Miért pont te? [1986 Maverick FF]

13 rész

- Hol a francban vagyok? - kérdeztem mikor felébredtem. Megdörzsöltem a szememet majd óvatosan kinyitottam. A nap szépen besütött a szobába (majdnem megvakultam, de nem baj). A fejem iszonyatosan fájt, illetve kicsit hányingerem volt. Mellettem nem volt senki ami fura volt, mert annyira késő nem lehetet. Az órára néztem, 8:13 volt. Nyújtózkodva kikeltem az ágyból majd amikor kiakartam nyitni az ajtót az ajtón 2 cetlire lettem figyelmes.

Nagyon részegek voltatok így én és egy szőke hajú hölggyel ( Charlie) elvittünk titeket Charlie házába. Azt nem tudtátok elmondani hol laktok, egyedül pedig egyeseket életveszélyes hagyni ilyenkor. Jó lábadozást holnapra!
- Miles

Illetve Miles a lap végén leírta a telefonszámát. A másik lapon pedig az állt.

Elintéztem, hogy az első óratok ma elmaradjon. 10:00 -ra mindenki legyen a Top Gunban!!
-Charlie

- Mi a franc? - néztem magam elé majd kinyitottam az ajtót ahol a többiek voltak.
- Jó reggelt Sydney! - köszöntött Goose
- Felébredt hercegnő is? Fantasztikus. - mondta Ice
- Anyád a hercegnő. - szóltam vissza majd elmentem a fürdőszobába kicsit rendbe szedni magamat. Mikor kijöttem, az ajtó előtt Charlie állt.
- Jézus isten! Mintha Freddy Krueger sétált volna előttem, bocs. - mondtam mikor ránéztem Charliera. Mire Charlie csak furán rám nézett.
- Viccesnek tartja magát, hadnagy? -
- Nem viccnek szántam. - mosolyogtam rá mire flegmán forgatni kezdte szemeit Charlie majd elment a konyhába.
- Eddig is itt volt? - kérdeztem a fiúktól.
- Testvér, 3 méterig nem látok el. Ki gondolta volna, hogy az alkoholnak látáskárosulási hatása is lehet. - nyöszörgött Ice.
- Az asztalt még látom, de az ajtót már homályosan. - folytatta Ice. Kicsit úgy beszélt, mint ha megvertek volna, az más kérdés, hogy úgyis érezte-e magát.
- Valahogy én is, Char te rendesen látsz? - kérdezte Goose
- Nekem a látásom minőségi. - mondtam kicsit összezavarodva.
- Mi a fasz? Pedig te kurva sokat ittál. Még hányni sem hánytál. Miből vagy te? Vagy Úristen megvan Goose. Hát mi öregek vagyunk. Mi az öregség jeleit produkáljuk. - kezdte Ice
- Hát persze, ez, hogy nem jutott esszünk be? - kérdezte Goose majd rám pillantott.
- Char, élvezed ki még nem vagy olyan öreg, mint mi. - mondta Goose
- Elég hülyék vagyunk mert csak 2 évvel vagyunk idősebbek Lottie-nél. - mondta Ice nevetve.
Annyira nem érdekelt mit beszélnek. Engem csak egy valaki érdekelt az pedig Maverick volt. Némán bámultam a konyhába és figyeltem Maverick minden lépését. Nem bíztam Charlieban.
- Inkább haza megyek. - mondtam
- Ez most, hogy jön ide? Most ébredtünk, illetve Charlie csinál kaját. - mondta Ice
- Te hogy tudsz ilyen állapotban enni? - kérdeztem vissza
- Férfi vagyok. - mondta büszkén Ice
- Úristen, eddig nem tűnt fel. - forgattam meg a szememet.
- Jó étvágyat fiúk, kell nektek most a fehérje. Vitte ki a fiúknak a sült rántottát Charlie.
- Már orvos is vagy? - kérdeztem idegesen. A fejem nagyon fájt és amikor megláttam Charlie-t és meghallottam a hangját még rosszabbul lettem. Az pedig még jobban felidegesített, hogy Maverick, mint a pincsikutya úgy követte Charlie-t.
- Ha annyira érdekel eredetileg orvos akartam lenni. Csak az orvosira nem vettek fel. Viszont máshova igen, illetve a gimiben volt orvosi gyakorlatom. Megtanultam sebet varrni illetve újraéleszteni. - mondta büszkén Charlie
- Egyébként senki sem kérdezte, tudod ez egy vicc volt. Amúgy meg újraéleszteni mindneki tud. - közöltem vele lenézően.
- Kérsz tojást? - nyújtotta felém az ételt.
- Nem kösz, tuti mérget tettél bele. - húztam el a számat.
- Meglehet. - mosolygott rám Charlie
- Mondták már, hogy fura vagy? - kérdeztem lehangoltan
- Nem, de ha gondolod leírom majd a neved mellé az őszinte véleményedet rólam. - mosolygott rám Charlie. Istenem néha legszívesebben megfojtanám.
- Köszönöm, hogy itt aludhattam. De most mennem kell. - mondtam majd megfogtam a táskámat (amit még a buliba vittem) és kiléptem az ajtón. Egy mély levegőt vettem. Mi történt tegnap velem? Miért pont Charlie? Miért flörtöl Maverick Charlieval? Azt hittem érez irántam valamit.

[...]

- Hoppá, Hoppá! Nem tanultál a tegnapból Charlotte? Másnaposan legjobb a pia. - mondta mosolyogva Miles
- Nagyon gáz voltam tegnap? - ültem le a bár pult elé. Alig volt valaki bent az épületben. Egy két idősebb alkoholista lábadozott.
- Ami azt illeti annyira szörnyű nem voltál, csak az asztalon állva énekeltél egy Grease számot Maverickel. - mondta vigyorogva miközben töltött nekem egy pohár vizet.
- Jézusom az szörnyű. - hajtottam le a fejemet nyöszörögve.
- Nyugi, a bátyád rosszabb volt. - mondta Miles
- Ice nagyon nem bírja a piát. - kuncogtam
- Nem tévedsz, a kocsiban amikor vittünk titeket arról számolt be neked, hogy egy csaj milyen jó volt az ágyban. Majd elkezded beszelni a görög mitológiáról. - emlékezett vissza Miles
- Egyáltalán tudja mi az? - kérdeztem mire elkezdett nevetni Miles
- Mavericket Aphroditéhez hasonlította. - mondta Miles
- Oh akkor mindent értek. - kezdtem elnevetni
- Egyébként egész jó show-t letoltatok, szinte ká - folytatta volna Miles de mögöttem valaki félbe szakította.
- Hello Miles! - hallottam meg azt az idegesítő hangot mögöttem. Slider.
- Oh Szia Sydney! - köszöntött mire meg jóban fájni kezdett a fejem. Csak lazán intettem neki egyet.
- Csak a szokásos kellene. - mosolygott rá Slider
- Ezek szerint alkoholista vagy. Micsoda pilóta. - forgattam meg a szememet.
- Látod? Ez Amerika, ezért van, hogy legtöbbször az oroszok nyernek. - mondat Slider
- Nálam nem. - mondtam
- Maga kivétel. - mondta majd átvette a dobozt amit Miles odaadott Slidernek.
- De nem sokáig. - suttogta a fülembe mire egy pillanatra megremegtem. Már megint bénának nevezett? Vagy talán?