▪︎Destined by the Moon▪︎ ⁛Jimin fanfic⁛

▫26 rész

- Azt akarom, hogy szenvedj Hae Gi. - tiszta undorral néztem rá. - Milyen jó térdepelsz ott. - forr a vérem az ereimben. megtudnám ölni itt és most ezt a rohadékot. Indulatból felálltam s gallérjába markoltam.

- Kifogalk nyirni te faszfej. - ellengedtem majd felmásztam a motoromra haza indulva.

 Amint beléptem a lakásomba a hideg rázott ki. Olyan hideg és üresség van...Olyan magányos. Bezártam magam mögött az ajtót. Nem telt el tíz perc, valaki kopogott. Elővettem egy kést a konyhafiókból majd a kukucskálón megnéztem ki az. Kicsit meglepődtem apámat látva. Kinyitottam hát az ajtót.

- Hae Gi... - végignéztem rajta. Össze volt verve, a ruhái piszkosak voltak és büdösek.

- Gyere be. - arrébb áltam, hogy betudjon jönni. - Menj zuhanyozz le. Nincs valami virágzó illatot. 

Némán bólongatott. Leültem a kanapéra kifújva egy nagy adag levegőt a tüdőmből. Még csak ő kellett a fejemre. Nem elég a saját gondom. Meddig ő a fürdőszobában volt addig főztem egy teát. Ép kiáltania akartam neki, mikor jön ki, mert már a tea kihült és ne4kem is használnom kéne a fürdőd, viszont hallottam, hogy valami leborul és összetörik.

- Minden okés oda bent? - kérdeztem, de választ nem kaptam. Kinyitottam az ajtót. - Te jó egek! - a földön feküdt egy doboz orvosságot szorítva a kezében. - Hívom a mentőket! - felálltam volna, ha nem fogja meg a karom.

- Hagyd... - nyögte ki erőtlenül. - Ezt vedd el... - kivett a zsebéból egy levél szerüséget. - Pokolra jutsz Hanisa... - utolsó szavai mielőtt lehunyta a szemét örökre.

- Mondj olyasmit, amit nem tudok apám... - mondtam egy monotón mély hangon. - Remélem nem futunk össze a pokol bugyraiban. - felálltam és hoztam egy fehér lepedőt amivel letakartam. - Remélem a túlvilágon érzed mind azt a fájdalmat amit nekünk adtál. 

Kinyitottam az összetűrt papirt és elolvastam ami benne áll.  "Ez csak a kezdtet" aláírás ,,Y". Kinéztem az ablakon és ott állt egy hülye vigyorral a képén. Felmutattam középsőujjam és behúztam a függönyt.

 A temetést hamar megoldottam. Azt hittem Sunmiék nem fognak eljönni, de tévedtem. Anya volt az egyedüli, aki egy könnyet eresztett azért a rohadékért.

- Nem érdemli meg, hogy sírj érte. - mondtam, ahogy elsétáltam előtte.

- Hogy vagy Hani? - megálltam,, de fordultam meg.

- Már rég nem hivnak úgy. - "Gyere anyám." hallottam Sunmit. Elmentek előttem mint az idegenek. 

- Elmegyünk. Többet ne keress minket Hae Gi. - beharaptam orcám. Oldalra nézve megpillantottam Jimint is. Nem mentem hozzá, meglepetésemre ő jött hozzám.

- Vigyáz magadra Hae Gi... - mielőtt bármilyen szó elhagyhatta volna a számat karjaiba zárt. Nekem sem kellett sok, dereka köré fontam karom erősen magamhoz szorítva. Egy percig tartott az egész. - Viszlát! - őszintén nem mertem szemébe nézni. Tudtam, ha megteszem elsírom magam.

 Nem maradtam ott egyedül a sírhelye előtt. Az eső is eleredt, hiszen már mindjárt október. Mentem volna motorom felé, amikor Yoongi elém lépett.

- Szia kicsi Gi! Gondolom nem bánod, hogy rávettem az apád, hogy ölje meg magát? - biccentette oldalra a fejét mintha valami ártatlan kérdést tett volna fel. Amilyen ideges vagyok behúztam neki egy akkorát, hogy a földre esett. - Erős vagy meg kell hagyni, de ha most megölsz az embereim a legfájdalmasabb halált fogják adni te drága szeretteidnek. Megkockáztatod? - kusban ültem összeszorítva fogaim. - Még találkozni fogunk kicsi Gi. - szája széléről ha tudnám leütném a vigyorát.

                      Jimin pov.

 Hazavittem a két nőt majd én is haza mentem. Anyámat nagynehezen rávettem, hogy ne jöjjön haza Kanadából. Fogalmam sincs mit csinálnék, ha bármi baja esne. Nehéz napok állnak a hátam mögött... Rossz így evvel az egész mindenséggel. A legrosszabb az, hogy Hae Gi-vel senki nincs. Nekem itt van anya, a barátok Sunmi és anyukája, viszont ő teljesen egyedül van. 

Ültem a kanapén halhgatva a rádiót egy üveg whiskey-vel a kezemben meddig az ajtó csengője fel nem állított.

- Mit akarsz már megint? - kérdeztem frusztráltan mialatt Yoongi nemzavartatottan beengedte magát a lakásomba.

- Láttam ám a mai kis interakciótokat. Tudtommal tisztán megmondtam, hogy felejtsd el másképp képtelen leszek csúnyán megértettetni veled. - jelentette ki már elő véve a zsebéből egy kést.

- Hagyd békén a nőket te gyáva féreg! Hogyan nevezhetetd magad férfinak, ha a nőket bántot? - ideges vagyok. Ideges vagyok magamra, Yoongira, a világra. 

- Azért mert az egész életemet a nők borították fel. Először az anyám, aztán egy régi szerelmem és az utobbi években pedig Hae Gi teljesen a porba tiporta az egész életem. - szorította torkomoz a kést vicsorítva rám fogait akárcsak valami megvadult kutya. - Ezt nagyon megfogod bánni Hae Gi-vel együtt. Ma egy újjabb poharat töltöttetek teli. 

- Ne merd bántani őket! - utaltam Sunmira és anyukájára. Ezek után fogta magát és elhúzott.

Nem gondolkodtam sokat, fogtam a  kocsi kulcsot és mentem. Annyira örülök, hogy nem laknak messze tőlem. Leparkoltam az autót gyorsan majd felmentem Sunmiékhoz. Bekopoktam. Nem telt el egy perc sem az anyukája kinyitotta az ajtót.

- Oh, Jimin drágám gyere be! Ülj csak le. - egy nehéz kő esett le a vállamról látva őket biztonságban. 

-  Oppa? Valami baj van?  - lépett felém kétségbeesett tekinettel. - Jiminshi?! - rázta meg a vállam.

- Nincs. - mondtam megrázva a fejem. - Csak nyugtalan voltam. Sajnálom, hogy megijesztettelek. Jó éjt mrs. Jung! Találozunk holnap Sunmi. 

  A lakásom eleggé puszta egy jó ideje...Semmi élet nincs benne mióta Hae Gi elment innen. HIányzik.. Gyáva vagyok. Szembe kellene néznem a problémával, nem kifogasokat keresni csakhogy elmeneküljek előle, de nem megy. Yoongi tudja, hogy Gi-ért mindent megteszek meg ha az azt jelenzi távol kell lennem tőle. Inkább hiányozzon mint baja essen. Sunmiéket is féltem. Bármikor megjelenhet náluk Yoongi. Beszélnem kéne Gi-vel. El kell neki mondjam, hogy itt volt Yoongi és mit mondott. Nem történhet meg az, ami Jungkook-kal.