Change [M.C. HUN, BEFEJEZETT]

11. rész

Sziasztok! :)

Kellemes nyári szünetet, pihenjetek sokat! :) És remélem nem haragudtok, ha ezt mondom: Százas zsepit elő! :)

Jó olvasást! :) :*

§*Diana szemszöge*§

Szörnyű még belegondolni is, hogy Michael itt fog hagyni, elmegy a srácokkal. De... Ő nem fog ilyet tenni, ugye? Vagy mégis? Arg... Szörnyű ez a várakozás.

Miután Michael este elment én felébredtem. A plafont bámultam és gondolkodtam, hogy mi lesz velem, ha Mikey itt hagy... Hogy fogom én túlélni? Ő az első ember, aki képes volt arra, hogy rávegyen arra, hogy a telefonomat önszántamból letegyem, és ne érdekeljen, hogy mi történik éppen Facebook-on és Twitter-en. Ő volt az, aki megmutatta, hogy milyen a világ a telefonképernyőn túl. És ő az, akit mindennél jobban szeretek... Erre tessék... Most lehet, hogy el fog menni Ausztráliából és lehet, hogy soha többé nem fogom látni. Nem akartam az útjában lenni, azt akartam, hogy boldog legyen, de azt reméltem, hogy velem lehet boldog. Bárcsak lenne még időnk! Ez az egyetlen éjszaka nagyon kevés ahhoz, hogy megbarátkozzak a gondolattal és ahhoz, hogy ő a helyes döntést hozza meg. Tudtam, hogy ha rajtam múlik, azt kell felelnem, hogy menjen, hisz egy álma válhat valóra, de titkon reméltem, hogy nem kéri ki a véleményem és nem kell a szemébe hazudnom arról, hogy milyen jól elleszek egyedül is, amíg rá várok hónapokig...

-          Kicsim, átvigyük a maradék cuccot az új házadba, vagy megoldod magad? – szólt be apa az ajtón. Ilyen gyorsan elmúlt az éjszaka?

-          Megköszönném, ha amiket kiraktam a nappaliba, azokat elvinnétek. A többit megoldom!

-          Rendben. Jól vagy? Kicsit sápadtnak tűnsz...

-          Igen jól vagyok, csak nem tudtam aludni éjjel.

-          Óóó... Értem. Na megyünk, majd azért néha keress fel minket! Szia!

-          Sziasztok!

Itt hagytak engem a gondolataimmal, fél nyolckor. 

~ Vajon neki is ilyen nehéz, vagy csak nekem? Vajon meg fogják győzni őt a fiúk? Mikor indulhat vajon a gépük? Vajon eljön elbúcsúzni? ~ agyaltam. Egy idő után már meg sem fordult a fejemben, hogy velem marad, hiszen az ő helyében én sem szalasztanám el életem lehetőségét - másodszorra is. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyeneken fogok gondolkodni. Bár azt se gondoltam, hogy egyszer pasim lesz.

Egész nap nagyon szarul voltam. Átcipeltem a maradék (egyetlen szatyornyi) cuccomat, amit rögtön el is pakoltam. Mikey-nak írtam egy SMS-t, de nem válaszolt, amitől teljesen kiakadtam. Feküdtem az új lakásomban, egyedül és azon járt az agyam, hogy a szerelmem lehet, hogy itt hagy. Akármit csináltam ő jutott eszembe, ami nem hagyott nyugodni. Visszaolvasgattam az összes Facebook-beszélgetésünket és olykor-olykor felnevettem, hogy miket irkáltunk. Elkezdtem zenét hallgatni, de arról megint ő jutott eszembe, hiszen már régóta ígéri, hogy megmutatja, hogy hogy gitározik és énekel. Sütöttem magamnak rántottát, ami nem volt jó ötlet, hiszen rántotta volt az első és utolsó közös reggelink. Eszembe jutott, hogy a fiókom nincs rendesen bepakolva, mert csak belehánytam a cuccokat. Így hát elkezdtem a fiókomban turkálni. Kezembe került James szerelmes levele.

„Szia, Diana! Tudom, hogy nem ez a legromantikusabb módja az érzelmeink kifejezésének, de a szemedbe nem mertem mondani, hogy beléd szerettem. James xx"

Elkezdtem gondolkodni azon, hogy mi James-szel milyen párt alkotnánk. Szerelmespár mi sosem leszünk, mert még a gondolattól is felfordult a gyomrom. Elővettem mobilom és James számát kezdtem el keresni a névjegyzékben, hátha fel tud vidítani. De akkor egy bejövő hívás érkezett. Michael.