Billy Hargrove X Sofia +18

"You are worth fighting for"

Rágyújtott mielőtt beszállt volna a camaroba, és én majdnem teljesen biztos voltam abban, hogy ha nem siettek, ott hagyott volna parkolóban. 
Beindította az autót mikor én végre kinyitottam az ajtót és beültem mellé.

-Úristen Billy! Mi a franc van? -hátradőltem az ülésben

Rám sem hederített, kitolatott és elképesztően megnyomva a gázt elindult.
Sietve becsatoltam az övet magamon, hiszen ivott és most száguldozik is.
Felhangosított valami Metallica zenét, majdnem megsüketültem, neki viszont a szeme sem rebbent. Összezavarodtam, nem tudtam megérteni mi is történhetett öt nyamvadt perc alatt.
Talán megint felidegesítette Troy?
Vagy csak elege lett és haza akar menni?

-Elárulod mi a gond? -összeszedtem minden bátorságom, hogy feltegyem a kérdést

Nem néztem rá, az utat figyeltem mert őrületes sebességgel ment előre.
Féltem, rettegtem nehogy balesetezzen.
Előre hajoltam és lehalkítottam a zenét.

-Nem lassítanál? -halkan kérdeztem

Amint ezt meghallotta, nemhogy visszavett volna még jobban beletaposott a gázba.

-Mi az Isten bajod van? -megemeltem a hangom, idegesített, hogy nem válaszol semmire sem amit kérdezek
-Te! -fogait összeszorítva mondta
-Én? -meghökkentem
-Már el is felejtettem milyen az élet Sofia kibaszott Carver mellett! -a nevemet szótagolva mondta idegesen
-Mit csináltam? Felvilágosítanál? Vagy találgassak? -összefontam magam előtt a karjaimat

Meg sem szólalt, csak meredt maga elé, a negyed órás utat megtette öt perc alatt.
Kiszálltam a kocsiból, majd ő is.
Mivel nála voltak a kulcsok, így vártam míg ő körbejárta a camarot és jól megnézte.
Nem tudom mit keresett rajta, de nem is érdekelt.
Megfeszült az állkapcsa mikor elsétált mellettem egészen a bejáratig, bénán tipegtem mögötte.
Amint beléptem a házba, végre levettem a cipőmet, és egy hatalmasat sóhajtottam.

-Megbeszéljük? -követtem a tekintetemmel ahogy megáll a nappali közepén, és elkezdi kigombolni a fehér inget magán
-Kurva. -morogta
-Hogy mi? -suttogva hitetlenkedve kérdeztem
-Kurva! -megemelte a hangját
-Te nem vagy normális! -ráztam a fejem

Megdöbbentett, egy órája még a derekamon pihent a keze, feszült volt már akkor is, de az Troy miatt volt.

-A ruhám a baj? -grimaszoltam
-Nem Sofia, a fejedben van a baj! Hazudsz! Kurvára hazudsz nekem! -elindult felém

Megrökönyödve álltam és nem értettem miért kapja ki a kezemből a táskámat.
Belenyúlt a retikülbe és kivette a fogamzásgátlómat, majd hozzám vágta azt.

-Nem szeded. Huh? -eldobta a táskámat

Meghűlt bennem a vér, mintha egyre kisebb lett volna a szoba, szinte fojtogató klausztrofóbia lett úrrá rajtam a hirtelen pánik miatt.

-Megmagyarázom! -bólogattam kétségbeesve és előre léptem egyet

Ki is ment a fejemből elmondani neki, hogy újra szedem, de csak azért, hogy "kényelmesen" tudjunk együtt lenni. Ne kelljen esemény utániért futkosni ha a hévben elfelejtjük az óvszert.
Nem akartam azt a hatalmas hormon bombát úgy szedni mint a cukrot.

Megvetően nézett végig rajtam és hátat fordított.

-Hazudtál Carver! Kivel dugsz? Hm? -rám sem nézett

Kihúzta a nadrágövét és ledobta a kanapéra.

-Veled! -rávágtam
-Velem? -felnevetett -Valaki más is élvezheti azt amit én Sofia, ha már ennyire biztosra akarsz menni, hogy ne ess teherbe!
-Elfelejtettem szólni, hogy szedem újra! -követtem a tekintetemmel, hogy idegesen fel alá mászkál -Miattunk!
-Fogd be! Kurvára fogd be! -megemelte a hangját