Miért pont te? [1986 Maverick FF]

6 rész

- Hogy mit mondtál? - húzta fel a szemöldökét Iceman
- Jól hallottad. - mondta Maverick. Úristen, hogy ilyen laza? Miért áll ilyen jól neki?
- Jézusom Lottie mond, hogy csak viccel. - kezdett nevetni Iceman kínjában. Pánikolva Maverick szemébe néztem, sajnos nem volt más választásom. Vagy beégek vagy meg mentem a nevemet.
- Nem viccel, tényleg randim lesz. Amúgy meg hányszor mondjam el, hogy ne hívj Lottienak? - kérdeztem
- De hisz, te meg őrültél? Ő Maverick, Duke Mitchell fia! Annak a gyereke aki miatt az apád meghalt. Elszomorító vagy, hogy ezektől csak így eltekintesz. Tegnap még nem utáltad? - kérdezte Iceman. Persze, mint mindig megint ignorálta a nevemmel kapcsolatos mondatomat.
- Egy szóval nem mondtam, hogy most kedvelném. Az utálatom iránta nem változott. Szimplán csak megsajnáltam mivel a tegnapi randija nem sikerült jól. - mondtam
- Aha, erről még fogunk beszélni négyszemközt. Ha nem gond. - mondta Ice
- Ha nem gond Ice mi most indulunk. Sok sikert a randin remélem olyan jó lesz mint amilyen a miénk lesz. - mondta Maverick majd a szemembe nézett és megfogadta kezemet és maga után húzott. Miért érzek bizsergést amiatt mert hozzám ért?

[...]

Mikor kiléptünk épületből én persze egyből szaladtam a motoromhoz és elkezdtem beindítani. Haza indultam de Maverick rám szólt.
- Na és mi lesz a randival? - kérdezte
- Azt hittem csak úgy mondtad. - mondtam lazán
- Én komolyan értettem. De nevezhetjük szimpla baráti programnak is ha úgy neked komfortosabb.
- Munkatárs programnak, viszont hova megyünk? - kérdeztem

Maverickkel először megálltunk egy étteremben ahol rendeltünk pizzát. Majd a pizzával együtt elindultunk a tengerpartra. Maverick és én a bőr kabátot kiterítettük a homokra amire ráültünk. Köztünk volt a pizza. Azt ettük miközben ment le a nap.
- Őszinte leszek ez életem egyik legjobban sikerült randija. - mondta Maverick
- Vicces tény, hogy ez nem is randi. - haraptam a pizza szeletbe
- Akkor életem egyik legjobb kamu randija. - javította ki magát.
- Akkor ha jól sejtem nem én vagyok az egyetlen lány akit elvittél kamu randira. - mondtam
- Ha belegondolok ilyen kamu randi dologban te vagy az első. Talán mert rajtad kívűl minden lány imád. - mondta
- És neked pedig akkora peched van, hogy a sors mindig velem hozz össze. Tán ez jelent valami? - kérdeztem nevetve
- Nem is tudom. Majd meglátjuk. - mondta
- Amúgy valahogy magyarázta a csajod, hogy miért az én címemet adta meg neked? - kérdeztem
- Alig láttam ma. - mondta szomorúan. Láttam a szemében, hogy ez a lány valamit jelent neki. Ami valamiért fájt. Talán mert akartam az a lány én lenni aki miatt ennyire szomorú.
- Mond, hogy jött az a csodalatos ötlet, hogy a gép elé repültél ma. Mármint fantasztikus csak majdnem meghaltatok. - mondta Maverick
- Szeretem a veszélyt. Feszegetni a határt. No meg nem félek a haláltól. Mivel nincs veszteni valóm. Vagyis de Iceman viszont ha én meghalok ő is. - mondtam
- Ezért nem akarsz szerelmet, mert akkor már van veszteni valód. - mondta Maverick
- Pontosan. - mondtam

Ezek után megnéztük a naplementét beszélgettünk, majd haza mentünk.

- Holnap látlak, ugye?- kérdezte mosolyogva.
- Ha addig nem halok meg. Egyébként, ne velem foglalkozz inkább Charlieval. - mondtam
- Igyekszem, te meg találj egy igazi randi partnert. - mondta
- Ez rád is vall. - mondtam nevetve
- Ami Charlie-t illeti beszélni fogok vele. - mondtam
- Kiváncsi vagyok milyen magyarázatot mond. Van esély még arra, hogy egyszer eljössz velem valahova munka után? - kérdezte
- Ha meghívsz. - mondtam
- Meglátjuk, akkor holnap találkozunk! Szia! - fogta meg kezemet majd megcsókolta. Kicsit régies volt, de tetszett az udvariassága.
- Szia! - mosolyogtam rá majd becsuktam az ajtót.

Az előbb tényleg kezén csókolt? Miért van ilyen fura érzés a hasamban egy átlagos kéz csók miatt? Jobb lesz ezen túl tennem magamat mert ezt az intenzív mosolygást nem tudom holnap hogyan magyarázom ki Icemannek.