Évekkel ezelőtt (2016 körül) egy Pál utcai fiúk témájú történettel indult el nálam ez az egész 'könyv írás' dolog. És most ugyanoda kanyarodok vissza.
November 30-án rájöttem, hogy talán ez így mégsem jó. A Karácsony nem a takarításról, sütésről, sz...
A tél sok embernek a kedvence, mert jön a Mikulás, hullik a hó, gyönyörű a város és mindent átjár a szeretet és a fahéj- narancs jellegzetes illata. Ezzel szemben van a másik csoport, akiknek a tökük is tele van ezzel az egész szarral, mert elakadtak a kocsival a hóban, odacsípték a sálat, mikor sietve becsapták az ajtót, elcsúsztak a jégen és különben is le vannak maradva a bevásárlással, a takarítással és a sütéssel is. Mindez mellett még ott vannak az idegesítő rokonok, akik próbálnak úgy tenni, mintha megolvasztotta volna a szívüket ez az egész meghitt Karácsonyosdi. Csónakos tényleg szerette a nagyszüleit és az öregnek idén nagyon jól sikerült a pálinkája is. De összezárva három generáció egy kicsi lakásba több, mint egy hónapig. Na az szívás. Mert igen, az anyós és meny közti örökös háború nem csak mese, és a papi húsz éves kis fiátja is beadhatja a kulcsot pont most és a szerencsétlen szerelő is, aki aztán tényleg semmiben sem hibás, elmehet a jó büdös francba, mert új alkatrész maximum újév után érkezik. És mi az, ami ennél is nagyobb szívás? Hogy Csónakos még csak el sem tud menekülni. Mert, micsoda véletlen, a legutóbbi szélvihar úgy hazavágta a négy emeletes kis tömbház tetőszerkezetét, hogy a lakások életveszélyessé váltak. Persze Csónakos még a veszélyt is vállalta volna, csakhogy ne keljen napjában hatvanszor végighallgatnia ugyanarról a ronda, zöld asztalterítőről szóló vitát. Egy hét. Ennyi ideig bírta. December 22-én szinte térden állva könyörgött Kolnaynak, hogy fogadja be erre az időszakra, amúgyis is három szobás a lakása, nem zavarja meg őt és Barabást a romantikázásban és még a kiadásokba is beszáll, csak hadd mehessen oda. - Csónakos! Mondtam, hogy nem lehet.- folytatta tovább Kolnay a Bambi szemű kis rénszarvas díszek felpakolását a polcra. Egy kissebb háztartási cuccokat és dekorációkat áruló boltban dolgozott a plázában, ahol mostanában Csónakos is egyre gyakrabban megfordult. - De miért?!- nyafogott az egyetlen gurulós széken pörögve. - Mert Barabás ki fog akadni és te is. Tudod jól, hogy sokat szoktunk civakodni. - Boka is ezt mondta...- morgott Csónakos, egyre lassabban forogva a székkel, mintha apránként hagyná el a remény. - De talán tudok segíteni.- dobta félre Kolnay az üres karton dobozokat. - Tényleg?!- ragyogott fel egyből Andris arca. - Tudod, hogy meséltem neked az új munkatársamról. - Igen. - Ott lakik a szomszédunkban. Az ő lakása is három szobás és egyedül él. - Költözzek össze egy vadidegennel? Mi van, ha sorozatgyilkos? - Nem az, nyugi. Emlékszel még Cselére? Csónakos tisztán emlékezett a vékony, ügyetlen kis törpére, aki a saját lábában is megbotlott, akiért teljesen oda volt és, akit sosem mert elhívni randizni. - Szóljak neki?- Kolnay viszont meg sem várta a választ, már át is kiáltott a bolt másik végében pakolászó Cselének és intett neki, hogy jöjjön egy kicsit. - Ne! Kolnay, mit csináltál?!- szólt folytott hangon Csónakos. Erre még nem volt felkészülve. - Sziasztok!