Change [M.C. HUN, BEFEJEZETT]

7. rész

 Sziasztok! :)

Ma majdnem nem került fel a rész, azt hittem, hogy nem érek a végére, sőt, a végére majdnem elkezdtem írni a nyolcadikat is, annyira belejöttem. :D

Na jó, nem húzom tovább az időtöket! Jó olvasást! :*

§*Diana szemszöge*§

*1 héttel később*

Fáradtan dőltem le az ágyamba a mai fárasztó nap után. Ahogy lehunytam a szemem az elmúlt egy hét pörgött le előttem. Michael hülyéskedései az újságíró irodájában, James, aki majdnem megcsókolt, Mr. Fox, aki lehordott két napja, apa, aki bejelentette, hogy négy nap múlva elköltözhetek a saját házamba, ahová már holnap mehetek bepakolászni néhány dolgot, és Amy, az újdonsült barátnőm, akivel tényleg lehet beszélgetni.

Ez a valóságban már az álmom volt, ugyanis, amikor kinyitottam a szemem, akkor már reggel volt. Anyuék már korán reggel elmentek a munkahelyükre. Ma én nem megyek dolgozni, Michael és James pedig csak délutánra mennek. A srácok még nem ismerik egymást, így érdekes lesz a „költözködés". Remélem, jól kijönnek majd egymással. Gondolkodásom az zavarta meg, hogy Mike berontott az ajtón. Mostanában mindig így köszönt reggelente, hacsak nem kell bemennie dolgozni hajnalba.

-          Jó reggelt! – mosolygott. – Na, akkor ma miket kell átcipelni és hova?

-          Ezzel akarod kezdeni a napot? – nyűgösködtem.

-          Hát? Mivel mással? – nevetett.

-          Most keltem fel.

-          És? Én is.

-          De... Na jó. Nyertél. Felveszek valami hordhatót...

-          És kényelmeset! – vágott közbe, mire csak egyfajta „gondoltam" arckifejezéssel reagáltam.

-          Felveszek valami hordható ÉS KÉNYELMES ruhát és indulhatunk. – elégedetten nézett rám, hogy „felfogtam".

-          Miket pakoltál be? – érdeklődött.

-          Olyan cuccokat, amik a következő négy napon nem kellenek. Például egy csomó ruhát, cipőt, a fél sminkkészletemet, meg hasonlókat. A maradékot majd az elkövetkezendő napokban átcipelem. Rengeteg cuccom van, úgyhogy négy napig pakolás, pakolás és pakolás!

-          Komolyan?

-          Igen. De hárman simán megcsináljuk!

-          Hárman?! – ó, igen. Egymás létezéséről sem tudnak, nemhogy arról, hogy együtt fognak nekem segíteni négy napon keresztül. Milyen jó csaj vagyok, két pasi fog nekem négy napig segíteni, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül.

-          Majd meglátod. – legyintettem.

-          Nem szeretem, ha titkolóznak előttem.

-          Én nem titkolózom, csak kiment a fejemből, de majd nemsokára megismered James-t.

-          Rendben.

Egy fehér atlétában, egy, a hasamnál megkötött piros kockás ingben, egy farmerrövidnadrágban és sportcipőben álltam Mikey előtt.

-          Kész vagyok!

-          Látom.

Épphogy kimondta Michael, csengettek.

-          Ez James lesz!