Chiasa egy normális, ninja családban nevelkedett, az Omoe clanban. Édesapjával élt, akit Omoe Masashinak hívtak, mert az anyját még régen elvesztették. Halálos betegség volt. Édesapja boldog volt, hogy az évek múltán, Chiasa úgy tett, mintha nem is emlékezne a múltban tévelygő tragédiára, boldogan élt apjával és clanjával Konohában. Apja ninja volt, habár nem ment sok küldetésre, mert a kis Chiasa nem szeretett nélküle lenni. Mindene az apja volt. A kislány éppen 5 éves volt, amikor apjának kötelező volt egy küldtésre mennie, akármennyire is sajnálta kislányát. -Chia! -mondta az apa a másik szobából közeledve. -Hm? -válaszolt Chiasa, aki éppen egy epres nyalókát próbált lehalászni az asztalról. A székek messze voltak, és a kislány nem érte föl az asztalt. Apja odasétált, tudva, hogy ebből nagy balhé lesz. -Figyelj.... -vakargatta a fejét az apa, miközben levette a kislánynak a nyalókát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Köszönöm Maa-chaaaan! -kiáltotta boldogan a kislány. Ez volt Chiasa kedvenc beceneve, amit az apjára mondott mindig. Ebben a családban szerették a beceneveket, és általában mindig használták. -Na.... Tehát... Küldetésre kell mennem..... -mondta, látva, hogy Chiasa a "küldetés" szó hallatán eltorzult arccal tekint rá. -Nem! -De... ez kötelező Chia... -Akkor sem! -Oké, akkor... Hány nyalókát kérsz érte? -Hmmm.... azt majd eldöntöm. -Rendben. Ahogy visszaértem, megkapod a nyalókákat. -Akkor sem akarom hogy elmenj. -mondta a kislány durcásan. -Áthívom a szomszéd asszonyt, ő majd vigyáz rád. Játszhatsz vele! -Neee! Nem akarom a boszit! -Naa, Chia. Nem mondunk ilyet a szomszéd nénire! -Nem szeretnék vele lenni! -Oké... akkor ha kibírod, még egy nyalókát kapsz. -Jóóó! -De. Csak akkor, ha megígéred, nem csinálsz semmi féle botrányt! -Rendben! -mondta a kislány és boldogan futott fel a szobájába. Masashi át is ment a szomszédba, és kérlelte Osamut, hogy erre a két napra, ügyeljen Chiasára. Osamu nagy nehezen beleegyezett, és cuccait összepakolva, átköltözött Masashiék házába. Nem tudott a saját otthonában aludni, mert Chiasára egy nap, minden percében ügyelni kellett, nehogy valami balhét kavarjon. -Szia Chiasa! -köszöntötte Osamu a kislányt, amikor belépett a házba. Az nem jelent meg, csak az emeletről egy vékony, visításhoz hasonló hang hallatszott le. -Csókolom Osamu néni!!! -Jólvan, akkor, mehetsz a küldetésedre Masashi, innentől megvagyok. -Rendben. Köszönjük szépen Osamu-san! -Szóra sem érdemes. Meg leszünk mi, ugye Chiasa? -Hát, akkor egy pillanat. Mondta Masashi és felment Chiasához elbúcsúzni. Ezután lement, elköszönt Osamutól, és már futott is a társaihoz, aztán indultak a küldetésre. Késő délután volt, egy jó nyári záporral. A rossz idő miatt, Chiasa csak ült a szobájában és rajzolgatott. -Unalmas. -mondta halkan ásítozva. -Le is feküdhetsz, ha akarsz. -mondta Osamu, aki az ajtóban állt. -Ááh! Te meg mióta vagy itt? -kérdezte ijedten Chiasa. -Most jöttem. Csináltam vacsorát. Megeszeszed, aztán lefekvés. -Mi a vacsora? Nyalóka? -Azta kutya fáját! Ebben a családban nyalókát esznek vacsorára? Isten ments, hogy azt csináljak. Rízs van, rántott hússal. Úgyis elfogott a nyalóka, és Masashi megmondta, hogy ne engedjem, hogy folyamatosan nyalókát egyél! -Rendben. Akkor nem eszem nyalókát. -sóhajtozott a kislány, miközben lementek a lépcsőn. Megvacsorázott, megköszönte, aztán Osamu lefektette azzal a bizonyos indokkal: -Nem baj ha 6-kor lefekszel, legalább holnap nem leszel fáradt!! A kislány nem tudott mit tenni, engedelmeskedett. Aztán kis agyában ördögi terv rajzolódott ki. Gyorsan elaludt, és ahogy kiszámította, előbb felébredt, mivel korán feküdt le. Meg bőven este volt, amikor a kislány felkelt, és felkapta ruháit. -Osamu néni nem engedi hogy nyalókát egyek, akkor megyek és szerzek magamnak. -suttogta és lement a kabátjáért. Ezután halkan kinyitotta az ajtót és kiment a sötét utcára. Amikor Osamu néni felébredt, a kislány már eltűnt.
