📆Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

49. rész

Lia

Le értem a földszintre, majd Siu-t kerestem. Nem találtam sehol.
Gondoltam, hogy eltűnsz szó nélkül.
Egy darabig még várni akartam, viszont eszembe jutott, hogy jutott a múlt. Nem érdemes senkire se várni. Egy férfi se érdemli meg a figyelmet. Ezt ki merem jelenteni.

El mentem a boltba, majd össze dobtam magamnak valami reggelit. Végig azon kattogott az agyam, hogy azok ketten direkt össze beszéltek, és Siu csak követett engem, vagy pedig tényleg csak véletlenül találkoztunk, de Salcedo jó barátja. Nem tudom melyik igaz de, nem is nagyon érdekelt egy idő után. A délutánt készülődéssel töltöttem.
Ki ne készülne ennyit egy ilyen mesés partira. -forgatom a szemem és az undor elkap. Nem magamtól, hanem az emberektől akik ott lesznek. Gyűlölöm mindet egytől eddig.
Elő vettem a pisztolyokat és a késeket, amiket el hoztam magammal. Hoztam még párat hozzá, biztos ami biztos.
A részletekbe, hogy hogy szereztem meg, inkább ne menjünk bele

3 nappal ezelőtt

A férfire fogom a pisztolyt, majd szúrós tekintettel nézek rá
- Hozz a raktárból pár kést meg pisztolyt.

- Ne csináld Lia. Ez nem te vagy. Nem ilyennek ismer-

- Fogd be, és hozd amit kértem! -emelem fel a hangom, majd mondom ki mérten.
Ki hozta, amit mondtam, majd mielőtt még el mentem, megszólalt ismét

- Legalább azt mond el, hogy minek neked ennyi fegyver?...ugye nem akarsz vele ölni?

- Miért érdekel az téged? -nézek rá higgadtan

- Mert nem ilyen vagy

- Miért,akkor milyen vagyok? -semmi válassz
- Nem vagyok egy mocskos kurva, akivel bármikor tudtok játszani. -a szememmel szikrákat szórtam, majd ki sétáltam a fegyverekkel teli táskával

.      .      .      .      .      .      .      .       .      .      .  

Luuis egyik jó barátjához mentem el, mert tudtam, hogy úgy is megtesz mindent amit csak mondok. Még mikor Luuis a házába vitt, már akkor le szögezte mindenkinek, hogy tegyenek meg mindent amit csak kérek.
Néha az ember a hasznára is tudja fordítani a dolgokat, nemde?
Meg csináltam a sminkemet, és fel vettem a ruhámat is. A testemre simuló ruhát bámultam a tükörben. Egyszerűen  hihetetlen szép ez a ruha. Bár a sminket szerintem kicsit túl toltam ennyi idősen, na mindegy. A lényeg, hogy így idősebbnek tűnök.
Fel vettem a hófehér kesztűmet, ami a ruhához járt. Mellé gyöngy fülbevalót és hozzá illő nyakláncot vettem fel. Mikor készen voltam, rá néztem az időre, 20:00 óra. Már egy órája megy a parti. Lassan indulnom kell. Direkt később megyek. Hátha nem számítanak rám.
A ruha jobb oldala fel van vágva. Így oda rejtettem el pár kést. Pár darab pedig a melltartómban van.
Csak nem vágja ki a húsom, nem? Haha
Jó ez nem vicces, abba hagyom.
Néha azon gondolkozom, hogy lehetnek ilyen gondolataim. Aztán eszembe jut, hogy csak gyilkosokkal vagyok körülvéve.

Ki érve a hotelból, rögtön meg csapott a szél. Tényleg hideg van. Vacogtam. A ruha csak a mellemig takart, a mellkasam látszódott. Több-kevesebb sikerrel tudtam fogni egy taxit

- Kérem vigyen erre a címre. -nyújtottam át a kis cetlit amit a táskámból kotortam ki. Még jó, hogy tudok nagyjából angolul

Oda érve a helyszínre ki szálltam, majd gyorsan el hajtott a taxi.
Ennyire félne? Biztos tudja milyenek az itteniek.
A biztonságiak nagyon figyeltek. Mintha a vesztembe sétálnék éppen. Szörnyű érzés, viszont egyben fura is. Minden egyes lépésemet követték, ha már az arcomhoz emeltem a kezem, láttam, ahogy a fegyvert fogják. Mikor már a lépcsőn haladtam fel, -ami végig ki volt világítva-, az őrök a fülesükbe beszéltek. A BLC igazgatóját ennyire féltik? Azt a nagy mamut fejűt, komolyan? Mit kéne rajta védeni. Egy vadállat. Egy magam fajta 163 centis lány, mit tudna vele kezdeni? Ha meg ütném teljes erőmből, meg se érezné.
Ahogy fel értem a cég bejárati ajtajához, ki nyitották nekem a hatalmas ajtót, majd mikor ki nyílt teljesen, rám szegeződött minden szempár.

