𝔸𝕕𝕧𝕖𝕟𝕥𝕚 𝕂𝕒𝕝𝕖𝕟𝕕𝕒́𝕣𝕚𝕦𝕞 2022 {ℙ.𝕌.𝔽.}

December 2.

Nemecsek/Idősebb pásztor

- Kösz, hogy elvállaltad, Ernő! Mikor a bébiszitter lemondta a mai napot, azt hittem, a programnak is lőttek.- veregette vállon Ernőt sógora, Márton.
- Semmiség, mindig jól kijöttünk Nócival.
-

Oké! Az ebéd a hűtőben, háromra jön a zongora tanár, pénz az asztalon, négyre itthon leszünk. Ha bármi van, hívj.- hadart el mindent egy szuszra kifelé menet Anna, Ernő húga.
- Nem lesz semmi baj. Sokszor vigyáztam már Nócira, mi történhetne?- nyugtatta meg már vagy századjára húgát.
- Múltkor felgyújtottátok a konyharuhát és bekapcsolt a tűzoltó berendezés.- emlékeztette arra a kínos incidensre. Ernőt kirázta a hideg az emléktől. Ő csak jófej akart lenni és készíteni egy kis forró csokit.
- Már mondtam, többet nem fordul elő.
- Jól van. Indulunk, legyetek jók.
- Nóci, köszönj el aputól!
- Sziasztok!- jelent meg a semmiből a kis szeplős lány és apja karjaiba vetette magát. Anna le sem tagadhatta, hogy a lánya. Szőke, kék szemű, szeplős, akárcsak nagybátyja, Ernő.
- Majd jövünk!
A két szülő mosolyogva nézte, ahogy Ernő és Nóci, mint két kis angyal integetnek, de amint bezárult a bejárati ajtó, a meghitt hangulat szertefoszlott.
- Na? Mit csináljunk először?- pillantott pajkosan a hat éves kislányra Ernő.
- Párnacsata!!- kiáltott Nóci s már bele is kezdett a játékba.- Védd magad!- a kislány felugrott a kanapéra, így tökéletesen el tudta találni Nemecsek fejét. Ez után társasoztak, fogócskáztak és mesét olvastak. Ernő családja mindig is konzervatív elveket vallott. A gyerekeket inkább kiküldték játszani a többiekkel, minthogy egész nap a tévét bámulják. Nócinak sem volt még telefonja. A videójátékok nem kötötték le és semmilyen más internetes játék, aminek Ernő örült a legjobban. Szerette a hagyományokat és tovább akarta adni őket.
Játék után megebédeltek, pont időben, mert megérkezett a zongora tanár, amit a csengő éles hangja jelzett.
- Jövök!- rohant az ajtóhoz Nemecsek. Elfordította a kulcsot és szélesre tárta az ajtót.
- Szia Ádám!- köszönt először Nóci.
- Szia Nóra!
- A zongora tanár, igaz?- kérdezte Ernő, mire a férfi bólintott.- Nemecsek Ernő vagyok, Nóci nagybátyja.- nyújtotta jobb kezét, amit Ádám elfogadott.
- Nemecsek?
- Igen.
- Pásztor Ádám vagyok.
- Csak nem Áts Feri barátja?
- De igen!
- Ismeritek egymást?- szólt közbe a kicsi Nóci.
- Mondjuk úgy, hogy gyerekkorunkban sokat játszottunk együtt Ádámmal és a barátainkkal.
- Majd meséltek, ugye? Légyszi, légyszi, légyszi!
- Persze, hogy mesélünk. Az összes csatát, harcot és kalandot! Hogy hogyan jutottak el a Pál utcai fiúk és a Vörös ingesek az örök viszálytól a békekötésig és a többit.
- Eskü?
- Eskü!- bólintott Ernő.- De előbb a zongora lecke.
- Rendben.
