Kényszer vagy Szerelem

2.rész

- Gyermekeim! Bemutatom nektek Alexander Garziát. –ekkor történt az, hogy mind a négyen megfagytunk a félelemtől. A Garzia család volt a leghatalmasabb erővel bíró család dél és nyugat Európában. Ó és hogy miért, mivel ők az egyik legnagyobb hatalommal bíró maffia klán vezérei.

Mély levegőt vettem próbáltam felvenni a maszkom, ami azt mutatja, minden a legnagyobb rendben van. De nem igazán sikerült elsőre. Pár pillanat kellett, hogy rendbe hozzam a fejemben keletkezett pánikot. De végül sikerült. Közelebb mentem mire ő felpettant és elindult felém. Ő már nyújtotta a kezét felém mire odaértem elé, hezitálás nélkül megfogtam az övét.

- Örvendek Mr. Garzia! –mondtam és hálát adtam, amiért nem remegett meg a hangom. Magabiztosan álltam, de nem csak a félelem miatt. Ez a férfi maga volt a veszély. Nem csak a hatalma, de a külseje miatt is.

- Részemről az öröm Miss. Sanches! –nem rázta meg a kezem. Egyből ajkaihoz emelte és gyengéd csókot lehelt rá.

- Mr. Garzia ő itt a legidősebb unokám és az egykori Don lánya Christina! –mondta nagyapa. Majd intett és előre lépett Lucy. Erre kérdőn felvontam a szemöldököm. Lucy nem szokott szerepelni a nagykutyák előtt, miért akarja most őt a nagyapám rivaldafénybe helyezni. Pláne, hogy nem csak hogy nagykutyák vannak itt, de a gazdájuk is.

- Ő pedig itt Lucinda. Róla meséltem az apjának. Mikor is érkezik, ha szabad tudnom?–mondta nagyapa és hátrébb tolt engem. Mi folyik itt? A többiekre néztem. Ők egyből jelezték, hogy ők sem értik. Lucy remeg mint a kocsonya.

- Hamarosan érkezik édesanyámmal. Órák kérdése mivel halaszthatatlan ügy jött közbe. De ezt maga megérti, nem igaz? –kérdezte, de ez inkább parancsnak hangzott.

- Természetesen. Amint ide ér megbeszéljük az eljegyzés részleteit! –itt vágták el nálam a zsinórt. Az ereimbe mintha jég szökött volna és levert szinte a víz. Lucyra néztem, de ő csak lesütötte a szemét. Ezért készülődött annyit és vett fel magas sarkút. Nem ő akarta ezt, hanem a nagyszüleink. Na azt már nem, senkinek nem adom a húgomat.

- Milyen eljegyzés! –szólaltam fel dühösen. Alexander már leült a fotelbe, de még ő is meglepődött a nyers stílusomon. Nagyapám megfordult és szigorúan nézett rám.

- A húgod és Alexander eljegyzik egymást. Ezzel biztosítva a családaink helyzetét és szövetségét...

- Ő nem egy tárgy amit eladhatsz! –szigorítottam én is a hangom. Erre közelebb jött.

- Menjetek az irodámba és ezt ott megbeszéljük! –mondta majd megfordult és elindult a kanapéhoz.

- Ott várunk Nagyapa 10 perc múlva! –mondtam majd kimentem Lucyt karon fogva és közben Ben és Vi is sietett mögöttem.

Nem álltunk meg senkivel sem beszélni és Lucy hiába ellenkezett volna, ez muszáj volt megbeszélnünk. Amint beléptünk az irodába Lucyt a kanapéra löktem le, hogy leülhessen. Én az asztalhoz léptem míg Ben a falnak dőlt és Vi a kanapé mellett foglalt helyet.

- Vedd le a cipőd és magyarázd el ezt az egészet! –parancsoltam rá. Ő megszeppent, de levette a cipőjét majd jólesően fújta ki a levegőt. Tudtam, hogy fáj neki...

- Az van amit nagyapa mondott. Hozzá fogok menni... -pityeredett el.

- Miért egyeztél bele? –adtam neki egy zsebkendőt.

- Nem volt választásom... Nem engedett semmit se, kényszerített...

- Miért nem szóltál? Segítek és megoldjuk! Nem lesz itt semmilyen esküvő...