▪︎Destined by the Moon▪︎ ⁛Jimin fanfic⁛

▫29 rész

 A konyhába vártam ha esetlegesen megcsörren másodjára is. Nem kellett sokat várjak. Azonnal felvettem. Senki nem szólalt meg. Még lélegzést sem hallottam a vonal másik végén. Beleszóltam, de megszakatt a vonal. Biztos valami fiatalok hűlyésgednek. Most utálom, de régen mi is csináltuk Jumngkookkal. Emlékszem egyszer az egész aprója egy telefonos fülkébe tette. 

Nem feküdtem vissza. Nem jön álom a szememre. Az ablakban álltam a kezembe egy üveg sojuval. Az éltem eddig sem volt fényes, azonban úgy érzem teljesen el lep a sötétség.  Hiányzik a legjobb barátom, az anyukám akivel sokmindent megakartam beszélni, a húgom, aki élete végéig haragudni fog rám. Mindenkit elveszítek és nem csinálok semmit ellene. Hiába ölök meg 100 embert, akkor sem hozzon vissza őket, csupán magamra haragítom azt az elmebeteget jobban.

Félek, hogy elveszítem Sunmit és Jimint is az életemből. Ezúttal semmi természetfeletti nem képes minket megvédeni. Ezúttal ha meghalunk vége komolyan az életünknek.

- Mit csinálsz itt az éjszaka közepén? - átölelve állát a vállamra tette.

- Nem tudok aludni. Te miért vagy kint?

- Megébrettem és nem találtalak, ezért azt hittem elmentél.

- Sajnálok mindent. Traumát okozok neked egy életre. - fordultam feléje. - Nem tudom mikor lesz ennek vége.  Talán hetek, hónap  vagy éve múlva, azonban az is benne van a pakliban, hogy soha. Mennyj el édesanyádhoz Jimin. Éld ott az életed. Itt a káosz miatt semmid nem maradt.

Nem kellett mondjon semmit. A két szeme mindent elárult. Tudja, igazam van mégsem akarja elfogadni.

- Miért nem mentél el még JImin? Inkább szenvedsz itt? Bármelyik percben elvesztheted az életed.

- De nem fogom--

- Honnan vagy benne biztos!? - éreztem ahogy a mellkasom összeszorul. - Na honnan?

- Mert már egyszer túléltük. 

- És te azt hiszed egy természet feletti erő ismét életre fog hozni ha meghalsz?  - választ nem kapva visszafordultam az ablakhoz. - Ne támaszkodj valami nem reálisra. Pofára fogsz esni a végén

                            Yoongi pov.

 - Küld el! Nem szép egy barátnak nem részvétet mondani mikor az anyukája halt meg. - rágyujtottam majd magamhoz hívtam a legjobb emberem. - Tartsd szemelől! Ne becsüld alá az ellenséget! Nem egy buta kislánnyal állunk szemben, hanem egy ravasz nővel.

 Az embereim  munkára indultak. Nincs szándékomban időt vesztegetni. Minnél hamarabb akarom látni darabokra hullani Hae Git. Minden egyes perc izgalmasabbá teszi a végeredményt. Kitartó személyről van szó a játékban. Azoknak a végük a legjobb, hiszen mi jobb ha nem egy küzdő embernek a kudarcánál?

                              Hae Gi pov. 

 Jiminnel az edzőterembe megyünk. Eltelt egy pár nap, azonban minden normális. Sem fenyegető levelek, vagy emberek. Semmi furcsa vagy ilyesztően feltűnő dolgok

- Te szerinted Yoongi tervez valamit? 

- Egyértelmüen. A világon semmiért nem adná fel az elmebajos bosszúját. Ezért muszáj rések lennünk Jimin. Megértetted?

