Change [M.C. HUN, BEFEJEZETT]

6. rész

§*Michael szemszöge*§

Reggel a telefonom csörgése ébresztett.

~ Máris enyém az állás? ~ gondoltam, miközben félig nyitott szemmel kutattam zenélő telefonom után.

-          Halló? – szóltam bele a gondolkodás nélkül felvett telefonomba, nyöszörgős hangon.

-          Szia! Én vagyok, Diana. Csak nem felköltöttelek? – nevetett.

-          De. Legszebb álmaimban voltam, te meg felkeltettél.

-          Ne haragudj. Képzeld, Mr. Fox felhívott! –mondta izgatottan.

-          Ki az a Mr. Fox?

-          Akihez az állásinterjúra mentem, valami igazgatóhelyettes a Mekiben.

-          Ja. És?

-          Enyém az állás!

-          Szuper. Még valami?

-          Megint kezd felmenni az ego mérő. – nyújtotta meg az „ő"-t.

-          Akarom mondani. SZUPER!!! – kiáltottam.

-          Jól van, ennyire nem kell örülni.

-          Mikor kezdesz? – kérdeztem tettetett izgalommal a hangomban.

-          Ma. Délután kettőtől este tízig.

-          Oké. – az órára néztem és csalódottan láttam, hogy még csak nyolc óra. – Én vajon addig mit csinálok?

-          Délelőtt eljössz velem vásárolni és hajat festeni?

-          Gondolom a nem, az nem éppen opció...

-          Persze, hogy nem! Gyere a házunk elé, mondjuk kilencre.

-          Mi? Kilencre? Minek olyan korán? Még csak hajnali nyolc óra van.

-          Pff. Nekem kettőre dolgozni kell mennem.

-          Ja, tényleg. Akkor. Megyek.

-          El ne késs!

Leraktam a telefont és undorodó arckifejezéssel vánszorogtam ki a puha ágyamból.

Mikor reggelizni ültem le, akkor tudatosult bennem, hogy tíz perc múlva kilenc óra, így csak egy szendvicset készítettem és út közben ettem meg, mivel, ha otthon falatoztam volna, ráérősen, akkor elkéstem volna.

-          Hello! – köszöntem Diana-nak az utolsó falat kenyeret lenyelve.

-          Szia.

-          Hova megyünk először?

-          A fodrászhoz. – rakta el a kulcsát.

-          Rendben. Vásárolni miért akarsz elmenni?

-          Mert ki kell cserélnem a ruhatáram.

-          Mért is?

-          Mert fekete hajjal bénán fogok kinézni cuki ruhában.

-          Ne haragudj, de ez úgy baromság ahogy van. – tört ki belőlem a nevetés.

-          Miért?