𝔸𝕕𝕧𝕖𝕟𝕥𝕚 𝕂𝕒𝕝𝕖𝕟𝕕𝕒́𝕣𝕚𝕦𝕞 2022 {ℙ.𝕌.𝔽.}

December 13.

Part 1.

Áts Feri alighogy belépett a lakásba, le se vetkőzött rendesen, csak lezuhant a kanapéra. Ma 13 órát húzott le és semmi máshoz nem volt kedve. Érezte, hogy korog a gyomra, de semmire nem volt képes, csak aludni akart. De mielőtt még álomba merült volna, telefonja jelzett, hogy üzenete érkezett. Lassan, mint egy zombi, kinyújtotta a kezét a kávézó asztal felé s óvatosan tapogatózni kezdett, még mindig arccal lefelé feküdt. Mikor sikerült megtalálnia az eszközt, az oldalára fordult s megnyitotta az üzenetet.

Boka:
Mindjárt nálad vagyok.

Ez a három szó, szinte teljesen kiűzte az álmot Feri szeméből. Totálisan megfeledkezett a ma estéről. Néhány nappal korábban megígérte Bokának, hogy elmennek este sétálni és körülnézni a karácsonyi vásárban.
- Francba!- kelt fel rögtön. Először a fürdőbe szaladt, hogy lezuhanyozzon és átöltözzön, de az ajtóban lefékezett és visszafordult a konyha felé. Előbb iszik egy kávét, még a végén elalszik a forró zuhany alatt. Szóval lefőzött gyorsan egy kávét és csak aztán ment el zuhanyozni.
Alig végzett, valaki csengetett. Megérkezett Boka. Épphogy felkapott egy köntöst, rohant ajtót nyitni.
- Elfelejtetted?- mosolygott Boka, sértődöttnek akart tűnni, de nem ment neki ez a megjátszósdi.
- Nem, csak...
- Áts Ferenc! Ne hazudj nekem!
- Most pont olyan voltál, mint az anyám...- bámult sokkosan Bokára, aki meg akarta csapkodni a hátizsákjával, de Feri gyorsabb volt s elkapta a kezét. - Inkább gyere be, kis méreg zsák. Hideg van.
Boka megadta magát, de elhatározta, hogy ezt még visszaadja.
(Tanulság: Anyukával nem viccelünk, mert Boka megtámogat hatulról egy 50 kilós hátizsákkal.)
Húsz perc alatt Feri is elkészült és végre útnak indulhattak. A vásáron nem volt semmi extra. Standok mindenhol, forralt bor, rétes, kürtős kalács, rengeteg fény, dísz, kacat és még annál is több ember. Boka és Feri nézelődve, itt-ott megállva haladtak előre. Mindkét oldalt standok sorakoztak, köztük pedig rengeteg ember tolongott. De előre haladva lassan elapadt a tömeg. A vásár egy drágább részéhez értek. Nem akartak semmit venni innen, de azért körülnéztek. Legtöbbje régiség volt vagy valami nagyon drága, előkelő dolog.
- Nézd csak! Olyan órája volt régen anyámnak.- mutatott Boka egy régi, fali órára, ami biztos megvolt 100 éves.- Tuti megkedvelne téged, ha megvennéd neki karácsonyra.
- Persze, aztán megvádolna sikkasztással, mert biztos benne, hogy nincs annyi pénzem.
- Na! A főztödet imádja, ezt bevallotta.
- Sovány vigasz.- húzta a száját még mindig Feri.
Boka átnézett a másik sorra, hátha talál valami érdekeset s ki is szúrt egy alacsony lányt. Maximum 18 lehetett, szőke, hullámos haja volt és zöld szeme. Zsebre tett kézzel járt az emberek közt. Minden stand mellett megállt, de mintha nem is az árut figyelte volna. Boka alaposabban megnézte. A lány ruhája régi és kopott volt, itt- ott koszos és foltozott, a zsizmája is látott már jobb napokat. Aztán Jani észrevette, hogy mikor a lány a következő standhoz sétált, szorosan megállt egy jól öltözött, gazdagnak kinéző vásárló mellett és belenyúlt a zsebébe. Boka már értette, hogy miért viselkedett ilyen furcsán. Lopott.
- Feri, nézd...- rángatta meg óvatosan a fiú kabátujját, de még mindig a lányt figyelte.
- Mi az? Milyen gyöngyszemet találtál megint?
- Nézd, ott a másik oldalon, a szőke lány...
- Igen. Mi van vele?
- Figyeld!
Mostmár ketten bámulták a fiatal tolvajt, ami nem szép dolog, de az sem volt szép, amit a lány tett.
- Lehet, hogy éhezik. Nem úgy néz ki, mint aki rúzsra meg drága cuccokra költi a pénzt.- állapította meg Feri, s úgy tűnt, nem nagyon akar közbeavatkozni.
- Drogra is költhetik.
- Jani, engedd el. Az ő dolga.
- De, ha nem szólok, akkor olyan, mintha a bűntársa lennék.
- Megint túl gondolod.
- Lehet, de ez akkor sem helyes.
- Nézd, már megy is. Hagyd! Különben is, ezeknek van pénzük. És ahelyett, hogy segítenének ezeken a szerencsétleneknek, itt költik drága, haszontalan dolgokra.
- De...
- Nem mindenki olyan, mint te. A legtöbb ember, akinek van pénze, zsugori és nem szeret adni. Inkább menjünk. Kezd nagyon késő lenni. Mindjárt teljesen átfagyok.
- Igazad van... Jobb, ha elengedem. Menjünk!
Boka látszólag belenyugodott s nem tette semmit, de hetekkel később is gondolt a lányra. Milyen kegyetlen és nehéz lehet az élet, ha már ilyen fiatalon ilyesmire kényszerül. Ő ugyan nem tapasztalta meg soha, milyen a nincstelenség, az éhezés, de tudott róla eleget. Tudta, hogy Ferinek megesett a szíve a lányon, akkor is, ha nem mondta ki. Áts Feri legjobb barátja, Pásztor Ádám is anyagi gondokkal küzdött. És nem tagadta, fiatalabb korában ő is lopott, hogy el tudja tartani a testvérét.

A hímzéseket az osztállyal készítettük a karácsonyi vásárunkra❤️

Reggel jön a Part 2. Most nem tudtam befejezni.