𝐓𝐇𝐎𝐒𝐄 𝐁𝐄𝐀𝐔𝐓𝐈𝐅𝐔𝐋 𝐄𝐘𝐄𝐒 /𝐥𝐚𝐫𝐫𝐲 𝐬𝐭𝐲𝐥𝐢𝐧𝐬𝐨𝐧/

𝟏| 𝐈𝐬𝐦𝐞𝐫𝐤𝐞𝐝𝐞́𝐬

- Autóbaleset, frontális ütközés, látóidegekbe fúródó szilánkok. Úgy tűnik, nem hagyatkozhatsz legújabb páciensed tekintetére - kacsintott rám röhögve Zayn, a legjobb barátom.

Épp ecseteltem neki, hogy szerintem a közeljövőben felmondok, erre közli velem, hogy már kiírtak rám egy újabb pácienst. Természetesen a sors nem hagyott az utamra menni. De hogy utólag milyen rohadtul hálás vagyok a sorsnak! Ő a korházban recepciós, míg én ápoló és orvos. Zayn-nel középsuli óta ismerjük egymást, itt pedig megismerkedtünk Liam Payne-el, a főorvossal, akivel szintén jó viszonyban lettünk.

- Hívnak. Harmadik emelet, 0928-as kórterem. Aztán vigyázz, nehogy elvessz a tekintetében - röhögött tovább saját - egyébként borzalmas - viccén, mire csak megforgattam a szememet, és elindultam fel.

Igazából fogalmam sincs, mire számítsak. Esetleg egy vérben tocsogó srácra? Vagy talán inkább valakire, akinek a szemkötés mellett a lába és a keze is gipszben van. Igen, frontális ütközés híján csak erre tudtam gondolni. Ám meglepett, amit megláttam, amikor beléptem a 0928-as kórterembe.

- Liam! - üdvözöltem barátomat. - Ez a kisfiú mégis milyen szerkóban utazott, hogy konkrétan semmi baja? - kérdeztem a srácra nézve. Elég fiatalnak tűnt, maximum húsznak nézném.

- Ez a kisfiú nagyon szerencsés volt, és ha ezt a kisfiút mégegyszer kisfiúnak hívod, akkor az ép kezével behúz neked egy akkorát, hogy inkább te fogsz orvosi segítségre szorulni - kezdett flegmulni.

- Hó, hó! - nevettem fel, majd belenéztem az irataiba. - Nyughass, Harry Styles. Hm. Ha minden jól megy, egy hónapig kell a kötésednek fent lennie, aztán áteshetsz a műtéten. Mondd csak, ugye tudod, hogy egy ilyen műtét mennyibe kerül? - kérdeztem, mikor Liam kiment a szobából.

- Az anyagiak legyenek a legkisebb problémám - válaszolt a vállát megvonva. - Ki vagy te amúgy?

- Dr. Louis Tomlinson, a tegeződés kérlek maradjon meg, túl fiatal vagyok még a Dr. vagy Mr. Tomlinson-hoz - feleltem. - A történtekhez képest jól nézel ki, tényleg szerencsés voltál.

- Örülök, hogy tetszem neked - vigyorodott el kacéran.

- Fárasztó lesz ez az egy hónap - jelentettem ki nagyon sóhajtva. Ez a fiú már most kezd a bőröm alá férkőzni.

- Ó, de még mennyire! Minden értelemben... - nyalta meg ajkait, mire nekem elkerekedett a szemem, amit ő nem láthatott, mégis valahogy rájött. - Ne izgulj már. Tudod, így, hogy nem látok, minden más érzékszervem kiélesedett, te pedig éppen megfulladni készülsz. És a minden más érzékszervvel nem csak a hallásomra vagy a szaglásomra gondoltam...

- Kezdesz az idegeimre menni, Harry - jelentettem ki. - Most megyek, - néztem az órámra - négykor visszajövök. Mivel én orvos és ápoló is vagyok, így egy nővért is kapsz, szerintem pár percen belül meg is érkezik. Szia, Harry! - köszöntem el.

- Viszlát, Louis! - mondta, de a nevem olyan furcsán jött ki a száján. Inkább nem is szenteltem ennek nagyobb figyelmet, és tovább álltam.

•••

- Szép délutánt! - nyitottam be hozzá, de ő nem reagált. Az ablak felé volt fordítva a feje, mintha látna valamit, és fülhallgató lógott a füléből.

Vigyorra húztam az ajkaimat és lassan odalopakodtam hozzá. Amikor mellé értem, megfogtam a vállát, mire minden túl gyorsan történt. Megrezzent, megfordult, lendítette a karját, és úgy orron vágott, hogy hátratántorodtam, ezzel leverve egy kosarat.

- Azt a rohadt! - ordítottam fel az orromhoz kapva.

- Mi a szar?! - kérdezte hisztérikus hangnemben, miközben szaporán vette a levegőt.

- Minden rendben? - nyitott be egy nővér. - Ordítozást hallottam...

- Persze, csak Harry leütött, de semmi gond - dünnyögtem az orromat dörzsölgetve.

- Hívjak biztonságiakat, hogy lefogják? - kérdezte.

- Isten ments! Az én hibám volt, most mehetsz - intettem neki, mire ő elhagyta a helyiséget.

- Mi a szar bajod van?! - csattant fel Harry újból. - Én egy páciens vagyok, ember, nem valami nyomi fasz, akit ijesztgethetsz. Legyél tekintettel az állapotomra, te tapló! - emelte fel a hangját.

- Tudom, szar ötlet volt, bocs. Eltekintve ettől, hétkor megkapod a vacsorádat, nyolckor pedig segítek elmenni a zuhanyzóba - ecseteltem, ő pedig csak duzzogva hallgatott. - Jól van, Harry Styles! - elégeltem meg a sértődöttségét. - Te mester vagy a duzzogásban, de mostmár fejezd be, mert tudtommal huszonegy éves vagy!

Halványan elmosolyodott, majd kipukkadt belőle a nevetés. Elsőnek nem értettem, majd leesett, hogy ez totál úgy hangzott, mint egy mérges anyuka, és én is csatlakoztam hozzá, így együtt szakadtunk a nevetéstől.

- Rendben, Lou, abbahagytam - szólalt meg, miután viszonylag csillapodtunk. Becézett. Ez édes.

- Hogy érzed magad? Fáj a szemed? Bármi tünet? - tettem fel neki a kérdéseimet.

- Elég szarul vagyok így megtudván, hogy egy hónapig itt kell lennem. A szemem kicsit éget, de nem fáj, csak ha valami nagyobb fény éri. Például az a hülye ápolónő itt kezdett vakuzgatni. Tünetem nincs, csak téged hiányoltalak, mert szerintem te vagy az egyetlen normális ember, akinek most az elkövetkezendő egy hónapban köze lesz hozzám - hadarta, én pedig nem győztem élesíteni füleimet, hogy megértsem mondandóját.

- Ez nagyon hízelgő - mosolyodtam el. - Örülök, hogy nincs semmi komolyabb problémád. Nyolckor újra találkozunk, Harry!

- Szia, Louis!

Már megint. Ahogy a nevemet kiejti, van benne valami fura, valami érdekes, valami, ami felkorbácsol bennem valamit. Mit csinálsz velem, Styles?

Nos meghoztam az első részt! Remélem tetszik, igazából még itt leszögezném, hogy nem vagyok mester írás terén, sőt. De azért remélem, ha valaki olvassa, annak tetszik. Szép napot mindenkinek!

All the love, E .xx