▪︎Destined by the Moon▪︎ ⁛Jimin fanfic⁛

▫ 15 rész

                                    Hae Gi pov.

- Mi nem járunk Sunmi. Részeg voltam az este. Nem gondoltam végig mit csinálok. - Jimin megbántott arckifejezésétől majdnem bűntudatom lett. - Ne nézz rám úgy! Bevallom. Jó éjszaka volt, azonban én nem szeretlek. 

- Eonni-- 

- Sunmi, kérlek mennyj el. Szeretnék négyszemközt beszélni vele. 

- Hívj fel majd. - megvárta míg elmegy a húgom, hogy aztán üveges szemekkel forduljon felém.

- Ez most mire jó? - megvonva vállam nem mondtam semmit. - Hülyére veszel? Azt hiszed játszhatsz velem kényed kedve szerint? Miért csinálod ezt velem? - összetörve és zavarosan olyan mint egy kisgyerek mikor az anyukája hazudott neki. - Boldog vagy, ha engem bolondítasz? Én nem bánom, csak ne így! Vedd el az eszem ahogy az este, a nézéseddel, az éríntéseddel, de semmikép ne a ridegségeddel... Kérlek...

 Bekönnyezett szemekkel elfordult tőlem. Ennyire érzékeny lenne?

- Sunminak azt mondtad a közeljövőben várhatóak lesznek még az itt éjszakázásaid. Mit értettél ez alatt? Ha már nem szeretsz és a tény, hogy lefeküdtünk ráfogtad, hogy részeg voltál.

- Nem tudom. Idegesíteni akartam Sunmit. Fogalmam sincs, csak kijött! - húztam fel magam egy kicsit.

- Szóval értesem úgy, hogy szédítesz. - Istenem... - Értem. Igérem innentől nem foglak keresni. Azokat a gengsztereket is megoldom valahogy. Úgyis elmegyek.

- Elmész? - egymásra tapasztott ajkakkal bólongatott.

- Amerikába utazom egy projektel. Két netán három évig is elhúzódhat. Addigra biztosra veszem, hogy elfelejtelek, annak ellenére, a szívemben megvan a helyed. Bizonyos okok miatt.

Fáj... a mellkassom. Olyan furán érzem magam. Nem bűntudat. Ez más. Miért érzek én...csalódottságot?

- Kérlek hagyd el a lakásom. - a hangja lemélyült mint soha máskor. Komolyan mondja... - Menyj el!!! - rácsapva az asztal felületére egy bizsergő érzést éreztem a tenyerembe. Mintha én ütöttem volna az asztalra... - Hae Gi mit akarsz tőlem??!

- Jimin! Ne haragujd rám! - mielőtt bármit mondhatott volna behúztam neki egyett amit az orcámon érzett fájdalom követett.

- Ez most mire volt jó? - ezt nem hiszem el! - Hae Gi?

- Jimin üss meg!

- Mi!? Nem!! - a francba!! Beszaladva konyhába elővettem egy kést és megvágtam a tenyerem. - Mit csi-- Argh!! Mi ez?!

- Szerintem valami a testcserével járuló mellékhatás. - bámultam az elvágott tenyerem.

-Te meg miről beszélsz? Miért lenne köze egymáshoz?

- Mert érezzük egymás fájdalmát Jimin....

 - Tessék? Ez meg, hogy lehet hiszen eddig semmi ilyesmi nem történt meg. Most miért? - fájdalmas grimaszba fordult arcától kicsit megbántam, hogy egy durva választást találtam ki, hogy lecsekkoljam igazak e a gondolataim. - Kösd be a kezed.

- Mert lefeküdtünk... - mondtam halkan. - Ezért... - megdörzsöltem arcom. - Azt hittem ettől megszabadultunk. Ettől a baszott őrültségtől!

- Nem vagy egyedül. - megfogva finoman a csuklóm a csap alá tette a véres kezem.
- Olyan hülye vagy. Tartsd rá szorosan meddig hozok valamit, hogy ellátsam a vágást. - nyomta tenyeremre a szalvétát. Helyet foglaltam a konyha pulton várva mr. dokit.