Naruto Love Story

Első napi verekedés

Chiasa nagyon izgatott volt, ezért este alig tudott aludni. Reggel apja felkeltette, egy szendvicset kapott, elkészült, aztán elindultak az akadémiára.
Apa, lánya nem szól egymáshoz út közben, csak néztek maguk elé.
Valamelyikőjüknek meg kellett törni a csendet.
-Mit fogok tanulni az akadémián?
-Alap dolgokat. Például kunai használat.
-Huuuuh! Menni fog! -bíztatta magát a kislány és ökleit összeszorítva, diadalmas képpel ment tovább és tovább az akadémia felé.
Amikor odaértek, Iruka sensei már várta őket.
Amíg a sensei az apjával beszélgetett, Chiasa elnézett Iruka lába mellett, és integetett a másik gyerekeknek, akik csak nevetve meg mutogatva elfutottak.
-Hmmm..... ez nem volt túl kedves. -jegyezte meg halkan.
-Látod Chiasa? Az ilyen patkányokat, akik lenéznek minket a kinézetünk miatt. Nem is érdemlik meg, hogy figyeljünk rájuk. Ne érdekeljen, ha valaki piszkál. Ne törődj vele! Ha túl messzire megy, vágj vissza, de csak hidegvérrel. Ha megdobnak kővel, dobj vissza nagyobbal!
Viselkedj felnőttként, és ne légy az osztály bohóca! -mondta apja halkan a kislánynak úgy, hogy Iruka sensei ne hallja.
Ekkor a sensei legugolt Chiasa mellé.
-Szia te kis-
-Bajkeverő. Igen tudom.
A sensei felnevetett, aztán folytatta.
-Gyere! Menjünk be az osztályba!
Chiasa szótlanul megfogta Iruka sensei kezét, és elindult.
Miközben ment, gondolkodott, hogy visszanézzen-e, de aztán úgy gondolta, komolyabbnak tűnik, ha nem néz vissza.
Beléptek az épületbe. Rengeteg gyerek volt, akik nagy érdeklődéssel nézték őt. Egy kettő összesúgott, amíg a többi vagy vigyorgott, vagy csak figyelt.
Mi bajuk lehet velem? -gondolta a kislány, amikor Iruka sensei behúzta az egyik terembe.
-Jó reggelt gyerekek! Meg érkezett az utolsó jelentkezőnk. -mondta Iruka sensei, Chiasa kezét felemelve, mintha az egy box, vagy karate meccset nyert volna.
Megint azok a tekintetek. -gondolta Chiasa, amikor az első padsorra figyelt fel, ahol senki sem ült.
-Látom, gyorsan elfoglaltátok az osztály hátsó részét. -mondta Iruka, aztán megkérdezte a kislányt.
-Hova szeretnél ülni?
Chiasa szótlanul leült az első padsor, ajtó felöli, legszélső padjába.
-Ne ültessünk neked ide valakit?
-Köszönöm, de nem kell. -mondta Chia halkan, de komolyan, ahogy apja mondta. "Viselkedj felnőttként!"
-Akkor, névsor olvasás. -mondta Iruka sensei, aztán évezredeken keresztül neveket olvasott fel.
Chiasa csak kettőre figyelt fel.
-Uzumaki Naruto?
Semmi válasz.
-Uzumaki Naruto??
-Hangosabban, nem hallom! -mondta egy fiú, aki tarkójára tett kezével, székén kényelmesen, de büszkén trónolva, a sorok vége felé.
-Uzumaki Naruto!!! Tiszteletlen vagy mint mindig, de legalább itt vagy. -mondta Iruka sensei ingerült hangon, de aztán felsóhajtott, és folytatta.
Újabb percek múlva, Chiasa ismerős nevet hallott.
-Uchiha Sasuke?
Ekkor az osztály egy része elcsöndesedett, és feszülten figyelték, ki lehet az, amíg a többi, vagyis a lányok, mind sikoltozni kezdtek, élükön egy rózsaszín, és egy szőke hajú lánnyal.
Sasukénak nem volt kedve átüvölteni a zajt, csak jelentkezett.
Miközben Iruka sensei próbált csendet teremteni, Sasuke felfigyelt Chiasára, az egyetlen lányra, aki nem visított.
A kislány éppen füzetébe rajzolgatott, habár ismerte az Uchiha clan nagy hírét, de egyáltalán nem érdekelte.
