Naruto Love Story

Név választás

-Megcsináltam Yuura-saaaaan!!!! -ugrált a kislány a madárral együtt.
-Látom már jóban is vagytok. Csak hogy tudd, az a madár egyidős veled.
-Ohh, tehát te még fiatal vagy! -simogatta meg a csőrét.
-Innentől rád van utalva. Te neveled, rajtad fog lógni egész életében.
-Nem is bánom. -mosolygott- egy ilyen cukiság senkit sem zavar.
-Mi a neve?
-Hát... én tudjam?
-Te nevezed el.
-Oooohhh, tényleg?!
-Igen. De vigyázz. Csak az lehet a neve, ami neki tetszik. Lehet hogy napokon keresztül találgathatsz, ő csak a legjobbra fog hallgatni. Válogatós, azt meg kell hagyni.
-Huuhh.... itt ülünk évekig. Az én ízlésem más mint a normális, átlag embereké. Ebből baj lesz.
Yuura-san felnevetett, aztán folytatta.
-De vigyázz! -folytatta- Nehogy megbántsd, elég mély érzelmű ez a madár, mégha nem is látszik rajta.
-Ez kemény lesz, de megoldjuk ugye Omora! -kezdett bele a lány a találgatásba, de a madár elfordította a fejét.
-Erről beszélek.
-Jólvan na! Honnan tudjam mi tetszik neki, és mi nem?!
-Ha nagyon megbántod, csak egy valamivel lehet kiengesztelni.
-És pedig? Mi lenne az a "valami"?
-Egy hegyi növény, aminek a termése rózsaszín színével világít.
-Azt nem lesz nehéz megtalálni.
-Gondolod?
-Hát....
-Az olyan ritka, mint hogy itt a hegyekben embert látnál. Szinte lehetetlen. És igen, csak hegytetőkön terem.
-Akkor mégis hogy találjam meg!?
-És ebben még az a vicces, hogyha megsérted, nem fog segíteni keresni, hogy majd repülve megtaláljátok, neeem nem! -nevetett gúnyosan Yuura.
-Ezaz, bíztass még, köszi!
-Szívesen máskor is. -hajolt meg Yuura-san, aztán újra a szikláján vissza repült a rejtekhelyre.
-Na, ezt megint én szívtam meg. -zúgolódott, és leült az éppen összekuporodó madár mellett, aki éppen pihengetni készült.
-Figyelj, én nem akarlak megbántani, csak had.... találgassak, oké?
A madár bólintott.
-Jólvan, akkor.... Komora?
A madár nem csinált semmit, egyszerűen semmi jelét nem mutatta, hogy tetszene-e vagy sem. Lehajtotta a fejét, és szemeit becsukva pihent.
-Akkor nem? Jó... Huuran?
Erre meg egy nagyot szuszogott.
-Omara?
Erre meg visított egyet.
Chiasa felállt, és össze vissza sétálgatva gondolkodott, mi tetszhet vajon ennek a szívós lénynek.
-Bamboo?
Erre a madár felkapta a fejét, és csőrével odébb lökte Chiasát.
-Jólvan, jólvan!!! Ezt meg sem hallottad, akkor.... Kisami?
A madár láthatóan szomorkodni kezdett.
-Na szép. Akkor Moura!
Erre meg csak felnyitotta az egyik szemét, és gyilkos tekintetet vetett a kislányra.
-Huuuuhhhhh te! Ezt már most megúntam. Kahora?
Semmi válasz.
-Moofu?
Újra semmi életjel.
-Umoran?
Szuszogás.
-Haasan?
Újra csak az unott szem.
-Roomen?
Fej rázás.
-Kissen?
Újra a szuszogás.
-Rohadt kis finnyás madár?!
Erre bezzeg megint odébb lökte Chiát, aztán fogta magát, és megfordult. Hátat fordítva Chiasának, feküdt a földön.
Hát ezt jól megcsináltam... -gondolta Chiasa, és közelebb lépett az állathoz.
Elkezdte simogatni a tollait, közben vigasztalta.
-Naaa, ne haragudj... nem akartalak megbántani... -erre a madár szárnyával nagyot vágott Chiasa hasára, ami következtében a kislány felkenődött egy fára.
-Fffffh... áuuhh! -fájlalta a hasát, aztán felállt.
-Akkor nincs más választásom... meg kell keresnem a lehetetlen növényt. Remek. -mondta aztán el is indult. Hegyről hegyre mászkált ide oda. Mire felért egy hegyre, már a lelkét kilihegte, de a növény sehol sem volt. Egy egész éjszakán keresztül barangolt ide-oda, de a növény sehol sem volt.
-Nem hiszem el! -üvöltötte el magát- Sehol sem találom! -ekkor észrevett egy barlangot. Úgy vélte befárad oda, mert már a hirtelen zápor következtében bőrig ázott. Sötét és nagy volt a barlang, aminek a végén valami vörös világított felé. Elkezdett felé sétálni, mert annak a valaminek a csodálatos fénye vonzotta az embert.
Egy idő után, már volt annyira közel, hogy felismerje, hogy az egy hatalmas fa.
-Mi a franc...  ez lenne az?! -suttogta, és boldogan rohanni kezdett a fa felé. Amikor közelebb ért, felfedezte, hogy a barlang gyönyörű fényes fáját egy kisebb tó veszi körül.
