Billy Hargrove X Sofia +18

Marlboro

Nancyvel beszélgettem a könyvtárban, az egyik cikkéhez kellett neki pár könyv.

-Na és, hogy bírod, hogy újra a városban van? -szorongatta maga előtt a hatalmas könyveket
-Jól, nem érdekel. Te és Steve is szépen megvagytok egymás mellett a szakításotok óta! -pakolásztam a pultomon, bármelyik percben megérkezhet Hanna a váltótársam
-Igen, azért mert Steve nem egy pszichopata! -nézett rám hatalmas barna szemeivel

Nancy Wheeler gyűlölte Hargroveot, az első pillanattól kezdve, olyan erős ellenszenvet érzett, hogy néha nem is tudtam hova tenni.

Megvontam a vállaimat és az utolsó tollat is gondosan a helyére tettem.

-Nem is értem mit láttál benne, te olyan okos vagy!

Elmosolyodtam ezt hallva, hiszen megint csak rá kellett jönnöm, hogy Billyt jobban ismertem bárki másnál.
Az a kép ami Nancy fejében élt, nem teljesen fedte a valóságot.
Az igazság az, hogy William Hargrove igen is nagyon intelligens, kitűnő eredménnyel végezte el az egyetemet tavaly.
Ezzel persze sosem büszkélkedett, hiszen az alfás imidzsébe nem fért bele az, hogy még esze is van, nem csak külseje.
A probléma nem is ezekkel volt, hanem az érzelmi világával, de azzal hatalmas...
Nem tudta kezelni az érzéseit, nem úgy mint én vagy Wheeler esetleg Jonathan vagy Steve...
Persze én ennek az okát is tudtam, ki is tartottam mellette hosszú ideig, de rá kellett jönnöm, hogy én sem voltam elég ahhoz, hogy megváltozzon.
Halandó ember vagyok, nem egy különleges szuperképességekkel bíró istennő, aki miatt az antagonisztikus rosszfiú majd megváltozik.

-Azért voltak szép pillanataink is. -a fülem mögé igazítottam a hajam

Végigfutottak az emlékek az agyamon.
Az amikor a focipályán azt mondta én leszek a felesége miközben bámultuk a csillagos eget, vagy az amikor azt mondta, hogy nálam szebbet még sosem látott, és szinte csodálattal fürkészte a szemeimet.

-Pillanatok Sofi, és egy kapcsolat csak egy kis szeletét képezik a pillanatok, ott vannak a nehéz időszakok is, amikben nem volt melletted! Sőt csak még nehezebbé tette azokat! -kihúzta magát, minden erejével emlékeztetni akart a rossz dolgokra
-Tudom Nanc. -bólogattam, helyeseltem

Megfordult, de az ajtóban visszafordult felém.

-Jössz Heather bulijára? -mosolygott
-Nem tudom. -motyogtam
-Mi megyünk Jonathannal, kicsit kimozdulunk. Neked is jót tenne! -szüntelenül szorongatta a könyveket miközben halványan mosolygott rám

Egy aprót bólintottam, ekkor Nancy kinyitotta az ajtót. -Holnap találkozunk Sofi! -kiabálta mielőtt az utcára lépett volna

Apró törékeny nő, annál határozottabb véleménnyel, amit nem is volt rest kinyilvánítani.
Sokan azt hitték, visszahúzódó, de ha valaki megismerte tudta, hogy Nancy egyáltalán nem félénk.

Miután befutott Hanna, elindultam az étterembe.
Már nem sokáig kell két munkahelyen helyt állnom, pár hónap múlva ez már csak egy rossz emlék marad.
Nem volt időm hazamenni, hogy átöltözzek kényelmesebb ruhába.
A könyvtáros és pincérnő megjelenés között kellett egyensúlyoznom.
A könyvtárban csinosan kellett megjelennem, az étteremben meg edzőcipőben, hogy ne szakadjon le a lábam az órákig tartó ácsorgásban.
Mintha nem is ugyan az a nő lettem volna a két helyen, az egyiken a hosszú hajam leengedhettem és illatoztam a parfüm felhőben, a másikban meg lófarokba fogtam a hajam és bűzlött a kötényem a pizza és gofri szagától.
Mindkét ember én voltam, egyik munkát sem tartottam rosszabbnak, kevesebbnek, hiszen pénzt kaptam ezért és azért is, csak ez számított.