Aztán befogta a fülét, mert már kezdte idegesíteni, hogy a fele osztály, üvölt.
Naruto is felfigyelt rá, aztán bunkón megjegyezte.
-Látod? Az a lány rád sem hederít! -jegyezte meg nagy grimasszal, aztán elsüllyedt a pad alatt.
Iruka sensei amikor észrevette, hogy Naruto hiányzik és nincs a helyén, odasétált, de már csak a hűlt helyét találta.
Naruto már éppen odaért a padok alatt Chiasa asztalához.
-Hihiiii! Itt vagyok! -jelent meg teljesen váratlanul.
Chiasa észrevette, és hideg tekintettel nézte, várta hogy a fiú kinyögje végre, mit akar.
Naruto erre a fogadtatásra egy kicsit kellemetlenül kezdte érezni magát.
Az egyetlen, aki nem szereti Sasukét, az is őrült. -zúgolódott magában, aztán megkérdezte.
-H-hogy hívnak? -dadogta.
Chiasa továbbra is, kifejezéstelenül nézte.
-Áh.... tehát nem akarod megmondani.... nem baj. Az a kérdésem, hogy tetszik neked Sasuke?
-A fekete fiú? -nézett Chiasa Sasukéra, aztán gyorsan visszanézett, mert azt vélte felfedezni, hogy Sasuke is éppen őket figyeli.
Mit csinál ez az ideóta, már megint? -gondolta az Uchiha.
-Igen, ő!
-Nem. Miért tetszene? A szerelem, hülyeség. -jelentette ki őszinte véleményét, aztán elfordult és tovább rajzolt. Chiasa néha túl őszinte volt, de sajnos, ez hozzá tartozott a személyiségéhez, mégha meg is bántotta vele a másik felet.
-Naruto már megörült, de az utóbbi szerelmes dolognál, visszasüllyedt az árok aljára. Egyszerűen nem talált olyan lányt, aki őt kedvelni tudná.
-Hmm... mit rajzolsz? -terelte el a témát.
-Semmi közöd hozzá.
-Na! Mutasd már meg! -mondta Naruto, amikor ki akarta húzni a lány kezéből a füzetet, de mivel az ellenállt, elszakadt a lap amin rajzolt.
Chiasa pár másodpercig csak figyelte a szétrontott rajzot, és próbálta felidézni, mit mondott apja. Amennyire ideges volt, ez nem sikerült.
Mérges arccal fordult Naruto felé, de aztán megállt, és arcáról eltűnt az összes feldúlt érzelem.
Megint az a hideg tekintet.
Naruto nem értette mi történik, hiszen azt hitte, Chiasa azzal a gyilkos tekintettel megüti, de valamiért mégsem.
-Hoppá.... bocsi....
-Uzumaki Naruto. -mondta Chiasa komolyan.
-Igen?
-Valaki egyszer azt mondta nekem, hogyha megdobnak kővel, dobj vissza nagyobbal. Tudod mit jelent ez?
Naruto halgatott.
-Hát, ezt. -mondta Chia, és lábával, észrevétlenül, ki rúgta Narutot a sorból.
-Menj vissza oda, ahonnan jöttél Uzumaki Naruto. -mondta, rideg szemekkel meredve a fiúra.
Szerencsére ezt a jelenetet Iruka sensei, és a többiek, Sasukén kívül, nem látták.
Iruka sensei felfedezte Narutot a földön, és azonnal visszaküldte a helyére.
-Na? mivan nagyokos? Csak nem elküldött? -vágott vissza Sasuke.
-Pfff, az a lány őrült!
-Nekem úgy tűnt, te tépted el a füzetét. Idióta.
-Oooh, Sasuke!!!! -rajongott Sakura hangosan.
-Lányok! Mostmár csend legyen! -fegyelmezett Iruka sensei, aztán folytatta a felsorolást.
Egy idő után elhangzott Chiasa neve.
-Omoe Chiasa?
Chiasa szótlanul feltette a kezét.
Az osztály zsongani és sugdolózni kezdett.
Az Omoe clan tagjairól az a hír terjengett, hogy furcsák és kegyetlenek, miközben ez a clan minden erejével és becsülettel szolgálta Konohát.
Iruka sensei megsajnálta a kislányt, ezért gyorsan tovább mondta a neveket.