- Akkor menjünk be, ne csak álljunk a küszöbön.- mutatott befelé Nemecsek. Ádám megszabadult a cipőjétől s miután kapott egy papucsot, leült Nócival a zongora elé. Át ismételték azt, amit előző órán tanultak és el is gyakorolták. Aztán felvettek egy új leckét és azzal folytatták a gyakorlást. A végén közösen játszottak el egy dalt. Minden órát ezzel zártak. Nemecsek áhítattal nézte Ádám fürge ujjait. És, ahogy Nócival foglalkozott, teljesen elbűvölte. Nem gyakran találkozott olyan emberekkel (tanárokkal), akik tényleg szívesen foglalkoznak a gyerekekkel. Sokan mondják, hogy ez nem igaz, mert ők szeretik az összes csirkefogót, bármit is tesznek. Igen, lehet, hogy az elején mindenki élvezi a dolgot, de az ember egy idő után belefárad, elveszti a türelmét és a lelkesedését. Ez pedig nagyon gyakran előfordul.
- Mára végeztünk.- gyűjtötte össze papírjait Ádám.- Ezt odaadom neked. Gyakorold a következő óráig. Újév után találkozunk legközelebb.
- Az nagyon soká lesz!- szomorodott el Nóci.
- Elintézhetünk egy találkozót a két ünnep között, persze, ha van kedved és időd.- ajánlotta Nemecsek.
- Még meglátjuk.- bólintott Ádám és már végzett is a pakolással.
- Hogy hogy zongora tanár lettél?
- Ez csak az egyik állásom, amolyan plusz pénz. Mellette még dolgozom máshol is. És te?
- Én még egyetemre járok, de ez már az utolsó évem.
- Értem.
Ekkor újra csengettek.
- Ezek biztos anyáék!- pattant fel Nóci s elszaladt ajtót nyitni.
- Nekem mennem kell.- Ádám készült lelépni, de Ernő megállította.
- Várj, a pénzt még nem adtam oda.
Mire Nemecsek visszatért a pénzzel, húga már a nappaliban volt és épp Ádámmal beszélgetett.
- Köszönöm Ernő, hogy vigyáztál Nócira.- fordult az említetthez Anna.
- Szívesen bármikor.
- Én most megyek. Majd megbeszéljük a következő órát. Viszont látásra.
- Én is indulok. Majd találkozunk.- köszönt el Ernő is. S felrángatva bakancsát, odakint utolérte Ádámot.
- Nincs kedved meginni valamit és beszélgetni még egy kicsit?
- Hát, nem tudom...
Ádám a zsebére pillantott, amibe a most kapott pénzt tette. Nem akarta elkölteni. Be kellett vásárolnia és még szeretett volna ajándékot is venni öccsének Karácsonyra. De két tanítványa is lemondta az órát és pincérként sem kapott valami sokat. A fekete munkáról nem is beszélve. Mióta se anyjuk, se apjuk nem volt velük, ő látta el magukat és igen nehéz feladatnak bizonyult. Már 16 éves kora óta tölti be a családfő szerepét. Nem volt egyszerű a gyerekkoruk.
- Nem muszáj innunk valamit. Sétálhatnánk egyet. Most a legszebb a város. Gyalog vagy?
- Igen.
- Én is. Általában sétálok vagy buszozok.- magyarázta Ernő miközben haladtak tovább a főtér felé.
- Az öcsém is szeret buszozni. Sosem értettem, miért.- Ádám maga is rácsodálkozott, hogy magától megeredt a nyelve, próbált parancsolni magának, hogy ne kotyogjon ki mindenfélét, de azok a csillogó, kék szemek.
- Hát a buszon ülve többet tudsz gondolkodni. Közben körbenézhetsz a városban. Megnyugtat és egy kicsit kikapcsol.
- Majd kipróbálom. Rám férne egy kis lazítás vagy mi.
És megint elszólta magát.
- Nézd csak! Karácsonyi vásár. Nem nézünk körül?
