Billy Hargrove X Sofia +18

Tension

Másnap munka után úgy izgultam a házba lépve, mintha az első randimra készülnék, nem oltottam fel a villanyt, nem akartam Billyt felébreszteni.

-Korábban végeztél?

A konyha felöl jött a hang, de korom sötét volt ezért nem láttam rá.

-Igen, Carol megint kibékült Tommyval, most ő zárt. -hadartam miközben levettem a cipőm

Csak tizenöt perccel korábban értem haza, nem gondoltam volna, hogy feltűnik neki.
Magam elé tettem a kezeim, tapogattam a falat.
Nem is értettem miért nem kapcsoltam fel a villanyt.

-Miért nem alszol? -kérdeztem halkan
-Carver mi a szarért suttogsz, csak ketten vagyunk!

Igaza volt, én sem értettem magam.

-Mit tudom én. -még mindig halkabban beszéltem

A konyhába botorkáltam, szomjas voltam.
Tapogattam a sötétben és ezúttal nem a falat vagy az asztalt, esetleg konyhaszekrényt érintettem meg hanem őt, ráadásul olyan helyen ahol nem kellett volna.

-Sofia, az előjáték hol marad? -hallottam ahogy vigyorog

Amilyen gyorsan csak tudtam elkaptam a kezeimet, még szerencse, hogy sötét volt és nem látta a fejem ami olyan vörös lehetett mint a rák.

-Bocsi, csak szomjas, szomjas vagyok. -motyogtam -De te miért ácsorogsz itt a sötétben mint valami pszichopata? Furcsa vagy!
-Én is szomjas voltam.
-Miért nem kapcsoltad fel a villanyt? -értetlenkedtem
-Mert ellenben veled, én nem félek a sötétben. -hallottam ahogy maga mellé teszi a poharát
-Mi van benne? -tapogattam a pohár után
-Víz Sofia, mi lenne?
-Van még benne?

A kezembe nyomta a poharat én meg beleittam hatalmas kortyokkal.

-Köszi! -sikerült letennem a pultra

Lassan fordultam meg, hisz tényleg semmit sem láttam, bezzeg most le volt húzva minden redőny.
Tudtam, hogy kripta sötétben tud aludni, de akkor is érthetetlen volt számomra, hogy mégis, mi a francot lát? Hogy tudott egyáltalán kijönni a konyhába?

-Sietsz Carver?
-Nem, csak fáradt vagyok kicsit. Sokat dolgoztam. Bejött az az idióta Harvey gyerek meg az apja, és ugráltattak egész délután. -a konyhaszigethez dőltem, valahogy Billyvel szemben lehettem, vagyis úgy saccoltam a hangja alapján
-Azért ugráltattak, mert legeltették rajtad a szemüket! Mi a szarért kell ebben az apró ruhában dolgoznod?
-Nem tudom, Mr Walker ötlete volt. -sóhajtottam
-Nem hülye az öreg, tudja, hogy így több idióta fog bemenni! Megdugnak a szemükkel téged. Kiráz a hideg a gondolattól.

Nem láttam az arcát, de a hangja alapján kicsit indulatosabbnak tűnt mint egy perccel korábban.

-A borravaló az az én zsebembe megy! Nekik meg marad az álmodozás! -kuncogtam
-Mesélj nekem Sofia, hogy vagy mostanság? Van-e valaki akinek nem csak az álmodozás jut belőled, hm?
-Megvagyok, kaptam egy munkát a városban az egyik napilapnál, ez azért boldoggá tesz. -mosolyogni kezdtem a gondolattól is
-Mesélte édesanyád, gratulálok.

Oh anya...

-Köszönöm, és nincs semmi komoly az életemben. -feleltem az előző kérdésére
-Miért komolytalan van?
-Próbálkozás van, nyílván. -válaszoltam

Talán egy kicsit féltékennyé is akartam tenni ezzel.

-Mhm. -morogta
-És te? Jól érezted magad Kaliforniában?
-Fogjuk rá. -mondta tárgyilagosan, úgy tűnt jobban érdekli velem mi a helyzet
-Vissza se jöttem volna a helyedben.
-Muszáj volt, hisz tudod. Ebben a rohadt városban van az életem. -hallottam, hogy szinte undorral mondta ki
-Igen, Max és a munka meg ez a ház.