5. fejezet

2.8K 61 2
                                    

Erre csak egy nagyot nevetett.
Én pedig csak ott ültem mozdulatlanul.
A szívem 200-al vert ismét. Az apám már 5 éve meghalt. Az nem lehet. Ilyen nincs.
Próbáltam valamivel el terelni a figyelmemet, de hirtelen meg ragadott a rakomnál fogva, és el kezdett húzni, egészen egy szobáig. Ott rá dobott az ágyra mint egy ruhát. Reagálni sem tudtam, mivel már felettem is volt. Éj zöld szeme, csak úgy izzott a vágytól. Próbáltam le szedni magamról, de nem sikerült. Már az övét akarta ki csatolni, amikor gondolt egyet, majd ismét felém tornyosult. A nyakamat kezdte el csókolgatni. Nem tudom miért, de egy nyögés hagyta el a számat. Erre abba hagyta, és a szemembe nézett

- Már most élvezed. Várd meg még beteszem. -ez a perverz állat egyet nem vett észre, hogy amikor mentünk fel az emeletre, a zsebembe tettem az önvédelmi kulcstartómat.
A nadrágját akarta le húzni, amikor ki vettem a zsebemből az egyetlen fegyveremet, majd a nyakába vágtam a sokkolóval, és le rúgtam magamról, és a földre esett

- Á, bazdmeg! -kiáltott fel fájdalmában

Azonnal futni kezdtem. Egészen ki a házból. Az öltönyösök szerencsés módon már nem voltak a kapu előtt. Ezért ki futottam rajta, és meg nem álltam hazáig.
Anyu meglepetten nézett rám, de én csak annyit mondtam neki, hogy a 'tanárom' igazából nem is a tanárom, hanem egy rossz ember. Be zártam az ajtót, majd fel siettem a szobámba. Gyorsan elő szedtem egy nagyobb táskát, és abba kezdtem el pakolni a ruháimat. Csak nem maradhatok itt. Nem hagyhatom, hogy valami baja legyen anyunak. Persze azonnal utánam is jött, és kérdezte, hogy mi történt.
Nagy nehezen, de el mondtam neki minden egészen a mostani helyzetet is. A könnyei is el kezdtek folyni, majd jó szorosan át ölelt

- El kell mondanom valamit szívem. -mondta sírva
- Apád még mindig él, de el kellett hitetnie mindenkivel, hogy meghalt, hogy megvédjen téged.

- Tehát le lépett, és itt hagyott minket. -mondtam immár én is sírva

- Nem kincsem, nem érted. Azért ment el, hogy te boldogan élhess.

- Boldogan? Egy perverz állat akart 2x is meg erőszakolni, mint kiderült, miatta. -jobban folytak a könnyeim

- Kincsem. -tette arcomra a kezét
- Pakolj.

- Mi? -nem értettem

- El megyünk apádhoz, és véget velünk ennek. Rendben? -mosolygott rám szomorúan, próbált megnyugtatni

Erre csak bólogattam, majd szorosan meg öleltem.
"Remélem hamar vége lesz ennek..."

📆Kockázatos szerelem𓆗 /18+/Where stories live. Discover now