Billy Hargrove X Sofia +18

Bál

Nem faggattam arról a napról többet, hisz nem akart róla beszélni.
A legtöbb amit tehettem, hogy mellette vagyok.
Reggel mikor lekísértem a lépcsőn Billyt, apám már a konyhában ült a napi újságba merülve.

-Francba. -felszisszentem és Billyre néztem aki mögöttem bandukolt
-Mi van? -értetlenkedett

A konyha felé biccentettem, ekkor vette észre apámat, majd mint aki csak átöltözik, olyan nemes egyszerűséggel vette fel, az apám által oly annyira imádott személyiségét.

-Mr Carver! Jó reggelt! -mosolyogva indult el apám felé
-Billy! -apám felállt az asztaltól és nyújtotta a kezét

Figyeltem ahogy lekezelnek és Billy szemrebbenés nélkül adja elő a világ legnyugodtabb emberét, aki csak benézett hozzám és bizony még azt is sikerült beadnia apámnak, hogy bizony ő képtelen lenne, a lányát a saját otthonában megszentségteleníteni.
Na persze...

-Így hát átjöttem. -mondta Billy egy hatalmas sóhaj kíséretében

Előadta, hogy rosszat álmodtam és felhívtam, hogy aludjon mellettem.
Ami igaz is, hogy éjjel csak aludtunk, de ezúttal én őriztem az ő álmát.

-Nagyszerű fiú vagy Billy! -megveregette apám a hátát -Mi történt a szemeddel? Bajba keveredtél? Azt nem tudom elhinni!

Én meg csak kikerekedett szemekkel ácsorogtam a nappaliban és igazgattam a díszpárnákat, ezt hallva.

-Sajnos igen, szégyellem, de volt egy kis nézeteltérésem. -sóhajtott Hargrove, úgy mintha ő a légynek sem tudna ártani
-Remélem te is adtál neki! -bólintott vigyorogva apa, és még egy fura légbox mozdulatot is imitált mellé
-Nem vagyok az erőszak híve. -rázta a fejét Hargrove

Ekkor nem tudtam megállni, hogy ne kapjam rá a tekintetem.
"Még hogy nem vagy az erőszak híve William Hargrove? A szótárban az erőszak címszó alatt szerepelhetne a képed is!"

-Azért csak megvédenéd a lányom! -megmarkolta apám Billy vállát
-Érte bármire képes lennék Mr Carver! -Hargrove ekkor rám nézett öntelten

Ez viszont igaz volt, ez az őrült szó szerint bármire képes lenne értem, el is mosolyodtam.

-Ez a szerelem fiam! A nők elveszik az ember eszét! -visszaült apám a helyére
-Az már biztos. -Billy engem nézett

Én még mindig a díszpárnákat babráltam, mintha csak az ikeában dolgoznék.

-Hát akkor most ne engedd el! Jó fiú vagy, ilyen ember kell Sofi mellé! -felemelte a kávés bögréjét majd rám nézett -Lányom nem készítesz Billynek reggelit?
-Nem szükséges, sietnem kell. -az órájára nézett Billy -Mr Carver örültem! -lekezelt apámmal
-Én is, és remélem ismét többet látunk nálunk!
-Ez csak természetes, hiszen Sofia az én egyetlenem. -vigyorgott rám Hargrove

Tudtam, hogy szíve szerint azt mondta volna "Sofia az enyém", de apám előtt nem tette.

Billy mellém ért és a derekamra tette a kezet, így sétáltunk ki a kocsijához.
A camaro elé érve megböktem a mellkasát.

-Mi van? -vigyorgott és a fenekemet markolva a csípőjéhez húzott
-Oscar díjat érdemelnél! -hitetlenkedve ráztam a fejem
-Kurva szép vagy Sofia. -lehajolt hozzám és megharapta az alsó ajkam -Mi a szarért hagytál elaludni? -vigyorgott

Na igen, a szüleim nem ezt a káromkodós begerjedt Billyt ismerik.

-Fáradt voltál. -pironkodva babráltam a homlokára omló tincsét