𝐓𝐇𝐎𝐒𝐄 𝐁𝐄𝐀𝐔𝐓𝐈𝐅𝐔𝐋 𝐄𝐘𝐄𝐒 /𝐥𝐚𝐫𝐫𝐲 𝐬𝐭𝐲𝐥𝐢𝐧𝐬𝐨𝐧/

𝟏𝟏| 𝐄𝐠𝐲𝐮̈𝐭𝐭 𝐦𝐞𝐠𝐩𝐫𝐨́𝐛𝐚́𝐥𝐣𝐮𝐤

- Lou... Említetted, hogy néha szoktál írni. És, hogy... Tudod. Édesanyád halálakor is írtál... Esetleg. Van rá esély, hogy elénekeld azt nekem? - dadogtam össze vissza. Nem szerettem volna feltépni a még be sem gyógyult sebeket, de a kíváncsiság győzőtt.

- Hát.. Rendben - válaszolt, majd hallottam, ahogy elővesz egy füzetet, vagy valamit, amibe írta. - De nem biztos, hogy túl jó. Nem vagyok énekes vagy dalszövegíró.

•••

Louis

Befejeztem az éneklést, és csak Harry-re néztem. Csak tátott szájjal nézett maga elé - pontosabban nem nézett maga elé, csak úgy volt, mert nem lát - és nem szólalt meg.

- Azta... - lehelte aztán mégis. - Louis, ez... Te ezt nem nevezed tehetségnek, baszki?! - ült fel hirtelen. - Tudod, mit? Ha itt felmondtál, az énekléssel kell foglalkoznod! Csodálatos hangod van!

Erre csak elmosolyodtam. Majd az a mosoly le is fagyott az arcomról. Nem szeretnék ebbe az egészbe belevágni. Félek a sok újtól. Egyedül nem tudnék megbirkózni vele. És ha esetleg össze is jönne, be is futnék, a sok turné vagy fellépés elszakítana Harry-től. Azt pedig rohadtul nem akarom.

- Nem, Harry. Nem vághatok ebbe bele. Megrémiszt a sok új. Mindig mindenki azt mondja, hogy a hírességek nem azt mutatják, ami valóban történik. Vajon minden celebnek egy borzalom lehet az élete? Ettől nagyon félek. Nem vághatok bele egyedül. A sok fellépés vagy turné, interjú, program elszakítana tőled, az pedig végképp megölne. És ha mégis összejönne, a média szakítana el tőled. Tudod, hogy néhány ember milyen ellenszenves a melegekkel kapcsolatban! Nem titkolhatlak. Meg egyébként is, lehet, hogy rohadtul senki nem gondolja úgy, hogy tehetséges vagyok. Akkor meg mégis mi értelme ezen gondolkozni? - túrtam bele a hajamba idegesen.

- Lou. Lou! Nyugi - csúsztatta kezét a kezemre, és megszorította. - Nem kell ezen gondolkoznod. Csak gondolj bele. Lehet, hogy tényleg csak én hiszem úgy, hogy tehetséges vagy, de egy próbát mindig minden megér. És ha el is határozod úgy, hogy megpróbálnád, én... Én megpróbálnám veled. Csak Niall tud róla, de néha én is írok. Meg tudok gitározni. A hangommal nem vagyok tisztában, nem tudom, hogy jó-e, de megpróbálnám veled. Veled bármit megpróbálnék - simogatta kézfejemet, én pedig csak ittam a szavait.

Lehet valakit ennyire nagyon szeretni? Wow.

- Énekelnél nekem valamit? - kérdeztem meglepetten pislogva.

- Hű milyen énekelgetős hangulatunkban vagyunk most mindketten - kuncogott édesen. - Igen. Van egy szám... Akkor kezdtem el írni, amikor elkezdtünk beszélgetni. Nem rég lett kész, de teljesen megjegyeztem a szövegét, amit nem tudom hogy csináltam, de hát... Úgy tűnik ami hozzád kapcsolódik, az felejthetetlen. Felejthetetlen vagy, Lou - puszilta meg az arcomat, mire tiszta vörös lett az arcom, de csak vigyorogni tudtam.

Sweet creature
Had another talk about where it's going wrong
But we're still young
We don't know where we're going
But we know where we belong
Oh, we started
Two hearts in one home
It's hard when we argue
We're both stubborn, I know, but oh
Sweet creature
Sweet creature
Wherever I go, you bring me home
Sweet creature
Sweet creature
When I run out of road, you bring me home
Sweet creature
We're running through the garden
Oh, where nothing bothered us
But we're still young
I always think about you and how we don't speak enough
Oh, we started
Two hearts in one home
I know it's hard, we argue
We're both stubborn, I know, but oh
Sweet creature
Sweet creature
Wherever I go, you bring me home
Sweet creature
Sweet creature
When I run out of road, you bring me home
Oh when we started
Just two hearts in one home
It gets harder when we argue
We're both stubborn, I know, but oh
Sweet creature
Sweet creature
Wherever I go, you bring me home
Sweet creature
Sweet creature
When I run out of road, you bring me home
You'll bring me home

Most rajtam volt a sor, hogy tátott szájjal bámuljam Harry-t. Jó, akkor amit eddig tudtam róla; gyönyörű, vonzó, gyönyörű, vicces, gyönyörű, jó fej és gyönyörű. De baszki a hangja is valami csoda! És ez a dalszöveg valami csodálatos! Egész nap hallgatnám a hangját.

- Harry, basszus, meg kell próbálnunk együtt! Most lesz X-faktor, nem? Próbáljuk meg, kérlek! Egy esélyt megér a duónk! - könyörögtem neki, bár tudtam, hogy erre nem lesz szükség. Jól gondoltam, ő csak elmosolyodott, majd szinte már vigyorogva kezdett bólogatni. Átöleltem, és pár percig úgy is maradtunk.

- Nagyon szeretlek, Louis Tomlinson - motyogta a vállamba, mire egy akkorát dobbant a szívem, hogy azt szerintem ő is érezte. Szeret. Őszintén szeret.

- Szeretlek, Harry Styles - suttogtam nyakhajlatába.

•••

- Zayn.. Tudom, hogy egy kicsit elhanyagoltalak Harry miatt. Sajnálom. Szeretném, ha elmennénk valahova vacsorázni ma este - mosolyogtam barátomra óvatosan.

- Elhanyagolni?! Basszus, Louis, soha sem láttalak még ennyire boldognak! És nálad csak én vagyok boldogabb, amiért te boldog vagy. Egyáltalán nem hanyagolsz el! Ne is gondolj ilyenre. Egyébként a vacsorában természetesen benne vagyok, rég volt már ilyen közös baráti összejövetelünk - simította meg a vállamat legjobb barátom.

Elvigyorodtam azokon, amiket mondott, és szorosan átöleltem. Nem teljes az életed, ha nincs egy legjobb barátod.

- Rendben. Hétkor eléd megyek, csípd ki magad, szépfiú! - veregettem meg a vállát, majd gyorsan elmentem Harry-hez szólni neki, hogy ma korábban megyek el.

Hétkor aztán felvettem Zayn-t, és leparkoltunk egy étterem parkolójában, majd bementünk.

Váá, nagyon közeledünk a végéhez! Remélem azért tetszik, és nem gond, hogy ilyen rövidre terveztem. Ezután azonban jön majd egy másik könyv, amit már jelentősen hosszabbra tervezek, de még én sem tudom, pontosan mennyire hosszúra. ( Lehet kicsit késni fogok vele mert sok Young Royalst nézek muhaha)

All the love, E.xx😾