- Igazából nincs nálam túl sok pénz és nem szeretnék költekezni.
- Nem baj. Meghívlak egy forralt borra.
- Ernő, tényleg nem szükséges.
- Oh, dehogynem! Nincs karácsony forralt bor nélkül.
Végül valamilyen csoda folytán Nemecsek rávette Ádámot, hogy tartson vele és engedje, hogy fizessen ezt- azt. Nézelődtek és sétáltak, közben vettek kürtős kalácsot, kakaós sütit, bort és egy- egy sört is.
- Ernő, én ezt tényleg nem tudom visszafizetni.- pillantott szomorúan a szőke fiúra Ádám. Egy kávézóban ültek, hogy felmelegedjenek.
- Mondtam már, hogy nem kell. Én hívtalak el, én is állom.- erősödött Nemecsek.
- De ez így mégsem ér.
- Nem azt mondtad, hogy nem tudod kifizetni? Akkor hagyd, hogy én fizessek. Mások ezt tennék.
- De én nem akarom kihasználni, hogy neked van pénzed, nekem pedig nincs.
- De ez nem kihasználás, hanem egy baráti gesztus. Itt a karácsony és évek óta nem láttalak. Csak szeretnék veled időt tölteni és beszélgetni. Ha pedig van valami baj, nyugodtan megoszthatod velem. Pszichológia szakon tanulok.
- Nem is tudom... Kicsit bonyolult.
- Szerintem fel tudom fogni, ha elmeséled.
- Mikor 13 voltam az apánk elhagyott minket.- Ernő csodálkozott, hogy milyen hamar és könnyen szóra tudta bírni Ádámot, de a fiú maga sem hitte el, hogy ezeket mind kimondja.- Anyánk rengeteget dolgozott, hogy eltartsa a családot, aztán bele is halt. 16 éves korom óta dolgozom feketén, hogy az öcsémnek jobb élete legyen és elmehessen egyetemre. A zongora oktatás csak egy a sok elvállalt munka közül. Bármit megszerelek, fuvart vállalok, pincérként dolgozom és hasonlók.
- Nálunk is volt egy nagyon nehéz időszak a családban. Nem ment az üzlet, kevés volt a pénz. De aztán egyenesbe jöttünk. Te jó ember vagy, megérdemled a nyugalmat és biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz.
- Nem tudom Nemecsek... Még annyit sem sikerült spórolnom, hogy Dávidnak egy normális ajándékot vegyek karácsonyra.
- Segíthetek? Válasszunk együtt ajándékot. Valami egyszerűt, ami hasznos és tetszene is az öcsédnek.
- Nem hagyom, hogy fizess!- szögezte le Ádám.
- Akkor csináljuk úgy, hogy... Értesz a mosógépekhez? Az enyém elég régi darab.
- Persze!
- Akkor egyszer feljöhetnél. Egy hete folyamatosan hívom a szerelőt, de mindig van valami.
- Köszönöm Ernő.
- Ugyan mit? Te szereled meg az én gépem.- nevetett a szőke
- Akkor is köszönök mindent.
- Nincs mit.
- Ha bármi munka akad még nálad, akkor szólj.- nyújtott át egy telefonszámot Ádám Ernőnek már a kávézó előtt.
- Nagyon régi a lakás, sok dolgot kell helyre hozni, én pedig nem értek az ilyesmihez.
- Rendben. Akkor holnap felnézek a mosógépedhez és közben megnézem a többit is.
- Megegyeztünk!
- Viszlát Ernő!
- Szia! Buszozz egyet, megnyugtat!

Ez még december 2.-nak számít?😅

Ennek a résznek lehet, lesz egy folytatása. Közös karácsony Nemecsek/ Idősebb pásztor vagy ilyesmi.

Ha minden igaz, holnap újra találkozunk!

Legyen szép estétek/ napotok!💜