▪︎Destined by the Moon▪︎ ⁛Jimin fanfic⁛

▫ 16 rész

Jimin pov.

Fájdalom cikázott végig a testemben. Lassan kinyitottam a szemem, de nagyon homályos a látásom. Probáltam kiszabadítani a kezem, de nem sikerült. Túl erősen van lekötve.

- Valaki...segítsen... - itt pusztulok el, ha nem szabadulok ki. Igyekesztem kitalálni hol is lehetnék, sokra nem mentem. Se egy ablak, se egy tárgy vagy akármi amiből kicsit is következtethetek. Egy üres szoba egy lecsüngő villanykörtével a plafonból. Hol a fenébe lehetek? Az utolsó emlékem, hogy a meccsre indultam, azonban az autómba ütközött egy másik. Ennyi az emlék. Lemerem tenni a nyakam azoknak a barom gengsztereknek a keze áll az egész mögött.

Zajt hallva a szobán kivülről a szivem tízszer gyorsabban kezdett el dobogni. Egy nagy darab magas férfi nyitotta ki a fém ajtót bedobva rajta a Jeon gyereket.

- Jeon. Hallasz engem? - nem mozdult épp, hogy a válla ment le föl ahogy veszi a levegőt. Nem egy csodás látvány látni valakit így. A pólója csupa kosz és véres. - Jungkook?! Yaa! - suttogva kiabáltam neki, azért meg nem hallják kint. Nem akarom, hogy bevarják a szám vagy ilyesmi.

- Fogd be Park! Élek haver... Fájdalmasan felnyögve megfordult velem szembe. - Borzalmasan nézel ki. -megforgatva rajta a szemem válaszoltam.

- Bagoly mondja verébnek. Legalább nekem nem törték be a képem.

- Hae Gi bajban van. Argh! - arca grimaszba fordult. Vérző oldalára pillantottam. Hazudnék ha azt mondanám nem pánikoltam be. Ha nem jutunk ki időbe, elvérzik...

Figyelmesen átnéztem a szobát nem e látok valami élest, amivel elvághatnánk a köteleket, azonban semmi.

- Mély levegő Jimin... - bármim fáj jelen pillanat egyáltalán nem érzem. A másik mindjárt meghal rajtam, ha nem találok egy kijutat. - Jungkook! - az ütő megállt bennem. - Jeon nem, hogy meghalsz itt nekem, mert akkor Gi engem fog megölni és akkor én kinyirlak a túlvilágon. Jeon! - Össeszedtem az összes erőmet, reménykedve, hogy legalább meglazul az a cseszett kötél. - Istenem! Kérlek! Jeon éredj! - hiába ficánkoltam annyit értem el, hogy felborultam a székkel. - Jungkook kérlek nyítsd ki a szemed! - akaratlanul is, de kifolyt a szemem sarkából a könny. - Nem soká jön Hae Gi. Maradj életben érte. Szüksége van rád.

A hideg földön feküdve, lehunyt szemekkel szép emlékekre gondoltam. Olyanokra melyek elveszik a gondolatot, hogy itt helyben megbolonduljak. Drága édesanyám meleg főztje amin felnőttem. Hae védelmező tekintete. A barátaim hülye fejük.

- Nem akarok meghalni... - a testem minden porcikája sajog. A fejem majd szét robban. Gondolom a baleset során beverhettem. Szédülök és nyilalik a mellkasom. Remélem Hae Gi épségben van.

Hae Gi pov.

- Jimin! Park Jimin itt vagy?! - egy újjab üres épület. - Jungkook miért nem veszi fel azt a cseszet mobilt. Amúgy sem jó másra az a telefon.

- Problémába ütközött miss Jung? - pirosan látva az idegtől pont ő hiányzott a nyakamra. - Elkéne az segítségem.

- Nem...nyomozó úr. - elakartam menni, de megfogta a csuklóm és visszarántott.

- Mibe keveredett ismét? Három városon kivüli elhagyatott épületet kutatott át keresve egy férfit közben hivogatva a volt szerelmét. Le se tudja tagadni, hogy nincs nyakig a szarba.

- Szóval végig rajtam tartotta a szemét. Milyen kedves. A végén még félre értem az évek alatti szemmel tartásokat. - fontam keresztbe a két karom.

- Nem leszek önbe újra szerelmes.

- Jól teszi...Min nyomozó. - elhagytam az épületet ott hagyva.

- Hae Gi!! - egek, de nehéz őt levakarni! - Hadd segítsek!