 Edzés közben egy terven agyaltam, hogyan is védjük meg magunkat. Jimin nagyon gyorsan össze kell szedje magát másképp bukta a játékot. Sunmit ma megyek rávenni, hogy legyen velünk míg ez az egész herce-hurca lecsendesül. Előre tudom már, hogy nehéz lesz, viszont az élete forog kockán. Muszáj lesz jönnie.

 "Mégegyszer" hangzott el a számból sokadjára. Kifáradva, Jimin a földre borult.

- Állj fel! Nem szabad feladnod! - csóválva a fejét kapkodott a levegő után. - A Hold nem fog megvédeni. Nem fog helyetted küzdeni. Szóval emeld fel a segged a földről Jimin!

- Nem tudok...nem megy Gi... - dölt ki teljesen a padlóra. - Reggel óta ez megy pihenés nélkül. 

Leültem mellé bámulva arcovonásait. Nem ezt érdemli meg. 

-Sajnálom Jimin... - simítottam arcára. - Holnap elmarad. Pihend ki ezt a pár napot. - felálltam kimenve a teremből.

Kivettem a felsőm zsebéből a pak cigim rágyujtva. Élveztem ezt a pár perc nyugalmat, amit még az élet ad számomra.

  A motorral elmentem Sunmihoz. A telefont nem veszi fel most sem. Megértem, hogy haragszik rém, azonban elég veszélyes napokat élünk. Felmentem és kopogtam egyszer majd kétszer majd háromszor, ámde az ajtót nem nyitotta ki.

- Sunmi beszélnünk kell! Kérlek nyítsd ki az ajtót! - se kép se hang.

- Egy pár napja nem láttam miss Oht. Egy férfi látogatta meg valamelyik este. Azóta nem láttam kijönni a lakásból. - megfagyott a vér az ereimben.

 Tétovázás nélkül berugtam az ajtót. A lakás üresen áll. Nyoma sincs a betörésnek. Minden a helyén van. Ahogy beléptem a szobájába a lábom gyökereket eresztett. Oda lépkedtem a lógó testéhez. Felmásztam a székre, ami a földre volt borítva és kikötöttem. Hideg testét tartva nehogy a földre essen realizáltam a helyzetet. Szorosan magamhoz öleltem. Könnyeim fehér arcára csöppentek. 

Felhivtam Jimint aki rá nemsoká meg is érkezett.

                            Jimin pov.

 A szemem kétszeressére nőt meglátva Hae Git ölelve halott húgát. Mielőtt hivtam volna a rendőrséget megkerestem a leveleket, amit Yoongi küldözgetett neki, ellenben semmit nem találtam. Bizonyára elégethette, ugyanis találtam egy pár megégetett papírdarabot.

Hae Gi még a mentősöket vagy a rendőröket sem engedte a közelébe. Komplekt sokk állapotban van. Ezt Yoongi nem ússza meg. Csupán a húga maradt neki és őt is elvette.

- Úra.! Ezt szeretném, ha átadná neki, mikor helyre jön. Hiszen magukat illeti.  - nyomott a kezembe egy borítékot a rendőr. -Fogadja el őszinte részvétem. Bizonyára testvérek lehettek. Nem könnyű két fontos személyt egymás után elveszíteni. - veregette meg a vállam szomorúan megcsóválva a fejét.

 Hae Gi akkor sem hagyta el a lakást miután egyedül maradtunk. Magamhoz ölelve ültünk a földön nem is tudom meddig. Már csak azt vettem észre ránk esteledet.

- Hae Gi szeretnél haza menni? - nem válaszolt helyette felállt.

 Utánna mentem majd beültem a kocsiba követve őt. Valami házhoz érve megálltunk. A hideg ráz ki ettől a helytől. Ne is mondjam, hogy még a kutyák is ugatnak. Ugye ez nem Yoongi háza?

- Hae Gi! Hae Gi állj meg! - fogtam meg a lány karját. - Ez túl vesélyes.

- Akkor légy résen, mert ma megölöm az a mocskos faszfejt.