▪︎Destined by the Moon▪︎ ⁛Jimin fanfic⁛

▫18 rész

                             Jimin pov.

  Homályos látásom miatt alig láttam Gi arcát, de már a hangjának is örültem. Olyan érzésem volt mintha meghaltam volna. Rámborulva ölelt át.

- Finomabban édes...- mondtam kuncogás közben.

- Úgy féltem! - sírására meglepődtem. Két karom zokogó teste köré fontam. - Téged nem veszíthetlek el. - nyakamon éreztem a forró könnyeit.

- Miss, kérem kis időre hagyja el a szobát. El kell végeznünk egy pár vizsgálatot.

- Nyugodj meg szépen. Mostmár minden rendbe fog jönni. Jól leszek.

A doki végzett egy pár tesztelést és elmondta egy pár nap múlva, ha jobban leszek haza is mehetek. Annak nagyon örülnék. Anyám nemsoká haza kell jöjjön. Azt, hogy nem tudom mennyi ideig voltam kiütve mégjobban aggaszt.

Estefelé Hae Gi- vel feküdtem, jobban mondva kuporogtam az ágyban. Kimondhatatlanul nyugtató a testéből áradó melegsége.

- Hogy viseled? - elmondta, hogy Jungkook...

- Fáj, viszont idővel elmúlik majd... gondolom. Már most hiányzik...olyan furcsa nélküle. Mintha a lelkem egy része eltűnt volna. Magával vitte...- hangján hallani lehetett a bánatot, a keserű gyászt.

- Rám számíthatsz Hae Gi. - erősen magamhoz szorítottam. - Együtt átvészeljük. Elmegyünk a városból egy kis időre. Ezek után biztosra veszem, nem fognak hagyni minket élni nyugodtan. - a számat el sem hagyta a következő szó, mire hallom a lány könnyed szuszogását.

  Hajára simítva párszor, én is elaludtam.

______________________

  Ahogy a doktor is közölte, pár nap elteltével elhagytam a kórházat. Anyának annyit mondtam, hogy nagyon fáradt voltam és figyelmetlenségből balesetet okoztam. Hae Gi az anyámmal való találkozás ideje alatt hallgatott. Bűntudata van a történtek miatt. Hiába közöltem vele, nem az ő hibája, csak koptatom a számat hasztalan szavakkal.

  Az utolsó ruhadarabot is bepakolva bezártam a bőröndöt. Gi- vel el megyünk egy kis időre Daeguba. Az egyik rokonomnak ott van egy kis háza, de mivel ő nagyon ritkán már szinte soha nem megy oda haza, ezért megengedte, hogy ott legyünk meddig nekünk jól esik. Nem hagyom itt a munkámat szívesen, de Hae Gi, Jeon temetése óta maga alatt van. Ma éjszaka is arra ébredtem meg, hogy álmában sír. A szívem megszakadt így látni őt.

- Mehetünk! - fogtam meg kezét. Az ő táskája már a kocsi csomagtartójában fekszik.

Beültünk az autóba. Vezetés közben egyik kezem a kormányon míg a másik összekulcsolva az övével. Időközben rácsókoltam ujjaira.

- Jimin... - szólított meg halkan. Egy hümmögessel tudatta vele, figyelek rá. - Sajnálom, hogy miattam kell ott hagynod a munkád.

- Ezen semmi szükség rágódnod édesem. A főnöknek azt mondtam családi problémákból kifolyólag el kell mennem egy időre a városból. Daeguba is van egy kisebb cégje és szerencsémre csoportvezetőt keresett.

- Ez fantasztikus. Nekem sem ártana egy munkát keresnem. Nem szeretném az egész napot semmitevéssel tölteni.

- Én nem ellenkezem, csak a ringet egyenlőre kerüld amennyiben lehet. Nem akarom, hogy bajod essen. - a jelzőlámpa pirosra váltására megálltam.

- Aggódásra semmi ok. - állam alá fogva feléje fordította a fejem. - Elővigyázatos leszek. Ígérem! - egy csókot nyomott az ajkaimra.

  Három óra alatt Daegu-be értünk. Kikerestem a ház kulcsát és kinyitottam az ajtót.

- Whoa! Kis cuki ez a ház. - nézett körbe. Levette magáról a nadrágot egy szimpla fehér rövid ujjú maradva.

