Kényszer vagy Szerelem

19. rész

- Tini, én... -kezdte el, de felemeltem a kezem és így elhallgatattam.

- Az estély után átjöttök és elmagyarázzátok ezt! Addig menjetek és igazítsátok meg magatokat és aztán nyomás vissza a partira! –mondtam és megvártam, amíg mindketten felkelnek nagy nehezen és elindulnak. Ezután nagyot sóhajtottam. Alec hozzám lépett és átkarolt.

- Tudtuk eddig is, hogy néznek egymásra! Ez elkerülhetetlen volt. –mondta és homlokon csókolt. Közben ujjai kényeztették a bőrömet.

- Igen, de nem hittem, hogy ilyen hamar. Hisz Lucy olyan ártatlan és gyengéd...

- Ezért illik Tomashoz. Ő mindig megfontolt és precíz. Kiegyensúlyozott életet élt mindig és láttad őket az előbb...

- Igen jól láttam őket! –vágtam rá gondterhelten.

- Tomas sosem csókol meg így nőt! Bízz, bennem ismerem őt. Voltak hódításai, de sose foglalkozott velük igazán. Hozzá se ért szinte a húgodhoz. Megcsókolta és magához ölelte őt. Nem megerőszakolta, láttam a húgodat, ezt ő is akarta! –magyarázta el. Tudtam, hogy igaza van. Ezért mély levegőket vettem.

- Tudom, hiszen Lucy életében nem csókolózott mással. Nem érdekelték eddig a pasik. Csak a saját kis nyugis élete, de amióta Tomast meglátta megváltozott. Bátrabb és magabiztosabb, ami jó. Ben mesélte, hogy lőni vitte. Eddig utált lőni, pedig ügyes. De a késdobálásban tehetségesebb és tagadhatnám. De tetszik, ahogy egymásra néznek! –jelentettem ki. Alec erre mosolyogva megcsókolt.

- Nekem is. Örülök, ha ők boldogok. –mondta és homlokát enyémnek döntötte.

- De attól még szívatjuk őket, ugye? –nevettem fel. Ő gonoszan elmosolyodott.

- Ezért szeretlek annyira Bellaza! –hívta csókba az ajkaimat. Majd elindultunk vissza a bálra. –Még szép, hogy szívatjuk őket!

Az este végén haza mentünk. Felvettem egy pizsamát és egy köntöst. Hajamat leengedtem és az új kincsemet a szekrénybe tettem egy hozzá illő helyre. Anya ékszerei mellé. Majd lesétáltam és ott már Alec helyet foglalt egy melegítőben és egy trikóban. Tomas ugyanígy volt, Lucy egy kis virágmintás pizsamában ült. Édesen nézett ki, akár egy kislány.

Egyikük sem nézett a másikra, csak minket néztek. Leültem Alec mellé és ő lábaimat ölébe emelte. Tekintetünk merev volt és kiegyensúlyozott, amitől Tomas is ideges lett. Hazudnék, ha azt mondanám nem élveztem.

- Kezdhetitek! –szólt Alec és ők el is kezdték.

- Nem úgy történt, ahogy gondoljátok, esküszöm! –szólalt meg Alec.

- Azt kötve hiszem! –vágtam közbe. Belül jól szórakoztam szegényemen.

- Már az elején elbűvölőnek találtam Lucyt. De nem tettem semmit sem, hiszen ő a húgod. Nem volt illő ezt tennem, mivel még csak 19 éves. Én meg hét évvel idősebb vagyok. Próbáltam elfelejteni őt és kiverni a fejemből, de nem ment. Max gyanakodott is, hiszen nem járok el minden este bulizni...

- Tudom, elmesélte. –szólt közbe Alec.

- Aggódott és ezért mindig velem jött, néha Ben is jött. Nem értették mi van velem. De amikor újra találkoztunk aznap, amikor a nagyanyátokhoz mentünk, hogy megmentsük a kicsiket... rájöttem, hogy nem akarom kiverni őt a fejemből. Harcolt a gyerekekért minden erejével. Aznap tudtam meg, hogy nem engedem el őt. Szeretem őt! –mondta ki Tomas. Faarccal néztük őket, de belül ez megmelengette a szívemet. Tudtam, hogy Alec is boldog ezt hallva.