📆Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

34. fejezet

Nagy nehezen ébredezni kezdtem, mikor meg hallottam a nevemet

- Lucy. -fogta meg valaki kezemet. Egy ideig nem tudtam ki is az, majd ki nyitottam a szememet és Luuist láttam meg. Körbe néztem, de idegen volt a hely. Az ablaknál fény szűrődött be

- Mi történt tegnap? -kérdezem az ágyon ülő férfit

- Pihenj még egy csöppet. Utána el mondok mindent. -adott homlokomra egy csókot. Fáradt voltam még, ezért inkább bólogattam

- Hol vagyunk? -nézek ismét körbe

- A szobámban. -nevet fel halkan. "Mondjuk minek kérdeztem én ezt meg? Ez a szürke-fekete árnyalat pont hozzá illik. De tudom, hogy itthon vagyunk, mivel a kilátás nagyon is ismerős."
- Hozok neked reggelit. -neveti el a végét

- Min nevetsz? -ülök fel az ágyon

- Mármint az ebédet hozom. -mutat az órájára

- Miért, hány óra van? -dörzsölöm szememet

- Már rég elmúlt dél. -nyitja ki az ajtót

- Hogy mi? -nézek rá lemeredve, amire csak nevetést kapok, majd ki sétált. A kijárat széllén Jakeet láttam meg. Mosolyogva integetett és én is így tettem. "Olyan cuki ez a srác." -jegyeztem meg
Nem sokkal később be is jött

- Sziaa. -nyújtotta el a szót

*LUUIS SZEMSZÖGE*

- Ne mondj neki semmit. -mondtam kifejezéstelen arccal

- Nem fogok nyugi. -teszi zsebre kezét. Le mentem a konyhába, majd össze ütöttem Liának egy jó nagy adag 'reggelit'. Addig Jake be ment hozzá.
"Remélem tényleg nem mond semmit neki. De valahogy el kellesz neki mondani, hogy az a rohadék nő 'valamit' bele öntött az italába és ezért esett össze."

*JAKE SZEMSZÖGE*

- Jól vagy? -ültem le mosolyogva az ágy melletti székre
- Nem fáj semmid?

- Jól vagyok, köszönöm. -ért fülig
- Nem, nem fáj semmim. De.. miért kérdezed? Mi történt tegnap? -kérdezi kíváncsian
"Most mit mondjak maszki'?"

- Pihenj még, utána el mondom. -kezdem el simogatni vállát

- Ugyan ezt mondta Luuis is. -emeli fel szemöldökét. "Na erre mi a faszt mondjak?"

- Tényleg? -nevetek zevaromban, majd a tarkómat kezdem el vakarni

- Jake, mi volt tegnap? Miért estem össze? - kérdi egyre erőteljesebben

- Hogy miért? -motyorékolom az orrom alatt, habár mondjuk ezt inkább magamtól kérdeztem

- Miért nem mondjátok el? -néz az ajtóhoz. Fel emelem a fejemet, miért többes számba beszél

- Ó, Luuis. Jó, hogy itt vagy. -intek neki. Kezemet a számhoz teszem, mintha súgni akarnék valamit
- Most te jössz. -próbáltam suttogni és úgy tenni, mintha nem hallaná Lia

- Ugye tudod, hogy ezt hallottam?. -még mindig kérdően néz rám

- Ja, te is itt vagy? -ér fülig a szám

*LIA SZEMSZÖGE*

- Idióta. -mondja Luuis, majd meg forgatja szemeit
"Fogadjunk, hogy valamit titkolni próbálnak." Rá nézek Jakere és hunyorítani kezdek, ő is viszonozza ezt

- Figyellek. -mutat 2 újjával a szemére, majd az enyémre. Erre megint mosolyogni kezdek

- Tessék. Jó étvágyat. -teszi a combomra a 'reggelit'

- Kö- -akad el a szavam

- Valami baj van? Nem szereted? -ül le mellém

- De, csak... -halkulok el. Jake köszörülni kezdte a torkát, aztán hirtelen fel nevetett

- De mi az? -néz vissza rám értetlenül

- Ezt mind nekem csináltad? -kérdezem a nevetésemmel küszködve

- Igen, neked. De mi a gond vele? -még mindig nem esett le neki

- Valami marha csordának csináltad ezt? -annyira röhög, hogy majd le esik a székről

- Na, Jake. Állj le. -nevetek én is és hozzá vágtam az egyik párnát, de még akkor sem hagyta abba

- De persze a szándék a fontos. -fogom a fejemet, mivel nem azon nevettem, hogy mennyi kaját hozott nekem Luuis, hanem inkább Jake nevetésén kacagtam. "Haláli nevetése van."