Háta mögé léptem. Két tenyrem csípőére helyeztem és magamhoz húztam míg háta teljesen nem simult mellkasomnak. Hátra döntve fejét szabad utat kaptam. Beszippantva kellemes illatát elkapott a mámor. Ajkaimat végig súroltam forró bőrén itt ott megszíva. Fel simítva derkáig a tenyerem magam elé fordítottam. Két szeme csillogot mint az éjszakai égen a csillag. Kicsiket lépkedve előre kénytelen voltam hátrálni. Határozottan meglökött. Lehuppanva a kanapéra rám mászott. Végig húzta hüvelykujját alsó ajkamon beharapva sajátját. Tenyerem fenekére csúszott. Heves csókot kezdeményezett. Kellemeset felsóhajtva hagytam csinálja amit akar. Kis kontrol mániás, de piszkosul élvezem. Vágyakozó szemekkel nyúlt övemhez. Polójától is megszabadult.  Kicsatoltam a melltartóját is. Két kezem ismerős terep ként jártak a testén. Megszorítottam csipőjét mikor fogát éreztem vállamba. 

- Hű!! - a szemem abban a pillanatban kippattant. Hae Gi válla fölött megnéztem ki pofátlankodott be kopogás nélkül a házba. - Helló, szomszéd! Akkor én megyek is.

- Kedv rontó... - morrogta orra alatt Gi. -odaadtam pólóját majd leszált rólam.

- Kim Taehyung vagyok. A szomszéd. - mutatkozott be. -magamat is rendbe szedve én is bemutatkoztam.

                            Hae Gi pov.

 Összeszedve magam kimentem a fürdőből. A férfi Jiminnel szemben ül. Kicsit ismerős ez az ember. Leültem Jimin mellé keresztbe font lábbal és karral.

- Ahmmm... Kim Taehyung vagyok. - nyújtotta ki akezét mait elfogadtam.

- Jung Hae Gi. 

- Esküszöm kopogtam, de az ajtó nyitva volt már. . - mint valami kisgyerek.

- Hány éves vagy? - a semmiból jövő kérdéstől még a mellettem ülő is nagyokat nézett.

- 28...miért? - vajon ő az? 

- Semmi, csak kiváncsi voltam.

- Ha jól sejtem Buszánból jötetek. Az egyik barátom is ott él. - mondta mosolyogva. - senki nem mondott semmit. - Szerintem megyek. Sajnálom, hogy megzavartalak bennetek.

- El van nézve haver. - legyintett rá Jimin.

 Miután Taehyung távozott elkezdtem kicsomagolni. Olyan furcsa... Sunmitól el se tudtam rendesen búcsúzni. Jungkook... hahh...temetésén köszöntem el tőle. A kezembe tartottam egy képet rólam és róla mikózben az első tetoválásomat csinálja. Már nem sirok, de érzek egy ürességet az egész testemben. Két kar fonódott össze a hasamnál. Arcát nyakamba furta csiklandozva lelegzetével. Felgörbült a szám széle.

- Mit szólnál, ha most elmennénk körbenézni a városba és ennénk valamit útközben? 

- Jól hangzik. - biccentettem oldalra a fejem, hogy szemébe láthassak. - De én választom a helyet. - emeltem fel mutató ujjam.

 Élvezve a nyárral érkező langyos szellőt egy dombra mentünk. Onnan néztük a várost kezünkben egy fagyival mivel rendes kajához most nincs étvágyam.

- Szeretnél róla beszélni? - tudom kiről beszél...

- Nem is tudom. Ő volt a családom majd mikor megismertelek jobban azt hittem mindketőtök az életemben marad. 

- Köszönöm Jeon, hogy vigyáztál Hae Gi-re! - ránéztem.  Mosolygott az égre. - Tudom, hogy elmesélted hogyan is talákoztatok, de kaphatok egy teljes sztorit, az életedről? - ajkaimat összepréselve bólongadtam.

- Mit szeretnél tudni? - kérdeztem.

- Mindent. Ne szépítsd a csúnyát. Mond úgy ahogy volt és van. - vettem egy mély levegőt.

- A nevem...

Szióka :D Köszi, hogy végig olvastad!!