𝐓𝐇𝐎𝐒𝐄 𝐁𝐄𝐀𝐔𝐓𝐈𝐅𝐔𝐋 𝐄𝐘𝐄𝐒 /𝐥𝐚𝐫𝐫𝐲 𝐬𝐭𝐲𝐥𝐢𝐧𝐬𝐨𝐧/

𝟖| 𝐉𝐨́𝐛𝐚𝐧-𝐫𝐨𝐬𝐬𝐳𝐛𝐚𝐧, 𝐨̈𝐫𝐨̈𝐤𝐤𝐞́

Átöleltem, és most én fúrtam az arcomat az ő nyakhajlatába. - Veled leszek! Ó, ígérem, örökké veled leszek, Hazzy!

- Köszönöm, Lou. Bennem megbízhatsz! Azt hiszem, sikerült nagyon megszeretnem téged ebben a három hétben. Szeretlek. Szeretlek, szeretlek, szeretlek!

- Én is szeretlek!

•••

Harry

Boldogabb most nem is lehetnék! Az életem a keserves napok után egy nagyon hirtelen fordulatot vett. Louis-val összejöttünk, és már ki is mondtuk párszor a bűvös „szeretlek" szót. Sajnos hétvégén nem jött be, mert szabadságon van, de most hétfő reggel nyolc óra van, és tűkön ülve várom őt. Ma Niall is jönni fog, így tisztázni tudjuk majd, hogy mostmár nem kell Louis-t saraznia. Csak gondolnom kellett rá, és valaki már be is nyitott, csak reménykedni mertem, hogy Louis az.

- Jó reggelt - köszönt, majd amint hallottam az ajtó csukódását, felpattantam és egészen addig meg sem álltam, míg karjai között nem tudtam magam. Megcsókoltam azt a bizonyos pontot a nyakán, ő pedig beleszippantott a hajamba. - Olyan finom illatod van - motyogta.

- Neked finomabb - viszonoztam a bókot elhúzódva tőle. Visszasegített az ágyamhoz, és leült mellém. Ujjait rákulcsolta az enyémekre, és beszélgetni kezdtünk.

- Mit szólsz ahhoz, hogy két hét múlva, ha minden jól megy, már láthatsz majd? - kérdezte, mire halványan elmosolyodtam, és megszorítottam a kezét.

- Mérhetetlenül izgatott vagyok, Lou - kezdtem, és megéreztem magamon tekintetét, szóval folytattam. - Annyira idegesít, hogy még csak elképzelni se tudlak magamnak! Semmit sem tudok rólad! De annyira helyes lehetsz, és annyira várom, hogy tényleg láthassalak. Amint látni fogok, hetekig le sem fogom venni a szemem rólad. Benned fogok gyönyörködni éjjel-nappal. A gyönyörű szemeidben. A selymes hajadban. A szép arcodban. A kívánatos nyakadban. A hosszú ujjaidban. - Itt rászorítottam összekulcsolt ujjainkra. - A kecses testedben. Valamint folyton a gyönyörű hangodat szeretném hallgatni, mert bár most csak erre van lehetőségem, akkor sem akarok megválni ettől a csodálatos dologtól. És tudom, most azt hajtogatnád, hogy azt se tudom, hogy nézel ki, és nem vagy szép, én érzem. Tudom. Tudom, hogy az vagy, és nem akarom, hogy bármit is megmondj magadról. Majd amikor először látlak, akkor akarom felfedezni minden porcikádat. A hajad színét, a szemed színét, az ajkaid színét. Úgy várom már - fejeztem be monológomat.

- Nekem... Nekem sosem mondtak még ilyen szépet - mondta, és szinte biztos voltam benne, hogy most elpirult. Elmosolyodtam.

- Pedig megérdemled. A világ minden szépét és jóját megérdemled.

