"-Nem is gondoltam volna, hogy egy pszichopata gyilkos barátnője, majd később a felesége leszek."
Maga a történet egy fiatal lányról szól, akit végig csak be csaptak, és hazudtak neki. Végül ő is ugyan olyan hidegvérű gyilkossá vált, akikkel körbe...
- Nos, mint tudjátok, a lányomat kell megkeresnetek, és ide hoznotok. Jelenleg Spanyolországban vannak. Egyenesen Madridban, egy hotelben. -mondta rezzenésten arcal - Itt vannak az adatok róla. Úgy hívják Lia Wilson. Nem érhettek hozzá egy ujjal sem. Hiába nem akar veletek jönni.
- És ha ott lessz az a ku-
- Kussolj már el! -ordított rám halkan Luiis
- Semmi gond Luiis. Ha ott lessz ő is, öljétek meg, de úgy, hogy Lia ne lássa.
- Rendben. -mondta Luiis
- Végre meg kapja azt amit meg érdemel. -néztem Wilsonra gonosz mosollyal
- Fél óra indul a gépetek. Madridban pedig 3 csapat vár titeket. -ezzel el is mentünk
- Na végre. Meg ölhetem azt a ribancot. -nevettem el magam amint ki értünk az épületből
- Ne bízd el magad ennyire. Előbb találjuk meg őket. -ültünk be a kocsiba
- Na nézzük azt az aktát.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Ez most komoly? Jó sokat meg tudtunk most róla. -néztem Luiisra értetkenül
- Örülj, hogy ennyit is tudunk. -nézett a visszapillantóba, hogy ki tudjon fordulni a parkolóból
*LIA SZEMSZÖGE*
Ennem kellett volna, de ehelyett inkább le 'futottam' a földszintre. Az ott dolgozók rémülten néztek rám. Mikor ki léptem az utcára, akkor is. Végig engem bámultak. Egy kis étterem előtt álltam meg, kb már 23:00 óra lehetett. Be léptem, majd mikor meg láttak, rögtön oda siettek hozzám. Igaz nem értettem mit mondanak, de nem hívták a rendőrséget, aminek örültem. Ellátták a fejemen lévő sebet, és enni is adtak. Bár...idegenek voltak,...de úgy éreztem velük magam, mintha a családom lett volna. Egy nagyon kedves néni, aki olyan 50-60 éves kehetett, és egy fiatal lány, szerintem velem egy idős lehetett. Mikor meg ettem az ételt, és meg ittam a teát amit elém raktak, megköszöntem
- G-Gracias. -tettem össze a két kezemet. Azért tettem össze a kezem, mert ők nem küldtek el, nem kergettek el, be engedtek, a hátamra kabátot tettek, enni adtak, inni valót is kaptam. Láttam rajtuk, hogy nem gazdagok, kis pénzt keresnek, de akkor is van szívük. Meg mutatták, hol alszanak. Az étteremben van egy kis helyiség. Ott alszanak mindig. Onnan tudtam, hogy ott volt össze rakva fából, két ágy, és lepedő volt rajtuk. Még azt is meg engedték, hogy ott aludjak. Nem győztem hálálkodni. Igaz, csak annyit tudtam mondani, hogy "Gracias", de ha többet tudnék...
