Halihó!^^ Itt az új rész, ahogy ígértem! :) Imádok mindenkit, aki megnyitja és beleolvas ebbe a kis irományba. :* Na, de ennyit rólam, térjünk is a lényegre! :)
Jó olvasást! :*
§*Diana szemszöge*§
Nem vagyok nagyon képben a várossal kapcsolatban és nem is nagyon számítottam arra, hogy Michael is állásinterjúra megy ma. Ráadásul újságírói pozíciót szeretne vállalni? Lehet, hogy nem is olyan rossz ötlet, mint amennyire annak hangzik.
- Segítesz dönteni? - törte meg Mike a csendet.
- Miben?
- Abban, hogy melyik újsághoz menjek. Kettőt találtam, ahová szerkesztőt keresnek.
- Melyik kettő az?
- A Good Morning Sydney és a Look!. A GMS-ben egy sztárokkal foglalkozó rovatot kaphatnék, a Look!-ban pedig egy gyerekekkel foglalkozó rovatot.
- Az elsőt...
- Mért pont azt?
- Belőled nem nézem ki a gyerekkel foglalkozó embert.
- Hát kösz...
- Egyébként velem mi lesz, amíg te bent ülsz az irodában? Én nem tudok hamburgert rendelni és kajálni, míg te állást keresel...
- Amit akarsz, azt csinálsz, én lerendezem a dolgokat, aztán megcsörgetlek. Oké?
- Jó.
Az újságirodánál (vagy hol) elköszöntünk, majd kétfelé ágazott az utunk. Michael bement az épületbe, én pedig elindultam a saját utamra. Először tanácstalan voltam, majd eszembe jutott, hogy a városban ismerek egy fagyizót, így odamentem fagyit venni. A kedvencem a karamellás, de most valami mást akartam kipróbálni. Nézegettem a különböző fagylaltokat, majd a velencei álom és citrom páros mellett döntöttem.
Fagyival a kezemben indultam el kirakatokat nézegetni. Ami megtetszett, azt meg is vettem volna, de lehet, hogy a leendő fekete hajamhoz a rózsaszín muffinos póló nem a legjobb választás, legalábbis szerintem. Így, hogy ezt lerendeztem magammal úgy döntöttem, hogy elmegyek a fodrászhoz, bár Michael-el akartam elmenni oda, de már mindegy.
Már éppen elindultam a szokásos „fodrászomhoz", Mrs. White-hoz, amikor a telefonom a zsebemben rezegni kezdett. Nem sok lehetőség van arra, hogy ki keres.
M: Végeztem, gyere a Mekihez, éhes vagyok. :"D
D: Már megint? Most ettél. XD
M: Attól még éhes vagyok! Siess! ;) :D
Fejemet csóválva, amolyan „ezt nem lehet igaz" mosollyal az arcomon csúsztattam a mobilt a zsebembe. Gyors léptekkel siettem a McDonald's-ba. Amikor beléptem Michael már egy asztalnál ült és (gondolom) rám várt.
- Rendeltél már? – „köszönök".
- Neked is szia! Amúgy nem, megvártalak.
- Ez kedves... - biccentettem.
- Menjünk rendelni! – pattant fel helyéről. Én pedig követtem példáját és a pulthoz lépkedtünk.
- Sziasztok! Mit adhatok? – mosolygott kedvesen a pultos srác.
- Én egy Big Mac menüt és egy nagy üdítőt kérek. – jelentette be Michael.
- Én pedig egy Sajtburgert, kisadag krumplival és egy nagy kólát. – mondtam.
- Együtt fizettek?
- Igen. – vágta rá rögtön Michael. Kérdőn felé fordultam, mire ő csak megrántotta a vállát.
Visszabaktattunk előző helyünkre, és leültünk.
- Sikerült megszerezned az állást? – törtem meg a csendet.
- Szerintem enyém az állás. Azt mondták, hogy holnap felkeresnek. – mondta unott fejjel.
- Valami baj van? – kérdeztem. Feltűnt, hogy most nagyon csendes. Lehet, hogy történt valami az interjún?
- Nem, nincs semmi baj. – mosolygott meggyőzően.
Kihozták a kajánkat, mi pedig nekiláttunk az ínycsiklandó ételnek. Én tényleg normálisan akartam megenni és tényleg csak a papírtányért akartam összekenni majonézzel meg ketchuppal, de ez nem jött össze. Michael elkezdett játszani a sült krumplival, majd elcsórt a szendvicsemből egy darab sajtot. Aztán összevesztünk azon, hogy melyik kóla kié, és igen, ebből kajacsata lett. Szerintem engem még a munkám előtt megutáltak a takarítónők, mert még az ablak is ketchupos volt utánunk. Bár azt, hogy az ablakra hogy került, azt nem tudom, de ezzel szerintem nem csak én vagyok így.
Amíg elkísért a házunkhoz, addig végig lehajtott fejjel, kuncogva jött mellettem. Milyen édes mikor kuncog. Mi? Ezt tényleg én gondoltam? De hát még alig ismerem...
Amíg elértük a házunkat ezen agyaltam. Szinte majdnem elsétáltam a házunk mellett.
- Nos, akkor, szia! – lépett közelebb mosolyogva és megölelt. (?)
- Szia! – öleltem vissza.
Beléptem a házba, de az ablakból még egy ideig néztem, ahogy egyre eltávolodik.
- Anya, apa! Van állásom! – léptem be büszkén a nappaliba szüleimhez.
- Szuper! – mondta apa unottan.
- És ugye emlékszel mit ígértél? – húztam fel a szemöldököm.
- Mit?
- Azt, hogy ha lesz állásom, akkor nem kell egyetemre mennem, és hogy kifizeted az első részletét a leendő lakásomnak!
- Az egyetemre emlékszek, de arra, hogy azt mondtam volna, hogy lakást bérlek, arra nem...
- De megígérted neki. – állt a pártomra, az eddig pártatlan anyám.
- Tényleg? – kerekedett el apám szeme.
- Aha. – vágtuk rá egyszerre anyámmal.
- Hát... Ezt majd holnap megbeszéljük. Én most megyek megfürdeni. – szögezte le apa, majd az említett tevékenység elvégzésére igyekezett.
Anyával még egy darabig beszélgettünk a napomról, majd amikor apa pizsamában megjelent a nappali ajtajában én is elindultam az esti "rituálé" elvégzésére.
Közel fél órát töltöttem a helyiségben, és húsz óra harmincöt percet mutatott az óra. A tegnap megkezdett könyv társaságában töltöttem huszonkét óráig az időmet, majd álomra hajtottam a fejem...
YOU ARE READING
Change [M.C. HUN, BEFEJEZETT]
FanfictionEgy nagyképű, közkedvelt srác és egy visszafogott, stréber lány fogadása mindkettejük életében meghatározó változásokat idéz elő. #FIGYELEM! A műben trágár szavak/kifejezések szerepelhetnek! A négy fiú létezésén kívül minden a képzeletem szüleménye...