▪︎Destined by the Moon▪︎ ⁛Jimin fanfic⁛

▫ 20 rész

A fejfájás nem hagyott el egész nap. Hae Gi-nek semmi különös problémája nincs, aminek örülök. Ez a szar csak rám van hatással? Kezdek becsavarodni. Nem elég, hogy maffiozók elől menekülünk, de még valami természetfeletti is cseszeget. Mi hiányzik még a csomagból?

- Jimin nem kell mennünk ha nem vagy jobban. - megráztam a fejem, nem.

- Semmi szükség itthon maradni. Aera nuna is elmondta, hogy a stressz miatt volt. - igyekeztem rávenni, hogy semmi bajom. - Esküszöm édesem! Jól vagyok. - pusziltam meg puha arcát. - Te leszel az első akinek szólok, ha nem érezném jól magam.

- Hahh...rendben. Meggyőztél.

Győzedelmes mosollyal léptem ki a házból. Taehyung a szemben lévő utcában lakik. Nem kell a világ végére mennünk.

- Semmi pánik Gi. Ők csupán új emberek. - simítottam hátára. Nem örül az ismerkedésnek.

- Nem pánikolok, egyszerüen nem szeretek ismerkedni. Az egész bemutatkozás meg barátkozás. Megvagyok ezek nélkül is. - mondta puffogva. Óhajtozva sóhajtozva becsengedtem Taehyunghoz.

- Sziasztok! Gyertek bejebb! - kedvesen beinvitált Aera, a férfi barátnője. Illedelmesen levettük a cipőnket majd mentünk a nő után a nappaliba, ahol két férfi trécselt.

- Jiminshi! - kocka mosollyal üdvözölve én is rámosolyogtam. Az ismeretlen előtt meg meghajoltam, mivel idősebbnek is néz ki tőlem.

- Yoongi? - Gi-re pillantottam majd vissza a férfire, aki úgyanolyan meglepetten figyeli a barátnőmet.

- Kicsi Hae Gi üdv Daeguban! - kicsi Hae Gi? - Gondolom te vagy Park Jimin. - nyújtotta a kezét egy kézfogásra. Kezet fogtam vele annak ellenére is, hogy fura fazonnak néz ki.

   Hae Gi pov.

A nappaliba maradtunk. Szépen leültünk és elkezdtek dumálni. Jimin elmondta, hogy Buszánból érkeztünk ide a munkája miatt. Taehyung is elmondta, hogy ő zenész. Pontosabban zenekarban játszik, ami mondjuk elég menő. Ki nem néztem volna belőle. Talán azt, hogy valamiféle sportoló vagy ilyesmi.

- Hae Gi láttam egy jó pár rajzot a bőrödön. Vannak valami jelentései is? - felfigyeltem a nő kérdésére.

- Egy párnak van, legtöbbje, csak egy ötlet volt ami a bőrömre van vetítve. - vontam meg a vállam.

- Én azért nem csinálnék ilyet. Biztos később még bánni fogod őket. - húzta a száját Aera. Összeszorítottam állkapcsom, de semmit nem mondtam. Megigértem Jiminnek, hogy nem fogom magam felbaszni minden apróságon, ami a konverszációk folyamatán elfog hangzani.
- A munkahelyeden nem szólítottak meg, hiszen elég sok van, ahogy látom. Biztos nem könnyű őket eltakarni, főleg ilyen melegekben.

- Eonni, a munkahelyemen nem szólítottak meg. Nem takarom őket, hiszen nem azért csináltam, hogy majd eltakarjam. - válaszoltam egy határozott stílusban. - Mintha már ciki lenne számára a helyzett felállt mondván, hozz egy kis piát.

- Szabad kérdeznem hol dolgoztál? - hát én lehidalok! Ezt a kettőt csak a munkahely érdekli?

- Harművészetettel foglalkozom. - a két szeme tágra nyílt meglepődségében. A csöndet barátnője törte meg két üveg whisky-vel a kezében.

- Remélem bírjátok az alkoholt! - mondta egy picsás hangon. - Tae te maradj csak az üdítőnél - kapta ki a férfi kezéből az üres poharat kezébe nyomva azt amelyiket letette. Jiminnel egymásra néztünk.

- Yoongi oppa! - szögdécselt a férfihoz, hogy odaadja az italt. Ez a nő nem szimpatikus. Kitöltött nekem és Jiminnek is egy egy pohárral majd koccintottunk.

- Örülök, hogy minden okés veled Park. - hallottam még Yoongi hangját.

- Ahmm... köszönöm. Gi? - suttogta. - Honnan ismer?

