Hetek teltek el, hogy a kórházban voltam. Nem láttam, és nem is hallottam felőle.
Kezdtem egyre többször kimenni az utcára. Már azt hittem, minden rendben lesz, és hogy már jó messze van tőlem.
Kezdtem volna felejteni is őt, de nem tudtam. Folyton eszembe jutott. Ahogy közeledett felém, ahogy megérintett, ahogy a falnak lökött, ahogy mosolygott rám, ahogy megcsókolt, és ahogy próbálta le tépni rólam a ruhát. Miután ez megtörtént, sokáig volt rémálmom, és féltem elaludni. Féltem, hogy egy északa megtalál, és ott fog állni az ágyam mellett. Féltem még ki menni is az utcára. Még a sarkon lévő boltba se mertem elmenni. El akartam mondani anyunak, de nem mertem, egyszerűen nem ment. Nem tudtam, hogyan kéne el mondanom. Éppen ezért nem mondtam el senkinek. Már nem nagyon emlékszem, hogy hogy történt mind ez. Annyira emlékszem, hogy nála voltunk, és le itatott. Aztán mikor haza akartam menni, akkor kezdődött el a legrosszabb.
Már majdnem le tépte rólam a ruhát, amikor pofon vágtam, majd el szaladtam, egyenesen haza. Arra se emlékszem, hogy mit mondott. Kivéve egy mondatára. Mikor szaladtam ki az ajtón, fel nevetett, majd azt mondta:
"- Hiába futsz, egyszer megtalállak, és akkor már nem hagylak el futni."
Azóta szó szerint bujkáltam. Sőt, még most is, vagyis még mindig úgy érzem, mintha bujkálnék.
Ha el is megyek otthonról, mindig viszek magammal valami éles tárgyat. Múltkor beszereztem egy önvédelmi kulcstartót. Jobb félni, mint megijedni.
. . . . . . .
Egyik nap, pontosabban szerdán, - jöttem haza a suliból, mikor a házunknál nem messze lévő telek mellett sétáltam el, majd hirtelen megtorpantam, a szemeim tágra nyíltak, és nem bírtam moccani.
"Ez a hang.." -mondtam magamban
Remegő testel a hatalmas ház felé fordultam, majd még jobban földbe gyökerezett a lábam. Az erkélyen ő állt. Nem sokkal később rám is nézett, majd pár másodperc múlva, perverz mosollyal nézett egyenesen a szemembe. Úgy éreztem, mintha a halálommal néztem volna farkas szemet.
Nem tartott sokáig, ahogy csak birtam, úgy futottam hazáig.
Hogy kerül ide? Még is mikor jött ide? Most el fog vinni engem? Meg fog újra történni? -cikáztak a gondolatok a fejemben
Nem néztem hátra, a kapu nyitva volt, úgyhogy nem kellett azzal foglalkoznom.
De mikor nyitottam ki a bejárati ajtót, éreztem, hogy végig figyelt engem...
- Csodálatos. Bulyovszky! -szóltam
- Igen uram? -hajolt meg
- Mond meg a szakácsnak, hogy két főre készítse a vacsorát. Vendéget fogok hozni.
ESTÁS LEYENDO
📆Kockázatos szerelem𓆗 /18+/
Romance"-Nem is gondoltam volna, hogy egy pszichopata gyilkos barátnője, majd később a felesége leszek." Maga a történet egy fiatal lányról szól, akit végig csak be csaptak, és hazudtak neki. Végül ő is ugyan olyan hidegvérű gyilkossá vált, akikkel körbe...