- köszönt félénken. - Szia Csele! Emlékszel még Csónakosra? - Persze! Van, amit az ember sosem felejt el. Ugye Andris? - Például azt, amikor tönkre tettem a hangfaladat azon a bulin, mert Richter meglökött és kiömlött az egész sör? - Pontosan erre gondoltam.- vigyorgott Csabi megállíthatatlanul. - Csele, te még mindig lakótársat keresel, ugye?- tért a lényegre Kolnay. - Igen, miért? - Hát tudod, Csónakos lakása beázott, ezért vissza kellett költöznie egy időre a szüleihez. A nagyszülei pedig pont ott vannak, a kocsi tönkre ment és egy ideig még tuti Pesten lesznek. Szóval neki már a töke is ki van a rokonokkal... - Szerintem megvan a lényeg, köszi Kolnay.- morgott közbe Csónakos. - Szóval lakást keresel? - Igen. Legalább erre az időszakra. Aztán majd meglátom, hogyan tovább. - Ha gondolod, eljöhetsz és megnézheted. Én fél óra múlva végzek. - Oké. Itt a kocsim, mehetünk azzal. - Rendben. Tessék, itt a számom, hogy később még tudjunk beszélni. - Kösz! Azzal Csele visszament dolgozni, Andris pedig szó szerint kimenekült a boltból a "szívok egy cigit" címszó alatt, pedig már egy éve leszokott. Próbálta megnyugtatni, magát hogy nem lesz baj, csak megnézi a lakást, nem randira mennek. De nem tehetett róla, hogy most is úgy vert a szíve, mint aki helyben pánikrohamot kap, pedig csak néhány szót váltottak. Csónakos vett egy kávét a közeli standnál, leült egy padra és lassan kortyolgatni kezdte a forró italt. Szíve szerint tett volna bele egy kis vodkát is, de ma még vezetnie is kellett... Cselével az oldalán. Tuti neki fog menni valaminek. Hirtelen megszólalt a telefonja, Kolnay neve villogott a képernyőn. - Mi végeztünk, hol vagy? - Kint vagyok, a stand közelében. Gyertek ide. - Oké! Alig csúsztatta vissza a készüléket a zsebébe, már észre is vette a két srácot. Csele szövet kabátot viselt, méz színű haját sapka alá rejtette, nyakát pedig egy óriás sál melegítette, ami elfedte a fél arcát. Olyan aranyos volt! És Csónakos kezdett rájönni, hogy az a kávé nem volt jó ötlet. Már nem tudta eldönteni, hogy mitől ver ennyire w szíve. - Mehetünk? - Aha! Menjünk! Ott parkoltam!- mutatott Csónakos az egyik irányba. - És, hogy vagy? Nagyon régen láttalak. Andris érezte, hogy az agysejtjei kezdenek lassan leépülni az édes hang hallatán. - Igen... Miért is törtük meg a hagyományokat?- Csónakos ezt inkább magától kérdezte, de a többieket is gondolkodóba ejtette. - Nem tudom. Jó lenne összeülni egyszer. Beszélgetni, inni, szórakozni, mint régen. - Igen, nagyon jó lenne.- helyeselt Kolnay.- Ha jól tudom Boka épp nálunk van. Kérdezzük meg őt is. Tuti benne lenne. - Talán ő érzi a legrosszabbul magát, amiért ennyire szétesett a csapat.- Csónakos megállt a szürke kis opel mellett, babrált egy kicsit a kulccsal, aztán elindultak. - Szervezni kéne egy bulit, hogy újra gyakorolhassa az atyáskodást. - Mindig ezt csinálta, minden egyes bulin.- nevetett az emléken Csónakos.- Mi pedig mindig kivertük valamivel a biztosítékot, akármennyire igyekezett. - Tényleg szerveznem kéne egy bulit, mondjuk újévkor.- esett gondolkodóba Csele.- De ezúttal, nem mehetsz a hangfalak közelébe, Andris!- fenyegette meg játékosan az említettet. - Értettem, hadnagy úr! - Pihenj katona! - Felnőttek vagyunk, az ég szerelmére! Komoly, felelősségteljes felnőttek.- forgatta szemét Kolnay, de szája szélén megbújt egy mosoly. - Ezt te sem gondoltad komolyan papuskám!
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
