A bűntetés

80 6 0
                                    

Masashi amíg hazaértek, egy szót sem szólt. Chiasában elkezdett feltörni a bűntudat, és közel érezte magát ahoz, hogy elsírja magát, de úgy döntött, majd otthon ereszti el.
Masashi becsapta maguk után az ajtót, és Chiasát lerakta maga elé.
Mérges arccal nézte, és várta hogy megszólal-e a kislány.
-É-én.... soha többet nem fordul elő!
-Tudod te, mit csináltál? -kérdezte Maa-chan a dühtől egy kicsit durván.
A kislány megszeppent, és csendben halgatta Masashi dühös szídását.
-Leégettél mindenki előtt, Kurenai, a csapatom, a Hokage-sama,  feldühítettél egy eladóst, és Osamu-san is eltűnt, nem tudom hol van, valószínűleg kétségbeesetten keres téged! -üvöltötte, aztán csak mondta és mondta, a kislány már sírni kezdett, de Maa-channak nem tűnt fel, és csak ecsetelte hogy szégyent hozott a clanra, és őrá, meg mindenkire.
30 percig tartott, aztán Chiasa könnyben úszó arccal felrohant a szobába. Masashinak csak ekkor esett le, milyen durva volt vele, de most nem ért rá vigasztalni, nem is akarta, úgy érezte lányában most nagyot csalódott, felment, a kislányra zárta az ajtót, aztán kifutott megkeresni Osamut.
Chiasa leült és sírni kezdett, aztán felpattant hogy bocsánatot kérjen apjától, mert ő volt neki a legfontosabb, de akkor minden összetört benne, amikor zárva találta az ajtót.
-Nem bízik bennem....? Ennyire? -szipogott a kislány aztán az ágyba vetette magát, és gondolkodni kezdett.
Mit tegyek hogy visszanyerjem apám bizalmát? -gondolta, amikor ajtó csapódás hallatszott.
-Chiasa! -visított Osamu néni.
A kislány megijedt és elbújt az egyik szekrényben. Nem akarta újra az a poklot megélni, amit fél órával ezelőtt az apjától kapott.
-Masashi nyisd ki azt az ajtót, majd én megtanítom annak a gyereknek, a magamét.
Masashi nem ellenkezett, kinyitotta az ajtót. Osamu berohant, körbenézett, és már érezte hol van a kislány.
Masashi tudta, hogy Osamu néninek durvább nevelési módszerei vannak, de nem állította meg, még csak az kéne, hogy őt is megbántsa.
Osamu kezénél fogva kirángatta a kislányt a szekrényből, és kétszer arconvágta.
Chiasa rémülten és fájdalmasan nézett apjára, aki nem tett semmit, kifejezéstelen arccal nézte végig.
Chiasában valami eddig soha tapasztalt érzés, gondolat tört fel, amit úgy neveznek hogy düh, vagy ha úgy tetszik gyűlölet. Ez az érzés a későbbiekben többször is megjelent benne.
Nem is várt többet apjától segítséget, letörölte könnyeit, és kifejezéstelen arccal tűrte a további pofonokat, vagy szídást. Aztán végre Osamu néni kissé lenyugodott, és gyors léptekkel, kicsörtetett a szobából.
Apja rá sem nézett a mindkét oldalról piros arcú lányára, csak kiment, és bezárta az ajtót.
Chiasa állt. Nézte a zárt ajtót.
Mindenkit utált és gyűlölt maga körül, és a kis önfejű fejében szökési terveket szövögetett. 
Este volt, amikor apja kinyitotta az ajtót.
-Kész a vacsora. -mondta és kiment. Ilyenkor általában mindig apja nyakában ülve, nevetgélve futottak le, és boldogok voltak, most meg apja a vacsoránál úgy tett, mintha a kislány nem is létezne.
Azért volt ilyen, mert túlságosan komolyan vett néha dolgokat. Például mindennél fontosabbnak tartotta hogy megtartsa saját, és clanja becsületét, tiszteletben tartását, és úgy gondolta, hogy ezt a becsületet lány most bepiszkolta.
Chiasa gyorsan szájába tömködte a vacsorát, aztán amikor még le sem nyelte azt, felsietett a szobájába, de akkor megtorpant.
A falon lógott anyja régi ninja ruhája. Kis fejében megvilágosodott minden. Akkor nyerheti vissza apja bizalmát, ha olyan lesz mint ő. Erős és birtokolja az Omoe szemet, speciális nevén Roomengan, és az clan összes saját jutsuját. De ki tanítja meg neki? Nem tudta, de újabb szikra pattant ki kis fejében. Készít magának egy ninja ruhát, természetesen titokban.
Le is futott, és az egyik szekrényből, anyagokat vett ki, amit még anyjától kapott. Édesanyja imádott ruhákat készíteni, saját kezével varrni ninja ruháit. Meg akarta tanítani a kislánynak is.
Chiasa kiválasztotta kedvenc színeit, a világos kéket, és a szürkét, és felment vele a szobájába.
Egész ügyesen kezelte a dolgot, de.... egy kicsit fiatal volt ehez.
Valahogy, sohasem sikerült normális pulcsit készítenie.
Napok múltán feladta a reményt, de aztán életmentő ötlete támadt.
Délutánonként be volt zárva a szobájába, de az ablak mindig nyitva állt. Egy szék segítségével az anyagokkal együtt kipattant az ablakon. Sietnie kellett, mert a végén az apja benyit a szobába, és ha ő nem lesz ott, mindennek vége.
Egyenesen végigfutott az utcán, és a közepén bekanyarodott egy kertbe.
-Chiasa? Rég láttalak. Mit keresel itt? -kérdezte anyja régi legjobb barátnője.
-Segítened kell, Murora-chaaan!
-Miben drágám?
-Ninja ruhát szeretnék készíteni magamnak.
Murora felegyenesedett, mert eddig virágait locsolta, és kérdően nézte Chiasát.
-Ninja ruhát?
-Igen, de sietnünk kell!
-Rendben, de egy ninja ruha elkészítése nem öt perc. Akár napokba is telhet.
-Ohh... -szomorodott el a kislány.
-Hnm..milyet szeretnél?
-Egy bő felsőt és egy szürke szoknyát!!
-Rendben. -nevetett Murora-chan, és elkérte Chiasától az anyagokat.
-Figyelj, úgyis unatkozom. Gyere vissza két nap múlva, és kész lesz a ruhád!
-Rendben! -örvendett Chiasa, és megölelte Murora lábát, aztán integetve elfutott.
Pont visszaért a szobába, és leült az ágyába, mintha egész addig ott lett volna.
Apja benyitott, és kiküldte a kertbe játszani.
Chiasa kiment és csak a hintában gondolkodott.
Ha ninja akarok lenni, el kell végeznem az akadémiát. De akkor mégsem tudom titokban tartani. Na mindegy, elmondom apának.
Berohant a házba, és megállt apja előtt.
-Masashi!
-Igen? -kérdezte apja egy kicsit meghökkenve. Chiasa sosem szólította Masashinak, csak beceneveit használta.
Apja megérezte hogy lánya is mélyen csalódott benne, és megsértődött.
Ez egy kicsit fájt neki, de nem mutatta a kislánynak a jeleit, hogy meglepte volna, vagy hasonlók. Csak fapofával halgatta Chiasát.
-Én ninja akarok lenni, és az akadémiára fogok járni!
-Az akadémia? Semmi akadálya. Legalább addig nem csinálsz semmi galibát. Menj csak. Beiratlak.
Lánya bólintott, aztán felment a szobájába.
Kivárta a két napot, aztán átszaladt Murora-chanhoz a ruháért.
Még ott felpróbálta.
Első pillantásra megszerette új ruháját, és boldogabb volt mint akármikor.

