𝐓𝐇𝐎𝐒𝐄 𝐁𝐄𝐀𝐔𝐓𝐈𝐅𝐔𝐋 𝐄𝐘𝐄𝐒 /𝐥𝐚𝐫𝐫𝐲 𝐬𝐭𝐲𝐥𝐢𝐧𝐬𝐨𝐧/

𝟐| 𝐌𝐢𝐭 𝐜𝐬𝐢𝐧𝐚́𝐥𝐬𝐳 𝐯𝐞𝐥𝐞𝐦?

- Ez nagyon hízelgő - mosolyodtam el. - Örülök, hogy nincs semmi komolyabb problémád. Nyolckor újra találkozunk, Harry!

- Szia, Louis!

Már megint. Ahogy a nevemet kiejti, van benne valami fura, valami érdekes, valami, ami felkorbácsol bennem valamit. Mit csinálsz velem, Styles?

•••

- Na, milyen volt a páciens? Felcsillant a tekintete, amikor meglátott? - kérdezte Zayn. Az egyik kolléga kicsit beült a recepcióra, így nekünk volt időnk egy kicsit az udvaron sétálgatni és beszélgetni egy-egy kávé társaságában.

- Ha nem fejezed be, mostmár tényleg leütlek - dörzsöltem meg az arcom, mert már tényleg kezdtem belefáradni a hülye vicceibe, majd kínomban halkan mégis felnevettem. - Jó fej. Jó fej, van öniróniája, lehet vele beszélgetni és még kinézetre se rossz - magyaráztam.

- Jó fej? Van öniróniája? Lehet vele beszélgetni? Jól néz ki? Tesóm, ez totál az esetednek hangzik. Pontosabban hogy néz ki? - kérdezősködött barátom izgatottan.

- Még csak úgy találkoztam vele, hogy feküdt, de szinte biztos vagyok benne, hogy legalább fél fejjel magasabb mint én. Szép arca van, már amennyit látok belőle, a haja pedig középhosszú, barna és göndör - meséltem, miközben Harry-re gondoltam. Tényleg egy igencsak szép fiúról volt szó. Karjai nem voltak túlzottan kigyúrva, de épp észrevehetően feszült rájuk a kórházi ruha. Szélesek voltak a vállai, és kecses a nyaka. Az álla vonala szinte tökéletes volt, és az arcán még egy kis szépségjegyet is felfedeztem. Hát persze, hiszen gyönyörű! Ajkai formásak voltak, és kis nyuszifogai is voltak. Zabálnivaló volt. Tincsei édesen kunkorodtak, és néha beletúrt, ezzel teljesen más pózba állítva őket.

- Föld hívja Louis-t! - lengette meg szemem előtt a kezét barátom. - Mi van veled? - kérdezte.

- Semmi - néztem az órámra. Nemsokára nyolc óra volt. - Mennem kell. Jó volt beszélgetni, Z! - köszöntem el tőle.

Tényleg ennyire belefeledkeztem volna Harry-be? Nem hiszem el, hogy ennyire elkalandoztam volna. Jaj istenem, mi történik körülöttem! Felértem a lifttel Harry és a másik páciensem emeletére, és először az utóbbihoz indultam el.

Ms. Clark egy idős hölgy, sajnos rákban szenved, de egyelőre látunk esélyt arra, hogy megmenthessük. Az állapotához képest nagyon jól van, rengeteget mosolyog és imád beszélni. Leginkább az unokáiról szokott mesélni, vagy a sütés-főzésről. Aranyos hölgy, és nagyon sajnálom, amiért nálunk kötött ki, és már több mint egy hónapja itt van. Miután elköszöntem tőle meg is indultam Harry-hez. Benyitottam, ő pedig az ajtóhoz kapta a fejét.

- Mondd, hogy Louis vagy, és nem Samantha - harapta be száját.

- És mi van, ha most azt mondom, hogy de, Samantha vagyok? - kérdeztem mosolyogva, és az ágyához sétáltam.

- Ó, Samantha, milyen mély és férfias hangod lett - nyalta meg a száját vigyorogva. - Mostmár sokkal jobban bejössz. És tudd, hogy most kacsintanék - tette hozzá, mire elröhögtem magam.

- Ha a radarjaim nem csapnak be, te eléggé meleg vagy - magyaráztam nevetve.

- Ó, a radarjaid egyáltalán nem csaptak be, bébi - flörtölt, ez azonban már kicsit a határon túl volt, úgyhogy abbahagytam a nevetést és megköszörültem a torkomat.

- Csak hülyéskedtem - szólt gyorsan ő is elkomolyodva, mire bólintottam, amit persze nem látott.

