Szemeid gyönyöre [RusAme]

1.rész

Bevezetö

Russia szemszöge

17 éves vagyok nem tudom mit mondjak magamrol, van pár testvérem akik nem mások mint Ukraina, Belarus és Kazakhstan. Nem vagyok egy minta tanuló az iskolában.
Ma is ugyan úgy keltem mint minden átlagos nap. Belarus berontott a szobámba majd elkiáltotta magát ezzel a mondattal.
- Jó reggelt bratyo! Hasadra süt a nap!- lerántotta a takarómat a földre, majd becsapta az ajtóm és a többiek szobájába is beordított ugyan ezzel a szöveggel, mint egy olyan ébresztő óra, na mindegy. Kikászálodtam az ágyból, majd felöltöztem, megigazitottam az elaludt hajam az ushánkámat meg rátettem, a fürdő szobába elintéztem a más dolgaimat és fogat is mostam. Reggelizni meg nem szoktam szóval most se fogok. Hátamra dobtam az iskola táskámat és készen is voltam. Kiakartam volna menni az ajtómon, ha nem jött volna velem szembe 'drága' testvérem Ukraina, szinte nekem rontott!
- Ahhjj, bocsi Russia! Sietnem kell elfogok késni a sulibol!
- Ukraina, ha nem vetted volna észre akkor egy osztályba járunk.
- Jaj, néha olyan szétszort vagyok, el is felejtettem! - mondja a homlokára csapva.
- Most inkább készüljetek! Nincs idő dumcsizni! - mondja Belarus elhagyva a házat integetve, majd maga mögött be is csukta az ajtót. Ő mindig elsőnek van kész, nem is értem miért megy be olyan korán a suliba.
Szóval elkészültünk, majd rohantunk a busz után amit szerencsére elértünk. Ukrainát megbámulták páran, valakik kuncogtak is rajta, amiért egy vajas kenyérrel a szájában futott a busz után velem, nem volt ideje megreggelizni.

Besétáltunk a kapun a suliba. fel az emeletre majd a termünkbe.
-Beértünk! - mondja hangosan Ukrajna kissé lihegve, odasétáltam a padomhoz, ledobtam a táskám, majd leültem a helyemre. Ültem a padomnál unatkozva.
Tudni kell, hogy én egyedül ülök, nem jutott nekem padtárs, mondjuk nem is bánom. Mindig mérgelődik nekem Ukraina, hogy milyen idegesítő az, hogy Spanyol állandóan a tollát kattogtatja mögötte, az órák alatt. Hirtelen valaki hátbavert, vajon ki lehetett az, egyértelmű volt számomra, hogy Magyar. Minden reggel oda jön hozzám, dumálunk egy kicsit majd megy a dolgára, ma sem volt másképp. De egy dologban más volt, mint a megszokottnál.
- Russia, jó reggelt álomszuszék!
- Nem alszok Magyar! Na mond milyen hírt hoztál ma?
- Jön ma egy új diák! - jelenti ki az előttem álló boldogan.
- Tényleg? - kérdezi meglepetten Poland, ő is hallotta a beszélgetésünket pár paddal odébbról, majd oda jött és hallgatta mit mesél Magyar.
- Igen, EU mondta még kb úgy egy hete ha jól saccolom.
- Mit tudsz róla ? - kérdi érdeklődve Poland.
- Fiú és kb olyan egy magas velem ennyit tudok- hadarja el Magyar, majd folytatja.
- EU nekem csak ennyit mondott, meg még azt, hogy majd ha bejön ugye első óra ofő-re akkor, majd bemutatkozik meg stb, és legyünk kedvesek, befogadok stb stb.
- Heh, meglesz. - viccből megroppantom az ujjaimat, és elkuncogom magam. Majd nem sokkal ez után be is csöngettek. Leült mindenki a helyére, még páran beszélgettek de nem nagyon érdekelt, de amikor bejött EU és az új diák mindenki csendben lett, és figyelmesen szemlélték az új diákot.
- Mondtam, hogy jön hozzátok egy új diák az osztályba, ő lenne Amerika! Mondj pár szót kérlek magadról az osztálynak. - mondta EU ugyan azzal a fapofával mint mindig.
Egy napszemüveget viselt, ami fel volt csúsztatva a fejére, egy farmernadrágban és egy sötét kék, fehér puloverben volt , kezén fekete kesztyűket hordott, de az ujjai kilátszodtak.
- A nevem ugye Amerika és nem tudok semmi érdekeset mondani magamról. - mondja a földet pásztázta, zavarban volt. Hisz ilyenkor ki nem lenne?
- Én is így csináltam volna! - jelenti ki felpattanva a helyéről Magyar hangosan bekiabálva, még fügyült is.
- Magyar csönd, és ülj le! - szól rá EU és még egy szúrós tekintettel is megajándékozza, majd egy-két másodperc múlva megszólal újra az osztályfönökünk.
- Rendben Amerika. Ülj oda az üres helyre. - Mutat az én padom felé, én hirtelen lesokkoltam. Nem vagyok egy társalgós típus. Csak az osztályban vagyok ugymond felszabadultabb ha a haverjaimmal vagyok. De újakkal eh..Nem tudok mit kezdeni.