-Na? Jó rád?-Igeeeeen!! Gyönyörű!!-Nem a legszebb, de örülök hogy tetszik

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

-Na? Jó rád?
-Igeeeeen!! Gyönyörű!!
-Nem a legszebb, de örülök hogy tetszik. -nevetett Murora miközben elpakolta a dolgait.
-Megyek az akadémiára!
-Ooooh, tényleg? Ninja leszel? Csak mint a szüleid. -mosolygott Murora, de látszott rajta mennyire fájt neki Chiasa anyjának a halála.
-Igen! Ninja leszek, hogy visszanyerjem apa bizalmát!
-A bizalmát? Miért? Mi történt?
-Nem fontos...
-Naaa, nekem mindent elmondhatsz, én nem leszek mérges.
Chiasa elregélte mi történt.
-Huuuuh, azért ez nem semmi. Egyedül az éjszakában? Te aztán bátor vagy! Nem féltél?
-Kicsit, de a nyalókámat akartam!
-Oooh. -nevetett Murora.
-Jaj! A végén apa észreveszi hogy eltűntem! Megyek Mura-san! -mondta a kislány, és miután megölelte Murora lábát, aztán elfutott.
Chiasa izgatottan várta, várta az akadémiát, aztán egy hónap múlva, elkövetkezett az első nap.

Naruto Love StoryDonde viven las historias. Descúbrelo ahora