Nem érdekelte egy kicsit sem hogy vizes lesz még jobban, átgázolt a vízen, és felugrott a fa legalacsonyabb ágára.
-Na és most. -lépett oda ördögi mosollyal az első alma méretű terméshez. -viszünk párat. -mondta, és nagy erőlködések árán leszakította az elsőt. Aztán kis köpenyét felemelve, táskának használva,  körülbelül 10 darabot magával vitt.
-És most, mehetek vissza. -sóhajtozott. Már reggel volt, amikor végre felért arra a dombra, ahol a madár szomorkodott.
-Héj! Hoztam neked valamit! -üvöltött oda, és felemelte az egyik ragyogó gyümölcsöt. Annak a fénye felhívta a madár figyelmét, megfordult, és teljesen megbabonázva nézte a napfényben vörösen csillogó csodát.
-Ezt akarod?
A madár ugrált.
-Akkor tessék! -dobta oda a gyümölcsöt, amit a madár azonnal bekapott. Látszott rajta a boldogság, és a hirtelen Chiasa iránt érzett végtelen szeretet.
-Akkor, fojtathatjuk a név adást?
A madár boldogan bólogatott.
Egy egész órán keresztül találgatta Chia a neveket, de a madár még mindig válogatósnak adta magát.
-Akkor tudod mit!? Valami cuki név kell! Mit szólnál ahhoz hogy Fuuyuuuuuuu!!!!! -kiáltotta.
A madár hatalmas felháborodást mutatott, hogy neki ilyen "cuki" nevet akarnak adni, valami hozzá méltó, egzotikus név helyett.
-Nem?
A madár mérges volt, ami megint egy gyümölcsöt követelt.
-Oké, itt van. Tessék! -nyújtotta oda, a madár meg olyan lelkesedéssel vette el, hogy majdnem leharapta Chiasa fél karját.
-Héj! A kezem nem kaja, hagyd békén. A lény csak boldogan bólogatott.
-Akkor.... -gondolkodott Chiasa hangosan- neked.... valami tényleg gyönyörű és érdekesnév kell... valami hozzád illő.... talán... -nézett fel a kék égre Chiasa- Aozora?
A madár felkapta a fejét, és hatalmas visításokkal ünnepelte új nevét, aztán hogy éreztesse mennyire tetszik, lehajtotta Chiasa szintjére a fejét. Úgy hajolt meg, mint amikor gazdájának fogadta a kislányt.
-Ohhohooo! Ez már tetszik mi? -nevetett Chiasa és viccből szintén meghajolt, de ez tetszett a madárnak mint mindig. Ezután Aozora, csőrével óvatosan megragadta Chiasa ruháját, és feldobta a hátára. Visszarepültek Yuura-san rejtekhelyére, és mint eddig is, a barlang leengedte őket a tóhoz, aztán megjelent Yuura, és felvitte Chiasát a folyosókra.
-Tehát, mi lett a neve? -mosolygott Yuura-san.
-Aozora! Azt jelenti kék ég.
-Oh, de gyönyörű. Illik hozzá.
-Igen.
-Most pedig megmutatom a szobádat.
Egy kéz legyintéssel megváltoztatta körülöttük a falakat, és egy ajtó jelent meg.
-Tehát ezt te csinálod Yuura-san. Ez a te erőd!
-Igen. Az enyém.
-Érdekes képesség, de nekem bejön.
Yuura kinyitotta Chiasa előtt az ajtót, és előre engedte a kislányt.
-Húúúúhh! -bámult Chiasa.
A szobában minden sötét volt, lila vagy bordó, vagy fekete színben, de mégis hangulatos sötétségével illett a környezethez. Volt benne egy íróasztal, egy szekrény, egy mosdó, egy nagy szép szőnyeg, egy méretes,  puha ágy, egy szép cserép kandalló, és asztal székekkel, egy fotel, és polcok, minden féle dísszel és könyvekkel.
-Ez mind az enyém? -lépett be a kislány a hatalmas, gyönyörű szobájába. Még a falak is sötét bordó színben úsztak.
-Igen, ez mind a tiéd. -visszhangozta Chiasa szavait, aztán folytata- A könyvek az enyémek voltak, de úgy gondoltam téged jobban érdekelhet az olvasás.
-Milyen puha! -kiáltotta Chiasa boldogan, amikor éppen az ágyon fetrengett.
-Ma kiszórakozhatod magad a szobádban, meg felfedezheted, holnap meg egy kicsit átalakítunk.
-Mit?
-Téged.
-Engem? Minek?
-Majd meglátod. -mosolygott Yuura, majd kiment, és bezárta az ajtót.

_______________________________________
Sziasztok!
Mostanában próbálok több részt is írni ehez a könyvemhez, de a Yamával, azaz a másikkal is haladnom kell, mégis az az első, és a legjobb könyvem, ha valamit, azt nem akarom elhanyagolni.
Olvassátok kedves barátnőim könyveit is, ha szeretitek az animés történeteket, vagy Naruto storykat. UchihaMei2 Rebekapp
Remélem tetszett a rész!
Köszi hogy végigolvastad!♡♡♡♡