▪︎Destined by the Moon▪︎ ⁛Jimin fanfic⁛

▪︎1 rész

- A nyertes Jung Haeee Giii!!! - emelte fel a kezem a bemondó. - Gratulálok! - megveregette a vállam majd kiment a ringből

- Jung a kurva anyád! Megmondtam vigyáz magadra. - szidott le miközben lekötötte a zöldes lilás bordáim a bal oldalamon.

- Nyugi tesó! Tudod, én mindent kibirok. - villantottam feléje egy magabiztos mosolyt. - Sajnos most tipliznem kell. Büzlök és nem akarok a tetoválósomhoz így menni, egyetért velem mr. Jeon? - hajoltam közelebb hozzá.

- Magával mindig...miss Jung. - borzolta össze a vízes hajam. - Akkor jobb, ha sietünk, mert mr. Jeonnak sincs egész nap ideje. Kellesz legalább 3-4 óra mig megcsinálom azt a tetoválást, szóval lezuhanyzol nálam. Ruhákat is adok. -kuncogva megingattam a fejem.

Felkaptam magamra a kapucnis pulóverem, amit Sunmitől kaptam szülinapomra és felültünk a motorra. Jeon Jungkook. Ismerem vagy tíz tizenegy éve. Jóképű, sportos, szép munkája van legalábbis számomra, ez a srác mindent tud. Ezt lássák először az emberek mikör meglátják. Igazából akkora egy idióta amekkora. Ha az ember jobban megismeri egy lökött, szorgos, gondoskodó személyre talál.

Felérve a kis apartamentbe, egyből a fürdőszobát céloztam meg.

- A ruhák itt lesznek az ajtó előtt! - kiabálta az ajtó mögül.

Nem vesztegettem az időt, gyorsan lezuhanyoztam. Visszakötöttem a bordámra a fáslit. A vállamon már gyógyul az ütés nyom. Sóhajtottam egy nagyot és bevettem az ajtó elől a ruhákat. Ez jár az MMA küzdéssel, bármilyen küzdő sportal.

- Jó illatod van. - szagolta meg a hajam.

- Most csak azért mondod mert a te cuccaidat használtam? - kérdezte összehunyorítva rá a szemem. Kis sunyi.

- Persze, csak azért. - nem vitatkozom vele... - Ülj le oda! - mutatott az ablak előtti kanapéra.

- Más óhaj? - dobtam le magam a kényelmes bútorra.

- Kussoljál! - közölte vigyorogva. Ch! Vérig vagyok sértődve.

Elővette a tetoválló gépet, amivel az egész testemen lévő rajzokat készítette. Minden egyes tetkómat ő csinálta és azért van egy jó pár. A kedvencem egy tradicionális kóreai inspirált nő virágokkal a hátamon. Egy fél napot feküdtem a kibaszott kanapén azért a tetkóért, de megérte.

- Marad a combodon a sárkány a cseresznye virágokkal? - kérdezte miélőtt belekezdett volna.

- Még szép, hogy marad az. Egy hete várom, hogy végre meglegyen. - válaszoltam izgatottan.

- Apád mit fog mondani rá? - kezdett bele a megrajzolásába.

- Úgyanaszt amit a többire. - pihentettem alkaromra a fejem. - Meddig nálam dekkol, az én pénzemből él, szerint addig jobb, ha nem kommentál az életem felől.

- Jogos. Sunmival beszéltél?

- Elfoglalt a munkával. Valami új terméket szednek ki a cégnél. Örülök, hogy anyám legalább őt magával vitte. Olyan sorsra jutott volna mint én. - hunytam le a szemem mikor a fájdalom erősödött.

- Neked sincs rossz életed Hae Gi, csupán durván izgalmas. - hátrafordítottam hozzá a fejem megforgatva a szemem. - Hahh... néha nagyon megcsapnálak, hátha helyre jön az agyad.

- De ez az igazság Jungkook. Nem küzdhetek örökké. Mit fogok kezdeni mit tudom én--ötven éves koromban?

- Addig még sok van, csak 25 éves vagy majom. Ne gondolkodj sokat olyasmin amin egyenlőre nem is szükséges.