Amikor végzett, ő is mégegyszer bemutatkozott, aztán elkezdett beszélni.
-Ti mind, ninjává akartok válni, nem igaz?
-De! -mondta egyszerre az osztály.
-Hát, akkor beszélgessünk egy kicsit. Ki miért akar ninjává válni?
Kezdje mondjuk...... -nézelődött Iruka sensei, aztán megakadt a szeme, a szórakozó Narutón.
-Naruto tessék! Te miért akarsz ninja lenni?
-Hogy én? Én leszek Konoha következő Hokagéja!
Az osztály felnevetett.
Chiasa csak méregette Narutot. Kíváncsi volt, miért akar a fiú egy egész falut irányítani.
Sohasem érthette, mert Chiasa lusta természetéhez, ez a sok munka nem passzolt.
-Csönd legyen!!! Te például, miért akarsz shinobi lenni? -kérdezte meg Iruka sensei az egyik barna hajú fiút.
-Én? Azért hogy erős legyek, és  védhessem a falut! -mondta diadalmasan.
Chiasa felsóhajtott, és végighalgotott további unalmas vágyakat.
Közben Sakura is sorra került.
-Szerelemért! -kiáltotta vörös arccal tekintgetve Sasukéra.
-És te Sasuke?
-Meg akarok ölni valakit. -mondta komolyan. A többség megrettent, amíg valaki méltó célnak tartotta egy Uchihának.
Chiasa csak nézett ki a fejéből, hogy ez hogy jött? Egy. A fiú meg akar ölni valakit. Kettő. Ezt nem is leplezve, lazán, nem csak egy osztály előtt adja elő, hanem egy sensei arcába tudja mondani.
-Oké..... hát akkor.... Chiasa? -szólította fel tettetett mosollyal Iruka sensei.
Chiasa összerezzent, és körbenézett. Mindenki őt nézte, ezért gyorsan elkezdett dadogni valamit.
-Há-hát én.... -mondta és elhalgatott. Nem tudta elmondja-e a célját, vagy sem. Jobban hajlott arra, hogy ezeknek a gyerekeknek és a senseinek semmi köze nincsen hozzá.
-Na?
-Mert.
Iruka sensei arcáról eltűnt a mosoly. Nem értette mi baja van a kislánynak, de azért is tovább faggatta.
-Naaaaa! Miért?
-Vissza akarom nyerni valakinek az irántam érzett bizalmát. -únta meg, ezért elmondta.
-Oh.. Érdekes, de nemes cél! -mosolygott újra Iruka sensei.
Ezután befejezték a vágyak ecsetelését, és elkeztek a ninjaság szerepéről, fontosságáról beszélgetni, amikor végre szünet következett.
Chiasa kisietett a zsongó osztályból. Személy szerint jobban szerette a csendet.
Nem kedvelte az osztályt, de úgy gondolta hogy ez nem is érdekes, csak az a fontos, hogy megerősödjön.
-Hé! Várj már meg! -kiáltotta valaki.
Chiasa már elmondta az összes imát amit tudott, amíg az illető odaért.
Aztán rávette magát hogy hátraforduljon.
-A fekete fiú?
-Hm? Komolyan nem jegyezted meg a nevem?
-Nem, miért?
-Kicsit tényleg furcsa vagy.
-Nem érdekelnek az Uchihák, ennyi.
-Akkor mégis tudod.
-A fekete fiú név jobban tetszik.
-Nekem az jobban bejön ha Sasukénak hívnak, de egy ilyen csodabogárnak mint te, elnézem.
-Mit akarsz, Uchiha Sasuke?
-Miért szólítassz mindig, mindenkit az egész nevén?
-Azért Uchiha Sasuke, hogy jobban éreztessem, mennyire nem érdekelnek, sőt, jobban teszik, ha békén hagynak. A szőke is csak idegesíteni jött oda, nem barátkozni.
-Ja Naruto? Az egy idióta.
-Ezért barátkozik veled.
Sasuke meghökkent egy kissé, de körülbelül annyi érzelem tükröződött az arcán, mint Chiának. Semmi.
-Szerintem, térjünk a tárgyra.
-Ideje lenne már.
-Erősnek tűnsz. Remélem majd egy csapatba kerülünk, és egyszer megküzd-
Chiasa megúnta és elsétált.
