata volt. Azért vállalta el, mert jól jön a plusz pénz és így, karácsony környékén sok apró munka volt. Mindenkinek jól jött a segítség, s meg is fizették.
A negyedik ilyen nap már csak a nagyobb (könnyebben kezelhető) díszek maradtak: óriás gömbök, csillagok, egy pedofilnak kinéző mikulás és egy nagyon creepy hóember, amit a gyerekek valamiért nagyon imádtak.
A legtöbb diákot kihozták a térre korcsolyázni, megnézni a feldíszített teret. De volt egy kis csapat, pontosabban kórus, akik a téren próbáltak a karácsonyi előadásra. Valami gyűjtést szerveztek az árvák számára.
Csónakos minden alkalommal meghallgatta őket, még akkor is, ha közben a létra tetején állva kellett egy hatalmas, világító hópelyhet középre helyeznie és lentről hárman irányították 10 irányba.
De Csónakos megfogadta, hogy nem lesz ideges, jön a karácsony, a szeretet ünnepe. Ez nem mindig ment neki, de a kórus vezetője, Csele (a fiatal ének tanár) hangja mindig megnyugtatta.
Már első nap megismerkedtek, mikor Csele először jött ki a gyerekekkel, néhány 5-8 osztályossal. A csapat nagy része lányokból állt, s talán a tanár jobban érdekelte őket, mint az éneklés. Mindenesetre így is szép volt az egész.
A fényekkel, díszekkel dolgozók délután kaptak forró teát és rétest.
Csónakos épp megkapta az adagját, mikor megfordulva valami vagy valaki nekicsapódott a lábának s majdnem kiöntötte a forró teát.
- Bandi!- kiáltott egy ismerős hang. Csónakos és a kisfiú, aki az előbb neki jött egyszerre fordultak a feléjük rohanó Cseléhez.- Igen?
- Ne szaldgálj már ennyit. Mit mondok édesanyának, ha elveszítelek?- korholta a kis Bandikát Csele s ezúttal megragadta a kapucniját, hogy ne szökhessen el.- Bocsánat, folyton elszökik.
- Ő nem a diákod, igaz?
- Nem. Ő a nővérem kisfia. Megkért, hogy vigyázzak rá ma délután, de ki kellett jönnöm a kórussal.
- Bandi?- guggolt le Csónakos a, már megint szökni készülő fiú elé. Neve hallatán abbahagyta a kapálózást.- Kérsz egy kis rétest? Neked adom.
Nem kellett kétszer mondani, kikapta Csónakos kezéből a tésztát, s jóízűen enni kezdte.
- Ejnye! Hogy mondod?- figyelmeztette Csele, hogy a köszönöm szépen elmaradt.
- Khoszöunom!- motyogta teli szájjal.
- Szívesen. Teát?- fordult most Cseléhez.
- Te nem eszel?
- De igen, otthon van egy kis füstölt kolbász, meg túró és csípős paprika. Meg amúgy se szeretem a teát.
- De...
- Sok jó hatása van a bélflórára és az emésztésre nézve, rengeteg gyógyító hatás és stb. Tudom, évekig ezzel traktált anyám. És igaza van, de ezt nehogy elmond neki.- Csele erre hangosan felnevetett. Csónakos szájából egy ilyen egyszerű kis mese is százszor érdekesebbek tűnt. Órákig el tudta volna hallgatni.
- Hát, Andris, remélem még találkozunk. Nekünk mennünk kell.
- Mindenképp.
- Eljössz az előadásra?- szólt közbe Bandi.- Én is itt leszek.
- Nem is tu...- felpillantva Csele reményteli, csillogó szemeibe, Csónakos nem fejezte be a mondatot.- Baj, ha kicsit kések?
- Nem, csak legyél itt és vegyél nekem rétest!
- Bandi!
- Jól van kölyök!- nevetett Csónakos.- Látom van eszed. Akkor december 24-én.
- Pontosan. Szia!
- Sziasztok.
Csónakos boldogan indult kocsija felé, s hazáig csak Csele nevetésétől viszhangzott a feje.

Én: *suliba is írja a 15. részt, hogy délután legyen ideje a 16-ra*
Belső Hang: Hát ezt elb.sztad!
Én: Miért?
BH: 19-E VAN!!!!!