Nos, hölgyeim és uraim, kezdődhet a buli

A vörös szőnyegen, mint egy modell, végig sétálok, csak azért is, hogy tényleg mindenki rám figyeljen. El hallgatott mindenki, csak a halk zene hallatszott a háttérben. Igyekeztem kerülni mindenkivel a szemkontaktust. Igaz, nem ismernek, viszont én őket igen. Tudom mit tettek, és mit tesznek. Hogyan kínozzák meg a nőket, hogy intéznek el bárkit pár perc alatt. Bár csak ne néztem meg volna azokat a felvételeket, amiket még Salcedo szedett össze.
De apropó Salcedo. Se őt, se Luuis-t nem látom.
A vörös szőnyeg végére értem, előttem pedig egy hosszú lépcső állt, ahová Brandon irodája vezetett. Azonban 2 őr állt ott is, és le volt zárva, ne hogy fel menjen bárki.
Baszki. Valahogy fel kell jutnom.

- Jó estét. -szólt egy mély hang

- Jó estét. -egy kicsit ijesztő pasas állt mellettem. Nagy karikái, és sankapu szeme volt. Parán nézett rám

- Mi járatban itt, ha kérdezhetem?
Oh basszus, mi a fenét mondjak?!
- Mivel ez egy zárt körű rendezvény, és téged még sosem láttalak. -mondja, majd mosolyra húzza száját

- Az én vendégem. -amint meg szólalt egy ismerős hang, mintha elnyelt volna a föld. Fel nézek a lépcsőre, majd be bizonyosodik kit is látok

- Oh, Mr. Lee. Elég csinos a vendége. -mér végig feltűnően. Elém sétál az előbb említett személy, majd a kezét nyújtja. Lassan fel emelem a jobb kezem, és a tenyerébe helyezem az enyémet, el veszik az övében. Puha csókot lehel rá, viszont nem engedi el továbbra sem. Csak arra a férfire néz, aki az előbb meg szólított

- Miért érdekel ennyire a vendégem Beka? -kérdi teljes nyugodtsággal

- Csak nem a barátnője esetleg ez a szép hölgy? -mintha direkt idegesíteni akarná Brandont.
Nem úgy volt, hogy tőle még Luuis is fél?
Rám nézett ismét Lee, majd a karját nyújtotta

- Kérem. -át karoltam, majd lassan haladtunk felfelé, mivel észre vette, hogy magassarkúban nem nagyon tudok menni. Viszont egyszer sem forgatta a szemét, nem siettetett
- Szívesen fel venném kegyedet, viszont több mint valószínű, hogy csúnya pofont kapnék. -szólalt meg a kínos csend után

- Nem vagyok nagyon hozzászokva a magassarkúhoz. De sietek. -bököm oda kínosan

- Ugyan, semmi gond. Ezért ne érezze rosszul magát. Csak nyugodtan, sok időnk van.
Sok időnk? Ez az, hogy nincs sok időnk.
Meg mi a francért karoltam csak úgy belé? Lia, te totál meg hibbantál. Ezt jobb ha tudod. De hogy is szokott lenni a könyvekben? "Hiába egy pszichopata gyilkos, ha a férfi úriember." Na én most pont ezt érzem. És ez baj. Nagyon nagy baj. Naív vagyok. Tudom. És hiszékeny. Tudom. Vagy még sem?

- Miért hívott meg? -értünk fel a lépcsőn

- A múltkori miatt szeretnék bocsánatot kérni. Nem így kellett volna oda adnom azt a meghívót. -mondta kicsit halkabban

- Be is csöngethetett volna. -poénosan hangzott de, nem annak szántam. Bár csak nevetett.
Mit is várunk egy gyilkostól ugyebár.

- Igen, hibát követtem el. Viszont ezt szeretném jóvá tenni. -vezetett tovább az irodájához.
Biztos jó úton vagyok?
Ki nyitotta nekem az ajtót, majd előre engedett. Be zárta maga után az ajtót. Ki rázott a hideg.
Basszameg.
- Foglaljon helyet nyugodtan. -mutatott a két hosszú fekete kanapéra
Ez minden, csak nem iroda. Alkohol és cigi szag van.
Le is ültem az ajtó mögötti kanapéra, Brandon pedig elém
- Kér egy italt? -mutatott a whiskyre

- Nem kérek, köszönöm.

- Tényleg nem kér, vagy csak azért nem fogadja el, mert azt hiszi van benne valami? -nyújtja meg marlboroját

- Amúgy sem kérek. Nem iszom alkoholt. -magyarázom ismét kínosan

- Kegyed ennyire jó kislány? -önt magának egy pohár whiskyt. Válaszolni akartam, mikor be jött valaki
- A cég ügyei rá érnek. Most vendégem van. -fújja ki a füstöt

- De főnök baj van. -rá néztem Brandonra, majd ki kerekedett a szemem

Dadogva ugyan, de ki mondtam; -S-Siu...