Billy Hargrove X Sofia +18

Drunk

Felegyenesedtem Billy mondatát hallva, zavartan néztem rá.

"Részeg, az alkohol beszél belőle." mondogattam magamban

-Menj le a nappaliba aludni! -bólogattam

Elpöckölte a csikket és felállt, olyan gyorsan fogta meg a derekam és húzott magához, hogy reagálni sem volt időm.
Fulladás szorosan ölelt, én meg hirtelen azt sem tudtam melyik bolygón vagyok.
Nem számítottam erre, hiszen egy pillanattal korábban még az ablakpárkányon ült.

-Hiányzik. -suttogta
-Mi? -a kíváncsiságom erősebb volt mint a haragom
-A tested.
-Oh, pedig nem vagyok olyan nagy szám mint amilyennek hiszem magam! Nem? -motyogtam halkan gúnyosan grimaszolva, felidézve azt amit nemrég az arcomba vágott

Próbáltam letolni a kezeit, de meg sem moccant.

-Hánytam utána Sofia.

Teljesen összezavarodtam, mi van? Hányt utánam?

-Hogy mi van Hargrove? -kérdeztem, de a fejemet erőszakkal a mellkasához húzta
-Aznap este, hánytam utána, Henriett után. Kurvára hánytam.

Lehunytam a szemem, mindenféle érzés kavargott bennem.

-Nem tudom erre mit mondhatnék. -suttogtam
-Te voltál a legjobb dolog az életemben.

Istenem ez az ember össze vissza beszél.

-Billy ne igyál ennyit legközelebb, mert kurva kínosan fogod érezni magad másnap! Olyanokat mondasz amiket nem kéne! Most engedj el, fáradt vagyok! -szüntelenül próbáltam elhúzódni
-Sofia kibaszott Carver.

Amint ezt kimondta elkezdett maga előtt tolni egészen az ágyamig, amire rá is estem.
Esélyem sem volt ellenkezni, mert mire feleszméltem már fölém mászott.
Lefagyva néztem az arcát, egy szót sem tudtam kinyögni, még akkor sem, amikor lassan rátette tenyerét a derekamra, és végig simította azt egészen a csípőmig, míg a másik kezével a fejem mellett támaszkodott.
Libabőrös lettem, zakatolt a szívem és elöntötte a porcikáimat a forróság.
Megbénulva feküdtem az ágyon, szüntelenül néztem a fölém nehézkedő férfi arcát, amin látszott a sóvárgás.
Lentebb és lentebb kúszott a keze, lassan a ruhám alá csúsztatta azt, finoman tolta fel.
A lábaim közé helyezkedett rutinosan, és én egy cseppet sem ellenkeztem.
Mindketten szaporábban vettük a levegőt, szinte zihálva.
Éreztem a tenyerét most a combomon amivel egyre feljebb és feljebb ért, a csípőmön díszelgő fehérneműm tetején állt meg.
Nézte a szemeimet közben és hirtelen belém nyílalt, "azt hiszem én még, még mindig...mindig... nem Sofi nem, te már nem szeretheted" vívta a harcot a szívem az eszemmel.
Lehajolt hozzám és mikor már majdnem összeértek az ajkaink, kivágódott az ajtóm.

-Haver basszameg! Nyomi! Mi a szar!-öcsém kapta a szemei elé a kezét -Tommy, Tommy összeszólalkozott Ethannal, gyere!

Szégyenkezve ültem fel sietősen, és rángattam le a derekamig felcsúszott ruhámat.

Billy mély levegőt vett.

-Adj egy percet. -motyogta öcsémnek

Jason bólintott és behajtotta az ajtót.

Billy lassan felegyenesedett, ropogtatta a nyakát, csípőre tette a kezeit és várt csukott szemmel.
Igazából mondania sem kellett mire vár, láttam, hogy be van indulva.
Lassan rám pillantott, majd sóhajtott egyet, felmarkolta az ágyam mellett lévő bőrkabátját és kisétált a szobámból.

Fogtam a fejem, nincs magyarázat arra amit majdnem megengedtem neki.
Hogyan lehetek képes ilyesmire a történtek után?
Képzeletben a falba vertem a fejem, de az emeletre olyan hangok szűrődtek fel, mintha valaki nem csak képzeletben verné a falba a fejét.