𝔸𝕕𝕧𝕖𝕟𝕥𝕚 𝕂𝕒𝕝𝕖𝕟𝕕𝕒́𝕣𝕚𝕦𝕞 2022 {ℙ.𝕌.𝔽.}

December 4.

Karácsony Pásztoréknál

Pest egyik legrosszabb környékén, egy régi panellakás ablakaiban halvány fény derengett. A környéken ez volt az egyetlen fény hajnalban kettőkor.
Pásztor Ádám most ért haza. A legnagyobb csendben megszabadult kopott kabátjától és kibújt sáros bakancsából. Biztosra vette, hogy testvérei, Nóri és Dávid már alszanak. Beljebb lépve nadrágja zsebéből élőhalászott egy köteg pénzt. Gyorsan átszámolta s egy részét eltette biztos helyre, a másik felét pedig a pénztárcájába.
Fáradtan csoszogott a konyhába egy zacskóval a kezében. Kinyitotta a mini mélyhűtőt és belepakolt néhány dolgot.
Elővett egy poharat s ivott néhány korty vizet. Félszemből látta, hogy valami megmozdul az ajtóban. Kis várakozás után az árnyékhoz egy hang is társult.
- Mikor jöttél?- motyogta egy álmos hang. Húga volt az, Nóri.
- Pár perce.- Ádám néhány számlát dobott az asztalra.- Miért vagy még ébren?
- Meg akartalak várni. Nem vagy éhes? Van egy kis...
- Nem. Majd eszek reggel.
- Tegnap is ezt mondtad.- morgott Nóri.
- Eszek munka közben. Ne aggódj.
- Nem vagyok kis gyerek Ádám. Tudom, mikor hazudsz. Tudom, hogy nem eszel, csak hogy pénzt spórolj.
- Mondd, mit csináljak? Nézd meg most is milyen csekkek érkeztek. Ezeket ki kell fizetni.
- Akkor hagyd, hogy segítsek. Én is vállalhatok munkát, már elég idős vagyok.
- Nem. Ezt már megbeszéltük. Te fejezd csak be szépen az iskolát, aztán majd meglátjuk, hogy lesz az egyetemmel.- Ádám ilyesztő higgadtsággal hangjában ellenkezett, így kísértetiesen hasonlított egy szigorú apukára.
- Egyetem, Ádám? Egyetem? Honnan szerzünk 700 ezer forintot egyetemre? Különben is, mit ér majd a diploma, ha közben éhen halunk?...- fakadt ki Nóri.- Holnap elmegyek munkát keresni és nem érdekel, hogy megtiltod e vagy sem.
- Késő van. Holnap még beszélünk.- zárta le a vitát Ádám.
Nóri fújtatva vonult vissza a háló s egyben egyetlen szobába. Befészkelte magát a mélyen alvó Dávid mellé a kétszemélyes ágyba. Betakarta öccsét, aki idő közben lerugdosta magáról a takarót s próbált ő is elaludni. Másnap reggel számtanból dolgozatot írtak, muszáj volt pihennie egy kicsit. Néhány perc múlva Ádám is betért a sötét kis szobába. Megállt az ágy mellett és leellenőrizte, hogy mindketten alszanak e már. Aztán tovább ment és elnyúlt a helyiség másik végében lévő recsegő kanapén.
Másnap délután Boka nyugodtan sétált hazafelé a külön zongora órájáról Csónakossal, aki épp valami klassz új kocsiról áradozott. Hirtelen egy energikus, felpörgött Nemecsek állta útjukat.
- Boka!- kiáltotta, ezzel a szart is kiijesztve Janiból, pedig az alig 160 centis kis szőkében egyáltalán nem volt semmi rémisztő.
- Mit ordítozol?- dorgálta meg rögtön Boka.
- Szia Nóra!- köszönt Csónakos a szőke mögött ácsorgó lánynak. Nemecsek még most is a lány csuklóját szorongatta, mintha az bármikor elszökhetne. S most, ahogy Boka ránézett, talán meg is fordult a fejében, hogy inkább hagyja az egészet a francba és elmenekül, de már késő volt.
- Sziasztok.- köszönt halkan a lány is. Torka kiszáradt, mint mindig, mikor más emberekkel kell kommunikálnia.
- Segítenél?- kérdezte Nemecsek még mindig bepörgött mókus üzemmódban.
- Persze!- felelte Jani s a szőkének csak ennyi kellett, máris hihetetlen mennyiségű információt zúdított a két srác nyakába.