Folyamatosan csak a viaskodás. Már most unom. -gondolta, amikor összefutott egy nagy lánycsapattal.
-Hogy merészeltél Sasuke-kunnal beszélgetni?! -kezdte az egyik, aki a kezében tartotta Chiasa füzetét.
-Add azt vissza! -mondta Chiasa még nyugodtan.
-Oh ezt? Miért is? -mondta a lány, miközben "testőrjei kuncogtak, vagy ugyanolyan gúnyos grimasszal nézték. Elkezdett benne lapozgatni.
-Add vissza!
-Nem! -nevetett a lány és kitépett egy lapot.
-Ha még egyet kitépsz, szétverlek.
-Hohohooo! Akkor lássuk! -mondta a lány és pár lapot kitépve, ledobta a füzetet a földre és kivette egyik társa kezéből a kulacsát, és leöntötte a füzetet vízzel, aztán csak hogy éreztesse ki az úr, még rá is taposott.
Ezt az egészet, Iruka sensei látta, a folyosó másik végéről.
-Véged van. -mondta Chiasa, és készenállt a harcra.
-Hé! Chiasa! Állj! -futott Iruka sensei, de már későn ért oda.
Az ellenfél nekirontott Chiasának.
Az csak állt, egész addig ugyanúgy, amíg az ellenfele ökle pár centire volt az arcától.
De, abban a pillanatban kitért jobbra, és hátulról megfogta a lány egyik kezét, aztán a másikat, lelökte a földre úgy, hogy mivel az ellenfél kezei a hátánál voltak, az egyenesen pofára esett.
Az orra természetesen vérezni kezdett, mert Chiasa nem kicsit lökött rajta.
Iruka sensei ekkor ért oda.
-Mi folyik itt!?
-Ne mondja, hogy nem tudja. Végignézte. -mondta Chiasa halkan, miközben letérdelt a füzete mellé, és megpróbálta felnyalábolni a földről.
Iruka sensei felsegítette a másik lányt a földről, aki könnyes szemekkel fogta az orrát.
-Ti ketten! Min vesztetek össze!?
Mielőtt a véres arcú lány megszólalhatott volna, Iruka sensei egyenesen Chiasára nézett, és felszólította.
-Mi történt Chiasa!?
-Hát, csak sétáltam, aztán megjelentek ezek a patkányok, és felelősségre vontak, azért "hogy merek Sasukéval beszélgetni". Aztán ez itt. -mutatott rá az ellenfelére- Tépkedte a füzetemet, és ezen a ponton közöltem vele, hogyha mégegy oldalt kitép, szétverem. Nem halgatott rám, széttépte a rajzfüzetem, aztán ledobta a földre, leöntötte vízzel és rátaposott.
És tudja mi a vicces? Az, hogy nem is én támadtam.
-Nem igaz! -tiltakozott a lány, vagy legalábbis próbálta menteni magát. A "hűséges" barátnői már tudták, hogy ebből baj lesz, és elszivárogtak.
-Iruka sensei végignézte. Csak rontassz a helyzeteden. -intette csendre Chiasa. Ezután kíváncsian, de ravaszul figyelte Iruka senseit, hogy mit fog erre mondani.
-Hát öhhh..... Itt te vagy a ludas. Igaz Chiasának nem kellett volna hátrafogni a kezed, de ha jobban megnézzük, volt rá oka.
-Mehetek Iruka sensei? Meg akarom szárítani a füzetemet. Ha ezt lehet egyáltalán annak nevezni.
-Igen, mehetsz. De! -fogta meg a vállát Iruka sensei.
Chiasa hátra sem fordult, úgy várta a sensei mondandóját.
-Szeretném, ha többé nem verekednél. Inkább szólj nekem.
-Pff, mintha én akartam volna verekedni. -mondta mérgesen, és kiszabadulva Iruka sensei szorításából, dühösen távozott.
Megint én. -gondolta, amikor visszatért az osztályba.
-Érdekes harc volt, de ügyes. -mondta valaki Chiasa mögül.
Már megint a fekete fiú!? -fordult hátra idegesen, de valaki teljesen más  állt előtte.
-Hát, te meg ki vagy?
-Te sem figyeltél a névsor olvasásnál?
-Jobb dolgom is van, mint hogy ennyi nevet megjegyezzzek.
-Akkor egy cipőben járunk. A nevem-
-Nara Shikamaru. Mit akarsz?
