📆Kockázatos szerelem𓆗 /18+/

31. fejezet (18+)

*JAKE SZEMSZÖGE*

"Végre le nyugodtam." -kortyoltam bele italomba. "Remélem Salcedo nem mondta el, hogy hol vagyok." Meg ittam a wiskymet, majd a korláthoz sétáltam. Lent az emberek táncoltak, a zene hangosan szólt, a diszkó fények össze-vissza világítottak. "Ez az én otthonom." -teszem le poharamat. Mentem volna le a lépcsőn, de utamat állta Saverio

- Uram. Gond van. -hadarta el

- Mi az Saverio? -néztem rá kérdően

- Itt van Pessotto.

- Mi? Ha, mindegy. Komolyan ez a gond? -nézek rá ingerülten

- Nem uram. A gond az, hogy Ms. Wilson is itt van. Ha meg tudja Mr.- -nem tudta befejezni, mivel félre löktem és mentem is Salcedohoz, akit a bejáratnál láttam meg akkor

- Te fasszopó! -ordítom neki, de alig hallja, mivel a zenétől még a saját ordításomat alig hallottam

*LUUIS SZEMSZÖGE*

- Lia. -szóltam halkan neki. Lassan szemembe nézett, majd kicsivel később el is nézett. Az asztalon lévő pohárhoz nyúlt, amiben víz volt, oda nyúltam én is és meg fogtam kezét. -Lia. -mondom ki még egyszer, ismét halkan

- Igen? -szólt ő is halkan. Fel álltam, majd az asztalt kikerülve, hozzá mentem, a kezét viszont egy pillanatra sem engedtem el. Le ültem mellé

- Akarlak téged Lia. -tettem jobb kezemet arcára

- Mi? Luuis. -mondta zavarodottan

- Akarom minden porcikád. -tértem ajkaira. Alsó ajkát kezdtem el masszírozni, majd ki nyitotta száját. Elmosolyodtam, de már nem nagyon bírtam magammal. - Mond, hogy te is akarsz engem. Kérlek. -át karoltam és magamhoz húztam. - Csak egyetlen egy szavadba kerül és az enyém leszel. -kb 2-3 centi választott el minket. Kis hezitálás után kaptam is a választ

- A-Akarlak. -mondta szaggatottan. - Én is akarlak. -karolta át nyakamat. Perverz mosolyra húztam számat, majd megcsókoltam.

- Még is csak tudsz csókolózni. -mondtam mosolyogva

- Tudtam, hogy mit akarsz velem csinálni, így inkább hazudtam. -nézek oldalra

- Ez nem volt szép dolog. De ugye tudod, hogy most nem állok meg. -súgta fülembe

*LIA SZEMSZÖGE*

"Mit csináltam baszki?" -kerekedett ki szemem

Karjaiba vett Luuis és úgy sétált el velem az ajtóig. A bejárati ajtóval szemben volt egy másik ajtó, ahhoz vitt. Egy kulccsal ki nyitotta, majd be vitt. Miután be értünk, ő be zárta az ajtót, én pedig gyorsan körbe néztem. Nem nevezném szobának, de a "szoba" közepén volt egy hatalmas ágy és egyébként szépen be is volt rendezve. Arra le fektetett és a nyakamat kezdte el csókokkal elönteni. Mikor végzett, az ingjét ki gombolta és le vette azt. De amikor meg láttam kockáit, még jobban bizseregtem. "Nem tudom mi ez a bizsergető érzés, de nagyon élvezem." Felső testén már csak a nyaklánca volt, ingjét pedig eldobta. Nekem esett ismét, de most nem állt meg. Csók közben éreztem, ahogy derekamról egyre lejjebb halad keze. Egyenesen a ruha végéhez nyúlt, majd szépen lassan felhúzta. Meg állt, én pedig felültem. Segített le húzni a cipzárt és segített le venni a ruhát is.

"Mi a fenét csinálok? Még csak egy gyerek vagyok! Mi ütött belém?!"

Már csak egy melltartó és egy bugyi volt rajtam.

"Nem tudok le állni én sem. Tönkre tesz ez a férfi, teljesen."

Ki csatolta az övét, majd a nadrágját is. Fölém tornyosult ismét

- Most pedig le kellene venned a bugyidat. -fogta meg derekamat. Nyeltem egy nagyot. Persze nem akartam, de nem akartam vele ellenkezni, mivel látszott még mindig a szemében a düh

- De bánj velem finoman. -meg markoltam nyakláncát, majd magamhoz rántottam. "Ne csináld Lia, állj le!" -tombolt bennem a vágy, viszont ugyan akkor az is, hogy nem kellene ilyet csinálnom

- Finom leszek veled, ígérem. -mosolygott egyet. Felült, majd kezét most a hasamon húzta végig, bugyimnál meg állt és rám nézett. "Rázd a fejed Lia!" -mondta a fejemben lévő kisangyal. Bólogattam. Le vette rólam azt is, így már csak egy melltartó maradt rajtam. Az ágy mellett egy kis szekrény díszelgett. Azt kinyitva, egy piros csomagolású üveg szerűséget vett ki. Pár másodperc gondolkodás után le esett

- Az nem- -akadt el szavam

- De, az. -elő vette a boxeréből férfiasságát, majd be kente sikosítóval. Oda hajolt hozzám, majd a következőket suttogta a fülembe;

- Kicsit fájni fog. De ki fogod bírni. -kacsintott a mondata végén, majd belém hatolt. A könny is ki jött a szememből. Nagyon fájt. Fel is nyögtem egy nagyot, így meg állt

- E-Ez nagyon fáj Luuis. -mondtam neki, de ő csak hallgatott

- Mondtam, hogy fájni fog, de többet nem fogom ki húzni, csak már akkor, ha el élveztem. -mondatára hatalmasra nyíltak ismét szemeim, majd mikor újra be nyomta, el kezdtem sírni.

"Miért nem maradtam otthon?" -kérdeztem magamtól mikor is bőgtem, mint egy kisgyerek és a fájdalomtól ordítani tudtam volna. "Hogy lehetsz ilyen nagy?"