- Rendben, ideje zuhanyozni - jelentettem ki. - Van valami tüneted, vagy eljutsz a zuhanyzókig? - kérdeztem.

- Hát, tudod, sajnos ha nem lennék jelenleg vak, talán még oda is találnék - viccelődött, mire újra elmosolyodtam, és mintha ő ezt megérezte volna, ő is elmosolyodott. Egek, de szép mosolya van ennek a fiúnak!

- Jó, hülye kérdés volt. Gyere - ragadtam meg a kezét, és segítettem neki felállni, majd kimentünk az ajtón.

Kilenckor volt lámpaoltás, Ms. Clark-nak pedig nehezére esett volna nem mesélni, így Harry-hez csak kilenc előtt pár perccel jutottam be. A folyosón csak Liam volt, akinek szóltam, hogy gyorsan elviszem Harry-t a zuhanyzókhoz, ő pedig csak bólintott, majd szép estét kívánva nekünk magunkra hagyott minket. Elindultunk, de Harry egyszer csak megtorpant.

- Attól tartok, hogyha nem segítesz és fogod meg a kezem, csúnyán elesek - suttogta, és még gyönyörűen ívelt ajkait is lebiggyesztette, ami totál olyan képet mutatott róla, mintha egy ötéves lenne, akitől elvették a kedvenc játékát az óvodában.

- Istenem, Hazza. - Fogalmam sincs, honnan jött a becenév, de inkább nem is gondoltam rá, hanem csak megragadtam Harry karját.

Ő azonban nem elégedett meg ennyivel, levezette tenyerét a karomon, és összekulcsolta ujjainkat, majd rá is szorított. Elkerekedett szemekkel néztem először a kezünkre, majd rá, és mivel érezte, hogy én egyáltalán nem fogom a kezét, megszólalt.

- Elővigyázatosság - mondta, majd újból megindultunk. Megráztam a fejem, és próbáltam arra gondolni, hogy tényleg csak elővigyázatosságból csinálta.

Pillanatokon belül oda is értünk a zuhanyzókhoz, és a bejárat előtt megálltunk.

- Menj be, tuti nincs már ott senki, én itt megvárlak. Vigyázz, nehogy vizes legyen a kötésed! - hívtam fel a figyelmét arra, hogy nem lenne szerencsés, ha víz érné sérült látószerveit.

- Legalább bekísérhetnél, most még azt se tudom te hol vagy, nem hogy a bentieket tudnám - panaszkodott, mire megforgattam a szemem, és kissé indulatosan benyitottam és betuszkoltam őt.

- Vetkőzz! - utasítottam.

- Hú, ezt legközelebb megismételhetnéd az ágyamban! Úgy tűnik, te vagy a dominánsabbik - jelentette ki, majd elkezdte kigombolni a kórházi ruháját.

Gyönyörű volt. Az egész testét tetoválások borították, de ami a legjobban megfogott, az a pillangó a hasa felett. Próbáltam nem a testét bámulni, és kizárólag mellkastól felfele figyelni rá. Gyorsan bepördítettem őt az egyik zuhanykabinba, majd megmutattam mindent hol van, majd arrébb álltam oda, ahol nem láttam. Igazán fura állapotba hozott. Zihálva vettem a levegőt és az orvosi egyenruhám kicsit fojtogatni kezdett. Rendeztem légzésemet, Harry pedig már kész is lett. Ezt onnan tudom, hogy a nevemet kiabálta.

- Shh, már rég lámpaoltás volt! - sétáltam oda, de egyből meg is torpantam. A kabin küszöbén állt, és próbáltam kizárni azt, ahogy anyaszült meztelen testén végiggördülnek a vízcseppek.

- Na, kibámészkodtad magad? Mert kezd hideg lenni, szívesen felöltöznék - vigyorgott, mire észbe kaptam, és adtam neki egy törölközőt. Megtörölközött, majd visszavette a ruhát, és elindultunk.

Megint megfogta kezemet, mostmár viszont tényleg próbáltam az egész helyzetet figyelmen kívül hagyni. Annyi minden történt a nap folyamán! Elértünk a szobájához, lefektettem és betakartam.

- Köszönöm a segítséged, Louis - mosolyodott el őszintén, mire minden fáradságom ellenére én is rámosolyogtam.

- Szívesen. Jó éjt, Hazza - köszöntem el tőle újdonsült becenevét használva.

- Jó éjt, Lou.

Itt a kövii!! Előre szólok, hogy nem tervezek túl sok részt, kb 10, max. 15 részben gondolkodtam. Louis-t nagyon hipnotizálja Harry-nek konkrétan csak a lénye is! Remélem tetszett.

All the love, E .xx