Kényszer vagy Szerelem

24. rész

- Ashley? –néztem rá meglepődve. –Te mit keresel itt?

- Jó látni kuzin. Milyen a házas élet? –mosolygott rám.

- Mesés és élmény dús. Rég nem láttalak. –villantottam felé egy önelégült vigyort és leültem a helyemre a vezetői székbe. –Mond csak merre jártál?

- Nyaraltam egy kicsit. Tudod ilyen a szingli élet. –ült le ő is elődobta a melleit, de kinek is itt? Nyaralás, na persze! Mióta hívják így az elmegyógyintézetet?

- Hát nekem jobban ízlik a házas életem, de te tudod. Nekem tökéletesen elég, ha Alec fekszik mellettem és nem egy idegen. –mondtam és az éppen belépő Becca felkuncogott. Persze azt nem tettem hozzá, hogy minden nap más és más idegen, mivel ez már köztudott. Barátnőm letette elém az üdítőmet és leült a mellettem levő székbe.

- Hát te tudod... -morogta a bajsza alatt.

- Kezdhetünk? –emeltem meg a papírokat.

- Igen. –válaszolta egyből. Én pedig a drágalátos őreim felé pillantottam.

- Ők a cégem gyakornokai. Amara és Norberto, ők is jelen lesznek. –magyaráztam majd kinyitottam a mappát és elkezdtem. –Azt akarod, hogy egy háromemeletes tóparti villát építessünk neked? –vontam fel a szemöldökömet.

- Igen. Mindent leírtam, amit akarok benne, pontról pontra...

- Ez így nem lesz jó. –vágtam közbe egyből, pedig épp csak belepillantottam a papírokba és a tervrajzokba.

- Mi is? –ráncolta a homlokát értetlenül.

- Ezek az oszlopok nem elég erősek. Az anyaguk és a méretük se megfelelő, így az első vihar után összeesik. –válaszoltam és tovább néztem a terveket. –Itt ez sem megoldható. A padló és a fal beázna, idővel pedig bepenészedne. Az emeleten pedig...

- Nem kommentárt kértem. Építsd meg! –közölte határozottan. Szóval így játszunk...

- Építsem meg? –húztam ajkaimat ravasz mosolyra.

- Igen, ezt akarom. –válaszolta egyből hisztérikásan. Te akartad!

- Ha ezt megépítem, akkor másfél hónapon belül össze is esik. De a cégem ezzel legalább három hónapig dolgozna és így a munka kárba megy. Ezen felül egy ilyen ház rossz fényt vetne ránk és ezt akarod, nem igaz? –vontam le egyből a következtetésemet.

- Te mégis mit képzelsz... -förmedt rám. Élesen beszívtam a levegőt és felkacagtam. Komolyan azt hiszi, hogy mindenki ilyen üres belülről, mint ő? Velem aztán senki ne szórakozzon.

- Megépítem, de alá kell írnod, hogy te ehhez a házhoz és tervhez ragaszkodsz. –magyaráztam diplomatikusan.

- Remek. –mosolyodott el ravaszul. Ó anyukám az nem lesz ilyen egyszerű.

- A nyomtatványt pedig négy ügyvéd, két tanú és egy bíró is aláírja. A cégem pedig nem ajánl semmit sem akciósan és nem ad semmit sem ingyen. –részleteztem a dolgokat és Becca pontosan le is írt mindent. Az én drága kuzinom pedig ki is akadt.

- Ehhez nem járulok hozzá! Minek ennyi ember és miért is nem jár nekem semmi? Benne van a...

- A szerződésben, tudom. De van egy apró pont. Miszerint, ha én és a cég úgy látjuk a ház alapjaiban már veszett ügy, de a tulajdonos továbbra is akarja, akkor rá hárul minden felelősség. –nyitottam meg neki a cégem szerződését a kuncsaftok számára. Ott állt feketén fehéren.