- Lassíts Ernő!- Nemecsek erre abbahagyta a sok drága karácsonyi dísz elemezgetését.- Szóval a lényeg az, hogy segítenem kéne Nórinak megírni egy önéletrajzot?
- Igen!- bólogatott lelkesen Nemecsek.
- És szabad tudni, hogy miért?- pillantott most a lányra Boka. Nemecsek már szólásra nyitotta a száját, hogy erre is feleljen, de Nóri kesztyűs keze megállította.
- Csak kell egy állás és szükségem van az önéletrajzra. Már megírtam, csak ki kéne javítani és átnézni.
- Van a közelben egy kávézó. Beülhetünk oda.- javasolta Boka.
- Rendben.- bólintott Nóri.
- A motivációs leveled is megvan?
- Az még nincs...
- Akkor azt is megírhatjuk.
- Gyere papuskám!- karolta át Csónakos Nemecseket.- Csináljunk valami őrültséget, kiráz a hideg attól a motivációs szarságtól. Három hétig kínzott vele a tanár.
- Majd találkozunk!- intett búcsút Nemecsek.
Boka és Nóra pedig betértek a kávézóba. Majdnem két órába telt, de végül is elkészültek.
- Köszönöm a segítséget Boka.
- Szívesen bármikor. Biztos nem kérsz semmit? Egy forró csokit sem?
- Nem kösz. Nem kívánom az édeset.
- Ha nem veszed tolakodásnak, miért is keresel munkát? Ott akarod hagyni a sulit?
- Nem, Ádám ragaszkodik hozzá, hogy befejezzem és meglegyen a 12 osztályom.
- Akkor? Valami probléma van? Nyugodtan elmondhatod. Talán tudok segíteni.
- Kedves, de nem, ezen nem lehet segíteni.- Boka még várt, hogy folytatja e, de Nóri csak a kezét bámulta az asztalon.
- Nem szoktam beleszólni mások életébe, de az édesapátok nincs veletek, ugye?
- Nincs... És anyánk se.
- Mióta?
- Egy ideje.- Nóri vonakodott, végül, maga se tudta miért, de folytatta.- Ádám minden munkát elvállal, hogy legyen elég pénzünk, de jön a karácsony és a szokásosnál is többet hajtja magát. Persze fáról szó sem lehet, de szeretne minimum valami ajándékot venni, ami hasznos és jól jön.
- És te segíteni akarsz neki, ugye?
- Igen. Nem bírom nézni, hogy szép lassan tönkreteszi magát. Minden nap hajnalban jön haza, aztán korán kel, iskolába jár, délután elmegy dolgozni és csak későn bukkan fel megint.
- Ha gondolod, itt épp takarítót keresnek. Még nincs tapasztalatod, de ismerem a tulajt. Le tudom vele beszélni, hogy vegyen fel. Ha részmunkaidőben dolgozol, nem kell kimaradnod az iskolából sem, Ádámnak sem lehet ellene semmi kifogása.
- Köszönök mindent!- kezdett búcsúzkodni Nóri, már a kávézó előtt.
- Majd meséld el, hogy sikerült az állásinterjú.
- Mindenképp!
Boka boldogan indult végre haza, de egy keserű kis gondolat befészkelte magát az agyába s nem tudott tőle szabadulni. Folyton csak a mostanában zombiként működő Pásztor Ádámra gondolt. Tényleg látszott rajta a kimerültség.
Napokkal később a kémia óra kellős közepén Jani még mindig ezen rágódott, egyszerűen nem hagyta nyugodni a gondolat.
Torna órán már a fejébe vette, hogy valamit csak azért is tenni kell. Mikor a tanár elküldte őt és Áts Ferit a szertárba néhány eszközért, szóvá is tette a dolgot.
- Feri, ugye Pásztor Ádámmal ti jó barátok vagytok?
- Miért érdekel?
- Segítettem nemrég állást szerezni Nórinak. Tőle tudom, hogy szorult helyzetben vannak.
- A lényeget Boka!
- Nem segíthetnénk nekik közösen?
- Ádám nem fogadná el, soha. Már próbálkoztam.
- És tanszereket sem? Vagy ruhákat?