Szabad kezét az arcomra simította, és hüvelykujjával óvatosan simogatni kezdte az arcomat, vigyázva, nehogy egy fájdalmas ponton érjen hozzám a szemem környékén. Belesimultam pici tenyerébe, és élveztem a bensőséges érintés. Ekkor nyitódott az ajtó, majd egyből rá is jöttem, ki jött be, amint meghallottam legjobb barátomat.

- Nem megmondtam, hogy menj a közeléből, te féreg?! - emelte fel a hangját Niall, és hallottam, ahogy sebes léptekkel megindul felénk, így gyorsan a mellkasomra húztam Lou fejét, ezzel védve őt.

- Nyugi, Ni! Megbeszéltük. Mindketten.. félreértettük egymást. Louis szerelmet vallott, és elmondta, hogy csak azért került, mert félt a szeretetemtől. Nehéz napokon ment keresztül, erre kérlek legyél tisztelettel - magyaráztam.

- De, de... Mi? - értetlenkedett, és megállt valahol körülbelül három lépésre tőlünk.

- Majd ha Lou szeretné, akkor elmondja. Mindenesetre köszönöm, hogy így aggódsz értem! - engedtem el Louis-t, aki felállt, így egy kis teret hagyva nekünk. - El sem tudod hinni, milyen jó barát vagy! - tártam ki a karomat.

Niall pár pillanatig még mindig csak csendben ácsorgott, majd átölelt. Így voltunk pár percig, majd Louis-ra tekintettel elváltunk egymástól.

- Örülök, hogy megoldódtak a dolgok köztetek - kezdte aztán. - De Louis. Attól még egy féreg voltál. És amiket mondtam neked, még mindig komolyan gondolom. És ha mégegyszer akár csak egy picit is lefele görbül Hazz szája miattad, azt nagyon megkeserülöd! - fenyegetőzött.

- Hidd el, Niall, teljesen egyetértek veled - szólalt meg most Louis. - Hazza-nak igaza van, tényleg figyelemre méltó barát vagy. Szabad? - kérdezte, és pár lépés után csend lett, gondolom megölelték egymást.

- Jól van, elég, a végén még elcsavarod az ÉN Louis-m fejét! - mondtam nevetve, mire ők is felnevettek, és a matrac besüppedt mellettem.

- Na most az van, hogy nekem már réges-rég elcsavarták a fejem - cirógatta meg ujjaival az arcomat, mire jólesően felsóhajtottam. - De annyira, hogy abból fel már nem épülök - hajolt a nyakamhoz, és picit megharapta, ami egy kicsit mélyebb sóhajt hozott ki belőlem.

- Áá! Felnőtt tartalom, hagyjatok már! - sikoltott Niall kislányosan, és kifutott.

- Nyugi, kishercegnő! - kiáltott utána Louis, majd az ajtó csapódott. Feljebb ültem az ágyban.

- Felkeltette az érdeklődésemet - túrtam bele hajába, de választ nem kaptam. - Louis? - kérdeztem, de még mindig semmi. - Louis! Itt vagy, vagy csak ideraktál egy bábut magad helyett? - kérdeztem nevetgélve.

- Gyönyörű vagy - szólalt meg hirtelen, a viccelődésemet figyelembe sem véve, mire szerintem felvettem egy paradicsom színét.

- Dehogy vagyok - motyogtam, ő pedig megint a nyakamhoz hajolt, és most ott is tartotta a fejét.

Beszélgettünk, és nagyon jó érzés volt, ahogy néha belecsókolt, vagy beleharapott a nyakamba, és egyébként is, amikor beszélt, akkor a leheletét érezhettem a bőrömön. Nem akarom, hogy ezeknek a pillanatoknak valaha is vége legyen. Jó nekem így! A lehető legjobb.

Meg is hoztam a kövi részt! Nem sok van már hátra, a fejemben 13 rész van betervezve, de majd meglátjuk hogy alakul. Remélem mindenkinek jól telnek az ünnepek!❤️

All the love, E .xx❤️