- Nem kérek a segítségedből Min Yoongi! Bebizonyítottad évekkel ezelőtt, hogy nem vagy képes segíteni! Jobban teszed, ha elmész és nem követsz mielőtt magadat is bajba kevered. Ne kövesd el ugyanazt a hibát Min nyomozó. - felültem a motromra gázt adva rá.

Tarts ki Jimin!

Jimin pov.

- Megfog halni... - nagyon fáj a mellkasom ráadásul vért köptem fel az elmúlt idő folyamán. Jungkook már alig él...megfog halni és Hae Gi kifog készülni. A könnyeim folyóként folytak le az arcomról hozva magával a folytogató érzést a torkomba. - Valaki segítsen! - kiabáltam teljes erőmből. - Valaki! ÁÁÁÁÁ!!! A KURVA ÉLETBEEE!!! Nem bírom ezt tovább. Hae Gi... - a fejem rettenetesen fájni kezdett. Ismét vért köptem fel. A szemem lassan kezdett lecsukódni míg minden el nem sötétült.

- Apu, apu! - ahogy kinyitottam a szemem egy kisgyerek szaladt felém - Nézd mit rajzolt nekem anyu! - felmutatta a rajzot. - Anya azt mondta, hogy az őrangyalom. Eltudod képzelni?

- Kis művész. - felnéztem az édes hangra. Hae Gi nagy mosollyal jött felém és egy nagy pocakkal... - Képzeld Nabi ma megmozdult. - simított pocakjára. - Menyj játszani Aera! Anya szeretne beszélni apuval. - a körülöttem levő dolgok mintha elhomályosodtak volna és már máshol voltam. Megakartam szólalni, de nem jött ki hang a számon. Hae Gi is eltünt.

Rohadtul megijedtem mikor egy síkoly haladszódott az egyik szobából. Egyből oda rohantam. Ne!! Elakartam dobni az embert Hae Giről, de nem tudtam megérínteni. Se megszólítani, sem megutni nem tudom. ÁÁÁÁ! A picsába!! Hae Gi elé álltam, de a golyó átment rajtam egyenest a hasába fúródva. Ne! A földre zuhant. A férfi eltünt helyette a kis Aera állt helyébe. Csak állt egy macival a kezébe amit majd felém nyújtott. Homályos szemekkel elvettem a macit, de az elporlott. Ilyedten a gyerkre néztem. A szeméből és az orrából elkezdett folyni a vér. Uram atyám! Hátra néztem, Gi eltünt. Egyszeriből éreztem egy vízcseppet az arcomon lefolyni. Letörölve azt a tenyerem csupa piros lett. Fölnéztem a mennyezetre. Vérrel van átásztatva. A szoba minden szögletéből vér jön ki. Mi ez?

Elkesztem szaladni egy irányba, de zsákutsza volt mindegyik.

A mellkasomban a fájdalom egyre jobban erősödött. "Fuss" szólalt meg egy hang. Szaladtam egy véget nem érő folyosón míg képtelen voltam megállni.

- Apa?- mosolyogva nézett rám majd kiárta a karját. Újból szaladásnak eredtem, de nem értem hozzá. Mintha helyben futnák. - Ne! Apa! NE! - egy sötét árnyék ahogy beszípantotta nálam is minden elsötétült.

- Nem szabad megengednek neki, hogy horror filmeket gyártson a fejedbe Jimin. - körbe néztem és itt vagyok ahol Gi-vel leugrottunk.

- Te ki vagy? Miért jelensz meg nekem mindig?

- Én vagyok ő. -mutatott az égen diszelgő Holdra. - Azok amiket átéltél azok a sötétség műve. Ilyenkor nagyon erős a köztet és a lány közti kötelék. De megtudod akadályozni, hogy filmforgatósdit játsodjon ide bent. - mutatott a fejére.

- És hogyan? - kérdeztem idegesen. - Láttam, ahogy van egy lányom aki apunak szólított és egy aki a szerelmem a méhében növekszik, de azt is láttam ahogy mindhárman meghalnak...és semmit nem tudtam tenni ellene. - a hangom elcsuklott és visszatért a folytogató érzés. - Majd a halott apámat beszíppantotta a sötétség.

- Az nem valóság Jimin. Nem tudlak megvédeni tőle, ha te nem is próbálkozol.

- Akkor mond mit tegyek? Yaa! - a szeme lecsukódott és a földreesésével egy bippelő hangot halottam és egy meleg kezet az enyémen.