Shikamarut meglepte ez a hirtelen fordulat.
-Sasukénak igaza van. Tényleg mindenkit az teljes nevén hívsz. De azt mondtad nem emlékszel.
-Hallottam már a Narákról. Apám a clanunk feje, jóban van a te családoddal.
-Ja, én is ezért jöttem ide hozzád. -mondta a fiú, és a kezét nyújtotta a lány felé.
-Ez mit jelent?
-Kézrázás....?
-Nem fogok.
-Oké....
-Akarsz még valamit?
-Segítsek a füzetedet megszárítani?
-Miért akarsz folyamatosan rajtam lógni?
-Mi az hogy folyamatosan? Még csak 2 perce ismerjük egymást.
-Jó, akkor gyere!
Elindultak ketten. Először rongyokkal nagyjából felszívták róla a vizet, aztán az ablakhoz rakták, hogy egy kicsit süsse a nap.
Shikamaru várta, hogy Chiasa megköszönje, de ez nem történt meg.
-Öhmm... szívesen?
-Nem szokásom megköszönni akármit is másoknak, legföljebb annak akiben kölcsönösen megbízom. Ha továbbra is mellettem akarsz maradni, akkor ezt meg kell szoknod.
-Oké? De...Holnap elkezdünk ismerkedni a kunaival. Lehetsz velünk.
-Nem.
-Bunkó vagy.
-Tudom.
-Na! Én próbálok jófej lenni. Mégegyszer megkérdezem, leszel velem, vagy megyek Chojival.
Chiasa elnézett a Chojinak nevezett fiú felé.
Látta, hogy az a fiú már Shikamarunak mutogat.
Igaz, szívesebben lennék vele, mint egy olyan libával mint akivel a folyosón találkoztam, de.... látom ők ketten jóban vannak.... nem szeretnék bezavarni.... -gondolta.
-Nyugodtan legyél Chojival, nem szeretnék zavarni. -mondta és elsietett. Shikamaru vissza akarta hívni, de ez nem jött össze, mert Chiasa egy pillanat alatt eltűnt a gyerekek között.
A nap végén, Chiasa szomorkásan ment haza.
Apja ott várta az akadémia előtt.
-Na? Milyen volt az első nap?
-Rossz. Nagyon rossz.
-Oh.. Miért?
-Széttépték és vizezték a füzetemet, és mindenkivel bunkó voltam.
-Figyelj. Azt hogy viselkedj felnőttként, azt nem úgy értettem, hogy ne legyél nyitott afelé, aki kedvesen szól hozzád, csak aki bánt, az ne érdekeljen.
-Ááááh! Értem mostmár! -kiáltott fel boldogan a kislány, és a messziben megpillantott Shikamaru felé rohant.
Odafutott és meg akarta szólítani a fiút.
-Sh- sh- -dadogott, aztán kissé összeszedte magát, és meghúzogatta a fiú ruháját.
-Heh? -fordult hátra Shikamaru.
A kislány hallgatott, gyakorlatilag meg sem tudott szólalni.
-Chiasa? Na? Meggondoltad magad?
-L...
-Igen? -mosolyodott el Shikamaru.
-Lehetek... veletek?
Shikamaru ekkor a mellette álló, nasizó Chojira nézett, aki bólintott egyet, aztán a fiú visszafordult, és közölte a híreket.
-Igen! Lehetsz velünk! Elvileg majd hármas csapatok kellenek, szóval legalább megleszünk!
-Shikamaru....
-Hm?
-Bocs... hogy bunkó voltam... Félreértettem valamit.
-Ja, semmiség. -mondta Shikamaru és integetve elsétált barátjával együtt.
Chiasa boldogan futott vissza apjához.
-Látom, megvannak az-
-Új barátaim!

_______________________________________
Sziasztok!
Tudom, megint hosszúra nyúlt a rész.
Remélem elnézitek, hogy ebben a könyvben is jóban vagyok Shikamaruval...
Ő túlságosan szeretem ahoz, hogy ebben a könyvben elhanyagoljam.
Ha nem baj, ebben a történetben a gyerekkort részletesebben fogom leírni és megoldani, ha összejön, rövidebb részekkel.
Továbbra is bíztatlak benneteket, hogy nyugodtan írjatok nekem véleményt!💬👇
Köszi hogy végigolvastad!