- Nem hinném. Ádám nem igazán bízik az emberekben, mióta...- Feri egy pillanatra elhallgatott.
- Mióta a szülei nincsenek?
- Mióta az apja elhagyta őket.
- De jön a karácsony.
- Mire gondoltál?
- Egy karácsony fa? Össze tudnánk dobni annyit, hogy teljen egy fára és díszekre.
Végül hosszas beszélgetések után sikerült megegyezniük és a két csapat most összefogott a közös cél érdekében. Titokban elkezdtek szervezkedni. Megvették a díszeket, a fát és a fa alá néhány ajándékot is. Aztán 23-án megszavazták, hogy Feri, Nemecsek és Boka menjenek el Pásztorékhoz átadni a dolgokat.
Este hat óra körül Ádám, Dávid és Nóri az asztalnál ültek és vacsoráztak. Nóri az első fizetéséből vett néhány új ruhát maguknak és néhány extra alapanyagot süteményhez és halászléhez, amit másnap akart elkészíteni. Ádám is hamarabb végzett a melóval. Ilyen közel az ünnephez már nem akadt sok tennivaló. A bőséges vacsora után Nóri és Dávid leültek régi képeket nézegetni és megcsodálták Dávid új rajzait.
- Ha még egy kicsit tanulok, akkor el is adhatunk néhányat.- ajánlotta fel. Közben Ádám bevállalta a mosogatást.
Hét óra körül csengettek. Nóri nyitott ajtót.
- Boldog karácsonyt!- köszönt először Boka, mert a lány nem tudott mozdulni sem a döbbenettől.
- Viszont nektek is. Történt valami? Hogy hogy így, együtt?
- Nem jöhetünk át egy kicsit ünnepelni veletek?- kérdezte Feri mosolyogva.
- Dehogynem! Gyertek be, elég hideg van.
- Rendben. Csak van egy- két csomagunk.- tette hozzá Boka.
- Milyen...? Te jó ég! Megőrültektek?- a lány most vette észre az ajtó mellé támasztott fát. A két fiú megfogta s bevitte a szobába, ahol Dávid tátott szájjal figyelte az eseményeket. Ádám is befejezte a mosogatást s értetlenül állt a szoba ajtajában.
- Mi folyik itt?
- Egy kis meglepetés!
- Megbeszéltünk valamit, Feri.- figyelmeztette barátját, vészjósló hangon.
- Tudom, de...
- Velem nem beszélt meg senki semmit.- szakította félbe Boka.- Én vettem rá Ferit és a többieket az egészre.
- Ugyan Ádám, ne legyél már ilyen morcos.- szólt rá Nóri.
- Igen! Inkább díszítsük fel a fát.
Alighogy elkezdték kicsomagolni a dekorációkat, megint csengettek.
- Ez Nemecsek lesz. Kiderült, hogy a nagymamája itt lakik a szomszédban. Átszaladt hozzá pár percre.- közölte Boka.
Ezúttal Ádám nyitott ajtót, s tényleg Ernő állt a küszöbön.
- A nagymamám küldött bejglit, hogy együk meg most, amíg meleg.- mondta vidáman.
A kis szobában már nagyban folyt a díszítés, meg minden. Nemecsek is beszállt, így már hatan vették körül az 1,70 m magas fát, mint egy sátánista kis szekta.
- A fa alá jár ajándék is.- vett elő néhány dobozt Nemecsek S letette őket a földre.
- Ez már túl sok fiúk.- morgolódott még mindig Ádám.
- Igaz, a karácsony nem ezekről szól, hanem a szeretetről. De mi így akarjuk kimutatni. És szeretnénk, hogy tudjátok, ránk mindig számíthattok. Mert erre valók a barátok.
- Köszönjük Nemecsek! És nektek is fiúk. Boldog karácsonyt!- ölelgette meg sorba őket Nóri s végül leült két bátyja közé és őket is átkarolta.
- Boldog karácsonyt!

Kissé elfuserált rész, ráadásul tegnapi. Tudtam, hogy nem fogom tudni tartani ezt a napi frissítést.

Konkrétan december elsején délben született ez az egész ötlet és csak késő este kezdtem neki, szóval eleve csúszva kezdtem.

De még mindig próbálkozok! Hátha lesz belőle valami karácsonyig😅❤️