𝐓𝐇𝐎𝐒𝐄 𝐁𝐄𝐀𝐔𝐓𝐈𝐅𝐔𝐋 𝐄𝐘𝐄𝐒 /𝐥𝐚𝐫𝐫𝐲 𝐬𝐭𝐲𝐥𝐢𝐧𝐬𝐨𝐧/

𝟕| 𝐒𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭𝐥𝐞𝐤

- Ne haragudj! - kezdtem. - Ne haragudj. Ó, ne haragudj. Ne haragudj, ne haragudj, ne haragudj... - ismételgettem ezeket a szavakat, miközben ő a falnak préselt, a mellkasomba zokogott, néha oldalba vágott a kezével. De megérdemeltem. Igen. Mind megérdemeltem. - Ó, Hazzy...

•••

Pár percig még sírt, majd elhallgatott, és végleg lenyugodott. Még mindig öleltem, miközben feje már a nyakhajlatomban volt, amit furcsának találtam, mert ő a magasabbik, de ebben a pillanatban nem érdekelt.

- Megértem, ha nagyon haragszol. - A suttogásom szinte ordításként hatott a nagy csendben, Harry kicsit meg is rezzent a karjaim között. - De egyet kérek. Hallgass meg, mert okom van arra, amiért szó nélkül eltűntem pár napra - kérleltem.

- Hallgatlak - felelte felemelve a fejét.

Elvezettem az ágyához, és leültünk egymás mellé. Gyorsan elővettem egy adag kötszert, majd miközben új kötést raktam a szemére, belekezdtem a magyarázkodásba.

- Csak Zayn és Liam tudtak róla... - kezdtem, majd beugrott, hogy fogalma sincs, kik ők. - Liam Payne, a főorvos, egy barátom, és Zayn Malik, a recepciós, aki a legjobb barátom. Kezdem ott, hogy igazad van kerültelek. Az első pillanatoktól kezdve megtetszettél, mert egy nagyon szép fiú vagy. De természetesen a külsőd mellett a belsőd fogott meg a legjobban. Nem is sorolom, mennyi figyelemre méltó tulajdonságod van, mert remélhetőleg erre te is tudod a választ. Nagyon sok. Amikor megismertelek, elkezdtél nagyon kötődni hozzám. Ugye kézen fogva szerettél volna sétálni, félig átölelve, amit minden erőmmel csupán csak elővigyázatosságnak akartam betudni. De nem bírtam. Tapasztalatom volt olyan fiúval, aki nagyon szeret, mindig veled akar lenni, kényeztet, de nem lett jó vége. Nem akartam újból csapdába esni, ezért elmenekültem. Ezért kerültelek. Aztán reggel kaptam egy hívást. A húgom telefonált. Édesanyám... Ő régóta küzdött a rákkal. Azonban aznap reggel utolérte őt a betegség, és felköltözött. Mindent szét akartam verni, ami a közelemben volt. Liam és Zayn találtak rám, ők segítettek. Liam adott nekem pár szabadnapot, Zayn pedig minden egyébben segített. Doncasterbe utaztam, ott temettük el anyát. Aztán vissza ide. Szerettem volna kihasználni azt a pár nap szabadságot. Aludni nem aludtam. Enni nem ettem. Helyette sírtam, forgolódtam, magam elé meredtem. És most itt vagyok. Nem tudtam, hogy álljak eléd, ezért csak este akartam bejönni hozzád. Összefutottam egy szőke fiúval, úgy gondolom, ő volt Niall, ugye? - kérdeztem, miközben kicsordult egy könnycsepp a szememből. Bólintott. - Leordított, olyanokat vágott a fejemhez, hogy fogalmam sincs, min mentél keresztül. És baszki, tényleg fogalmam sincs! És most itt vagyok. Tudom, hogy gusztustalan volt, hogy így itt hagytalak, de most a bocsánatodért esedezem! Kérlek, Harry! Eddig úgy féltem veled akármilyen kapcsolatba is kerülni, de most úgy érzem, te vagy a legjobb dolog, ami velem történhetett!

