„- Niall, mondtam, hogy nem kell több csoki, felhizlalsz, elhízok, és senkinek se fogok tetszeni!
- Nekem így is nagyon tetszel, Hazza. Nekem mindenhogy nagyon tetszel. És akár hiszed, akár nem, te vagy a legszebb fiú, akit valaha láttam.
- Louis?
...
Boldog szülinapot, Louis! Nagyon sok minden történt az elmúlt harminc évedben, de a legnagyobb lényeg, hogy megcsináltad! Csodálatos harmincegyediket!❤️
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Köszönöm a segítséged, Louis - mosolyodott el őszintén, mire minden fáradságom ellenére én is rámosolyogtam.
- Szívesen. Jó éjt, Hazza - köszöntem el tőle újdonsült becenevét használva.
- Jó éjt, Lou.
•••
Harry teljesen rám akaszkodott, ha betértem hozzá, alig akart elengedni, minden este csak pár perccel lámpaoltás után indulhattunk el a zuhanyzókhoz, mert mindenáron a kezemet akarta fogni. Egyre többször ölelgetett, és kezdtem már kicsit szorongani a közelében, mert konkrétan egy szeretetbomba volt.
Zayn totál belebolondult abba, hogy a kis srác bolondul értem, és még Liam-nek is beszámolt a dolgokról, amit nem igazán értettem. Félreértés ne essék, Liam nagyon jó barátunk, de mégiscsak Zayn a legjobb barátom, ráadásul ez az egész bolondulás dolog nem is biztos. Lehet, hogy csak szórakozni akar egy kicsit a bongyi, amíg a kórházban kell kuksolnia.
Az én véleményem a fiúról kicsit elkülönül az övéjüktől. Liam azt gondolja, hogy Harry egy édes kisfiú, aki csupán szeretetre vágyik, és bennem lelt rá egy jó társra. Zayn szerint egy kis bombázó, és nagyon szerencsés vagyok, hogy pont rám bukik. Na és akkor az én véleményem. Harry tényleg egy nagyon helyes kissrác, jó a személyisége és a humora, és persze nem mellesleg kurva jól néz ki, azonban nagyon ragaszkodik. Alig ismerem egy hete, és kézen fogva akar velem járkálni, mindig ölelgetni akar és elég félreérthető megjegyzéseket szokott nekem meghagyni, hogy aztán egész éjszaka azokon gondolkozhassak az ágyamban forgolódva.
Próbálok vele egy kicsit távolságtartóbb lenni. Egyszer beleestem már egy hasonló csapdába, nem szándékozom újból elkövetni ezt a hibát. Igen. Ezek a kis szeretetteljes, cuki, helyes fiúcskák elcsábítanak, magukhoz láncolnak, majd eldobnak. Nagyon szeretném azt hinni, hogy Harry nem ilyen, de nincs bizonyítékom. Megpróbálok mostmár minden nap csak egyszer bemenni hozzá, plusz a fürdetésnél segíteni neki eljutni a zuhanyzókhoz, meg vissza, és ennyi lenne a napi vizit az én részemről.
Harry már két hete van a kórházban, most pedig délután négy óra van, a mai nap folyamán elsőnek megyek be hozzá. A fiú az ágyában van, és az arca eléggé kisimult, ezért merem azt gondolni, hogy alszik. Ez jól is jön, mert így nyugodtan elmehetek, és később, ha megkérdezi, miért nem jöttem, tudok majd arra hagyatkozni, hogy aludt, és nem akartam felkelteni. Éppen hagytam volna el a kórtermet, amikor hirtelen megszólalt.
- Kerülsz engem, Louis - jelentette ki, mire picit megugrottam, majd odafordultam hozzá. A homlokán összefutott néhány ránc, de így is ugyanolyan szép volt, mint kisimult arccal. Ezek a gondolatok miatt pedig köveztem magamat.