- O segített megtalálni téged és Jungkook-ot. - egy "o" formálva szájával a mellette ülő férfihoz fordult.

Nem élvezem ezt az ismerkedést...Olyan unalmasak. Igen bizony. Jimin is. Kit érdekel, hogy középsulis korodban ellógtál órákról a pasidért?

- Hae Gi nagyon csendes vagy. Mesélj magadról! - lenyeltem a számban lévő italt, de mielőtt megszólalhattam volna más kinyitotta helyettem a száját.

- Biztos szégyenlős szegény! - legyintett egyett a levegőbe. Mi van evvel a nővel? Jimin-re pillantottam. Elvan Yoongi-val... Vettem egy mély levegőt.

Mikor észre vették, hogy röviden válaszolok minden kérdésükre, nem veszek részt a beszélgetésekben, békén hagytak. Olyan nyolc táján elköszöntünk drága szomszédainktól és haza mentünk. Yoongi baloldalon Jimin a jobbon.

- Örülök, hogy életben vagy Park. Ezt nem mondhattam ott. - míg ajtót nyitottam a két férfi a hátam mögött trécselt

- Hálás köszönetem mindenért.

- Gondolom nem akartok az ajtóba ücsörögni.

Mihelyst beléptem a nappaliba az volt az első, hogy levágjam magam a kanépra.

- Antiszociálisabb vagy mint tinédzser korodban kicsi Gi. - borzolta össze a hajam.

- Ne érj hozzám! - le dobtam kezét a fejemről. -És nem szólíts úgy! Miért jöttél Daeguba?

- Nem látogathatom meg csak úgy ni a szülő városom?

- Te nem olyan ember vagy aki ok nélkül jön egy másik városba. - fontam keresztbe a karom. Egy pár másodperc csend után sóhajtott egy nagyot.

- Keresnek. Buszánban mindenhol az emberei vannak. Szólni akartam, hogy nem vagy biztonságban. Holnap visszamegyek a városba. Ennyiért jöttem ide.

- Köszönöm. Ismét adósod vagyok Min Yoongi.

- Megígértem akkor, hogy vigyázok rád mikor tudom, hogy szükséged van rá.

- Jungkook örült volna neked. Hiányoztál neki... - mondtam egy enyhe mosollyal az arcomon.

- Voltam meglátogatni. Sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni a temetésen. Mennem kell... Vigyáz magadra kicsi Gi! Te is Park! Nem akarlak újból egy pincébe zárva látni.

Yoongi távozásával Jimin leült a kanapé végére majd fejét az ölembe hajtotta. Automatikus a selymes hajába túrtam.

- Miért szólított kicsi Hae Gi- nek? - szemei sötétebbek voltak. Selytettem, hogy ezt szóvá fogja tenni. - Miért nem válaszolsz?

- Azért mert 10 év különbség van köztük és mikor először találkoztunk 15 éves voltam. Ő vitt be az örsre lopásért.

- Nekem valami azt súgja érez valamit irántad.

- Az a valami helyesen sugallja. Yoongi-nak tényleg vannak érzései irántam, de akkor sem volt helyes és most sem. Yoongi...obszesszióssá vált velem. Ahmm...Jungkook miatta kellett megölnie valakit, de soha nem tudta meg. Yoongi beteg itt. - emeltem mutató ujjam a fejemhez.

- Whoa...nekem tök normálisnak tűnt.

- Jelenleg annak is mondja magát, de vannak fontosabb dolgok mint Yoongi érzései irantam. Ha megtudják, hogy Daeguba vagyok, ide fognak jönni. Bajban leszünk. El kell menned Jimin...

- Hogy mi?! - hirtelen felkelt az ölemből. - Ez egy hülye vicc, úgye?

- Ha nincs más választás, fogod a bőröndöt és mész messze tőlem. Megértetted?

- Nem fogok szót fogadni valahányszor te parancsot adsz.

Két ujját állam alá helyezte, feljebb emelve evvel a fejem.

- Ha én parancsolok valamit, te megtennéd? - hangjában ott volt a komolyság, de nem tudta elrejteni a pajzánságát.

- Miért? Mit akarsz? - fontam nyaka köré két karom. - Talán~ ezt? - egyik kezem végig súroltam a mellkasán majd a pólóját kezdtem felhúzni.

- Nem is tudom. Ha bejössz velem a hálószobába akkor megmutatom mit akarok. Áll az alku? - lehelte ajkaimra.

- Igen. - hezitálás nélkül megcsókoltam

Szióka! :D köszi, hogy végig olvastad!