Megint sírtam. Ő pedig összeszorította a száját, és láttam, hogy ő is nagyon próbálkozik azzal, hogy nehogy sírjon.

- Louis, én... - A hangja rekedt volt, és olyan mély, hogy libabőrös lettem. Megköszörülte a torkát. - Niall mindig mindenkinek azt mondta, hogy fogadjanak el annak, aki vagyok. Az, aki vagyok, pedig nem más, mint egy szeretethiányos személy. Nagyon rövid idő alatt nagyon szorosan tudok valakihez kapcsolódni. Megszeretem, aztán sosem akarom, hogy elhagyjon. Nagyon sokszor hagytak már el, de én egyszerűen nem bírok ebből tanulni! Niall az egyetlen, aki itt van nekem. Az első pillanattól fogva tetszel, és tudom, hogy a kinézeted csak egy nagy lapáttal fog még hozzáadni ahhoz, mennyire szeretlek. És én lennék a legboldogabb, ha úgy döntenél, valamilyen kapcsolatot kezdeményeznél velem - hadarta, majd elcsendesedett, és a gyűrűkkel tarkított ujjaival kezdett babrálni.

Egy pillanatig csak meredtem rá, majd egyik kezemet az arcára simítottam. Fejét beledöntötte tenyerembe, és halványan elmosolyodott. Egyre közelebb hajoltam hozzá, és már éreztem a leheletét, amikor ellökött magától.

- Ne! - csúszott hátrébb.

- Ne haragudj! Én... Azt hittem... - makogtam. Nagyon megijedtem. Úgy tűnik, ilyen gyorsan változtatott is a szándékain. Megértem, ezek után én sem szívesen lennék a magamfajtával.

- Ne értsd félre! Én... Szeretném, ha akkor csókolhatnálak meg először, amikor már látlak. Gyönyörködni akarok benned - pirult el, mire szerintem egy kicsit én is vörös lettem.

Átölelt, és a nyakamba fúrta az arcát. Nagyon jó érzés volt. Magamhoz szorítottam, és beszippantottam az illatát. Olyan finom! Imádom. Ajkait nyakamra helyezte, és elkezdte minden négyzetcentiméteren belecsókolni a nyakamba. Nagyon jó érzés volt, de hirtelen egy olyan ponton csókolta meg felhevült bőröm, ami egy sóhajt csalt ki belőlem. Mégegyszer megcsókolta azt a pontot, majd elhúzódott tőlem.

- Ez lesz a kedvenc pontom rajtad - jelentette ki, majd mutató- és középsőujját odaérintette az előbb felfedezett, kellemes ingereket okozó pontra a nyakamon.

Halkan felnevettem, mire ő is elmosolyodott.

- Amit mondtál... - kezdte. - Hogy félsz újból csapdába esni, és inkább menekülnél. - Kínos téma. - Szeretném, ha nem menekülnél előlem. Hülye lennék egy ilyen értékes személyt eldobni magamtól. Az első pillanatban beléd szerettem. Meghallottalak, megéreztem az illatod, a tapintásodat, és úgy, hogy lószart sem tudtam rólad, tudtam, hogy kellesz nekem. Szeretnélek szeretni. Szeretnélek tisztelni. Szeretnélek kényeztetni. Szeretném, ha velem lennél. Nagyon!

Átöleltem, és most én fúrtam az arcomat az ő nyakhajlatába. - Veled leszek! Ó, ígérem, örökké veled leszek, Hazzy!

- Köszönöm, Lou. Bennem megbízhatsz! Azt hiszem, sikerült nagyon megszeretnem téged ebben a három hétben. Szeretlek. Szeretlek, szeretlek, szeretlek!

- Én is szeretlek!

Végre meghoztam a boldog részt!🤗 Legalábbis a vége már boldog. Nincs már sok hátra a könyvből, bár szerintem ez lehet, hogy érződik is.

All the love, E .xx