📆Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

32. fejezet

*JAKE SZEMSZÖGE*

- Hol a faszomba lehet az a barom?! -kérdezem ingerülten Saveriotól 

- Nem tudom uram. Már minden helyiséget át néztünk. Kivéve.. -csendesedett el a végén

- Kivéve? -teszek egy lépést felé 

- Kivéve azt az egy szobát. -mutat fel az emeletre. - Az uram be van zárva. -fordultam meg és fel is siettem a lépcsőn, majd az ajtóhoz mentem. Őrült módjára kezdtem el verni az ajtót

- Gyere ki te rohadék! -ordítottam

*LIA SZEMSZÖGE*

Beszélgetésünkből először egy dörömbölés szakított minket félbe. Majd még egy és ez így ment pár másodpercig. Azonnal össze találkozott tekintetünk Luuissal

- Gyere ki te rohadék! -ordította egy ismerős hang

- Ez... Jake? -kérdezem meglepetten. Az ajtóhoz akart menni, de két kézzel meg fogtam karját

- Lia, engedj el. Ha most nem ölöm meg, akkor soha. -próbált szabadulni, viszont nem engedtem el őt

- Luuis. -szólok neki halkan. Rám néz idegesen. - Majd én ki nyitom. -engedem el őt. Éppen hogy csak ki nyitottam, rögtön egy hatalmas ököllel találtam szemben magam. Másodpercek alatt ki kerekedtek a szemeim. "Most meg fog-" A testem is össze rezzent, aztán hirtelen elhúzta a kezét, majd neki is kerekedett a keze

- L-Lia. -alig bírt meg szólalni. Bár nem tudtam meg mozdulni és a maradék erőm is el hagyott, de annyi még volt, hogy meg fogjam Luuis kezét, aki félelmetes szemekkel nézett az előttem álló férfire. Amennyire csak tudtam, szorítani próbáltam csuklóját, amit természetesen nem értem körbe. Remegő testtel fordultam hátra. Szemében csak úgy izzott a vágy, hogy be húzhasson Jakenek. Éreztem, ahogy el kezd neki is remegni az egész teste, viszont neki az idegtől

- Légyszi most engedj el Lia. -vette le magáról kezemet

- Kérlek.. ne csináld. -kérlelem, de ez sem segít. Teljesen máshogy kezdett el nézni. "Most nem Jakeet figyeli." -lassan hátra fordultam. 

VISZONT NEM KELLETT VOLNA...

*MR. WILSON SZEMSZÖGE* *AZNAP ESTE*

A beleegyezési nyilatkozatokat töltöttem ki és írtam alá, de meg zavartak

*kopognak*

- Gyere. -mondom rekedtes hangomon

- Uram. -hajol meg. - Mr. Lee van itt. 

- Végre. Jöjjön csak be. -kezdek el mosolyogni

- Jó estét. -lépett be

- Lee. Örülök, hogy el tudtál jönni. Foglalj helyet. -mutattam az előttem lévő székre

- Viszont örülök, hogy itt lehetek. -mosolyog ő is

- Rá térhetünk a tárgyra? -ülök le én is

- Mindenképpen. 

- Van egy lányom. A neve Lia. -tartok egy kis szünetet, hogy mit reagál

- Lia. Gyönyörű név. És, hány éves, ha szabad tudnom? -kezd el mosolyogni

- Még csak 14 éves, viszont szeretném, hogy amikor be tölti a 15-öt, már férje legyen. Ugye meg érti? -mosolygok rá, ugyanis sejtem, hogy tudja már mit is akarok

- Persze, hogy meg értem és azt is értem, hogy mit akarsz.

- Nem volt nehéz ki találni. -könyökölök a székemre

- Hát nem. -neveti el magát. - De mégis mit ajánlasz érte, hogy ezt meg tegyem?

- Ha elveszed feleségül a lányomat, akkor neked adom a cégemet. 

- Azon dolgoztál egész életedben, hogy egy ilyen nagy céget alapíts, és csak úgy eldobnád egy esküvő miatt? -kérdi kíváncsian

- Igen. Ha kell el dobok mindent azért, hogy a lányom hozzád menjen, ne pedig egy olyanhoz, akinek semmije sincs. -húzom fel egyik szemöldökömet

- Hát akkor rendben. El veszem őt, mivel tetszik az ajánlat. - mosolygunk mind ketten. - Egy feltétellel. -komoly arcra váltott

- Még pedig? -dőlök előre

- Ha már el vettem őt, vissza jön velem Dél-Koreába és nem jön velünk semmilyen testőr. Áll az alku? -nyújtja felém kezét

- Áll. -habozás nélkül fogtam vele kezet

- Akkor.. még a részletekről beszélünk. -álltunk fel mind ketten

- Természetesen. -bólogattam. - Valamelyik nap pedig be is mutatom neked, hogy meg ismerjen téged. -mosolygok ördögien. Erre csak bólogatott

- További szép estét kívánok. -fordult meg

- Viszont. -ezzel ki ment. "Hogy döglenél meg te szemétláda. - gyújtottam rá, majd a sötét várost néztem - Ha minden a terv szerint megy, akkor soha nem fog vissza jönni Lia. Mondjuk nem is baj, úgy is olyan nagy kurva lesz belőle ha felnő, mint az anyja. Legalább tőle is meg szabadulok. És még ő sírt itt, hogy hogy lehettem vele ilyet, mivel ő a gyerekem. - nevetek fel hangosan - ebben csak az a vicc, hogy én eleve nem is akartam gyereket." - nevetek fel ismét

- Jaj kicsi kincsem. Most már meg van írva a sorsod.