Change [M.C. HUN, BEFEJEZETT]

12. rész

Sziasztok! :)

Mint látjátok megérkezett a tizenkettedik rész is. :) Elfelejtettem az előző résznél leírni nektek, hogy, mivel közeledünk a végéhez, és amiért nyár van, ezért egy héten csak egy rész fog érkezni. :P
És most amiért csak ilyen rövidet tudtam hozni és amiért Diana szemszögéből írtam, ezért a következő és egyben utolsó két vagy három rész Michael szemszögéből lesz írva. :)
Jó olvasást! :*

§*Diana szemszöge*§

Párizs volt az első helyszíne a turnénak. Nagy volt a feszültség a próbán, ahol rengeteg zenét elpróbáltak, és a fellépés előtt a színpad melletti BackStage-ben is. Michael arcáról mindig más sugárzott. Egyszer az izgatottság, másszor a boldogság, vagy éppen a félelem látszódott az arcán.

- Izgulsz? – öleltem meg.

- Naná. Örülök, hogy eljöhettél velünk.

Megpuszilta a homlokomat, majd odament a srácokhoz. Hallottam, hogy a fiúk a már a színpadon vannak, hiszen a közönség őrjöngött. Ez okból kifolyólag nem mentem sehova. Végig a színpadot figyeltem a kis monitoron keresztül. Az eredeti felállás volt. Luke, Calum és Ashton. Éppen a Social Casualty-t játszották, mert ez volt a kezdőszámuk.

- Helló Párizs! – kiáltotta Luke, miután végetért a dal. A rajongók majd meg őrültek.

- Képzeljétek srácok! – ordította Calum. - Nemrégen odahaza voltunk és felszedtük az együttesünk legnagyobb hibáját. Mármint az volt a hiba, hogy nem szedtük fel rögtön. Szóval értitek? – a fanok röhögését lehetett hallani.

- Köszöntsétek Michael Clifford-ot! – szólt közbe Ashton is.

Szerelmem beszaladt a színpadra, válláról a gitárja lógott le. A rajongók szívélyesen fogadták őt. Michael hangját hallottam, ahogyan bemutatkozott, elmondta, hogy miért nem indult útnak, mint hivatalos bandatag és hogy hogy és miként győzték meg a srácok erről az egészről. A műsor az immár kibővült verzióban folytatódott. Hatalmas sikerük lett. Amikor a Beside You következett és Michael szólózott, a hideg végigfutott rajtam. 

Fáradtan és izzadtan jöttek le a színpadról. Lerogytak a kanapéra. Michael volt a legfáradtabb, hiszen neki ez volt az első koncertje.

- Milyen volt? – nyomtam puszit az arcára.

- Leírhatatlan...

- Van kedvetek eljönni bulizni? Vagy elmentek a hotelba? – kérdezte Luke. Rendkívül fel volt pörögve.

- Hotel! – emelte fel kezeit Mikey.

- De előtte venni kéne nekem valami ruhát. – szóltam.

- Az elmúlt héten minden nap voltál ruhát venni, nem fáradtál még bele? - kérdésére egy rosszalló pillantással feleltem. - Oké, én vezetek, te kapsz ruhát, te mehetsz a hotelba, a többiekkel meg elmegyünk egy szórakozóhelyre. Stimm? Stimm, gyerünk!

Beültünk az autóba. Elindultunk, először egy üzletbe. Vettem magamnak néhány ruhát (a kedvencem az Eiffel tornyos póló) és egy bőröndöt is, hiszen nemsokára megyünk is tovább. Ashton elvitt minket a hotelba és elindultak bulizni.

Beléptünk a szállásunkra, Michael azonnal ment lezuhanyozni, én pedig bejártam a lakosztályt. Elég nagy volt még ötünknek is, bár majd amikor Ash és a két részeg betoppan, lehet, hogy másként fogom látni. Miután minden szobába benyitottam, visszamentem a fürdő elé. Pontosan akkor lépett ki Mikey a helyiségből. Átöleltem meztelen felsőtestét és én is beléptem a helyiségbe. Lezuhanyoztam én is és a nemrég vett pizsamámban léptem ki.

Kettőnk szobájának van egy üvegajtaja, ahonnan ki lehet menni az erkélyre. Az erkélyről pedig csodálatos kilátás tárul az Eiffel toronyra. Miután Michael felvett egy pólót, kimentünk a friss levegőre, ölelkezve néztük a tornyot, ami egyszerűen csodás volt. Sokkal inkább meghitt és romantikus.

- Szeretlek. – suttogta.

- Szeretlek. – feleltem.

Nem mindennapi élmény, amikor az embernek a szerelem városában, Párizsban, az Eiffel torony nézése közben mondják ezt a csupán egy szóból álló mondatot. Pedig mondta már nekem ezt máskor is, de itt sokkal hatásosabb.

Elgondolkodtam a turnén. Biztos, hogy lesz rá alkalom, hogy egyedül leszek a négy hónap közül, legalább három-négy éjszakát, az aktuális városban. Nem fog mindig velem maradni este, ha nekem nincs kedvem bulizni, nem lesz mindig ilyen fáradt, hogy lemondjon erről és nekem is lesz olyan estém, mikor nem szeretnék vele menni.

- Hé, minden oké? – nézett rám aggódva.

- Persze. Csak elgondolkodtam.

- Gyere, pihenjünk le. Holnap hosszú napunk lesz. – felállt és engem is felsegített.

Igaza volt, mert tényleg kevés cuccot vettem, mert siettem, ezért megígérték, hogy holnap még egy „hosszabb" vásárlást bevállalnak velem. Lefeküdtünk egymás mellé a franciaágyra. Szorosan magához húzott, én pedig mellkasára hajtottam fejemet. Ölelkezve aludtunk el.